1. „Célba találó tétovaság” (Pilinszky János)


Első ének, Költők egymás közt – költészeti antológiák. Gács Anna kérdéseire Dobai Péter, Mezei András, Oravecz Imre, Takács Zsuzsa válaszolt.

Mezei András, az Első ének (1968) szerkesztőjeként emlékezett vissza az antológia megjelenésére. Az ifjú Kádár-kormány rendszerének legitimálására, az identitás megszerzésére, a költők megnyerésére törekedett, ennek egyik eszköze lett – többek között – ez a kiadvány. Az akkoriban az Élet és irodalomba dolgozó fiatal költő Garai Gábor mellett volt segédszerkesztő. Közösen válogatták össze a könyv anyagát, melynek belső (igazi) szerkesztője Kormos István volt, akinek neve nem szerepelhetett a köteten, pedig a cím is tőle származik. Ő ajánlotta Tandori Dezső megjelentetését is, aki akkor már kiforrott, de kötet nélküli szerző volt. Mezei András az elmúlt évek távlatából úgy értékelte, az antológiából jó arányban váltak valóban ismert költőkké a megjelentek.

A Költők egymás közt (1969) antológia kiadása előtt már kötetnyi jelentős vers halmozódott fel a kiadónál, és megjelenésüket nem lehetett tovább halogatni, annak ellenére sem, hogy a kormány ellenezte. Szükség volt az ifjú költők legitimálására, ezért minden ifjú szerzőt egy már ismert és idősebb pályatárs mutatott be, költészetét, verseit elemezve. Takács Zsuzsa Pilinszky véleményét („célba találó tétovaság”) nem az akkori, hanem későbbi költői pályájára vonatkozó jóslatként tartja érvényesnek. Oravecz Imre szerint Weöres nem igazán érzett rá azokra a jellegzetességekre, amelyeket ő saját költészetében fontosnak tart, a nagy előd azonban kitüntető figyelemmel kísérte további pályáját is, amely olykor már zavarba ejtő, sőt kínos is volt számára.



A megszületett antológiák hatására fellendült az irodalmi élet, megszületett a Szép versek kiadásának ötlete, valamint az író-olvasó találkozók gyakorisága is megnőtt, melyek akkoriban nemcsak kulturális események, hanem rejtetten politikai fórumok is voltak.

A meghívott szerzők egy régi, antológiabeli, és egy frissebb verset is felolvastak a beszélgetés nyitánya, illetve zárásaként.


2. „Csak a halott szerző jó szerző” (Békés Pál)


Rivalda – drámaantológia. Tarján Tamás kérdéseire Békés Pál, Garaczi László, Háy János, Spiró György válaszolt.


Annak ellenére, hogy az eredeti programtól eltérően Bartis Attila, Kertész Ákos és Térey János írók, sőt az egyik szerkesztő, Mohácsy János sem tudott jelen lenni a Rivalda bemutatkozásán, a beszélgetés rendkívül izgalmas volt.



A Rivalda 1969-ben indult útjára a Magvető Kiadónál, Kardos György sorozatszerkesztő kezei alatt. A – valójában nem antológiának, sokkal inkább évkönyvnek tekinthető – kötet 1990-től nem tudott megjelenni, egészen a tavalyi évig, amikor Toller László pécsi polgármester anyagi támogatásával újraindult. A Drámaírói Kerekasztal delegálta Garaczi Lászlót a szerkesztőség soraiba. (Nagy Gabriella Garaczival folytatott beszélgetése a Rivalda szerkesztéséről: www.litera.hu/object.ef8ffe4f-e69b-45c0-87c7-f1a228c38c12.ivy címen olvasható). Az antológiába az előző színházi évad ősbemutatói közül nagyjából 5-10 színdarabot válogatnak be, melyek megjelennek a kötetben. A szerkesztők szakmai szempontok mellett igyekeznek érvényesíteni a sokszínű tematikát és a minőség megtartása mellett minél több generáció drámát felvenni a kötetbe. Tarján Tamás szerint idén nem lesz könnyű dolguk az ötvenhatos évforduló miatt.



A beszélgetés során sok fontos dolog elhangzott a műfaj mai helyzetével kapcsolatban. Spiró György elmondta, hogy a folyóiratok terjedelmi okok miatt félnek drámát publikálni, a kiadók viszont szívesen látják őket. De mivel nagyon kevesen tudnak valóban a műfajnak megfelelően – térben látva és színpadon elképzelve – olvasni, ez visszavetheti a kötetek népszerűséget. Az Alföld, a Jelenkor és a Színházmelléklet viszont előszeretettel közöl ilyen szövegeket – egészítette ki Háy János az elhangzottakat. Garaczi párhuzamot vonva küldöldi tapasztalataival elmondta, hogy mégsem borúlátó: itthon legalább létezik kortárs drámák kiadása, külhonban szinte csak a klasszikusok vásárolhatóak meg. Köszönhető ez szerinte annak, hogy Magyarországon az alkotók többsége korábban más műfajban is sikerrel kipróbálta magát, így sokszor a szerző neve miatt vesznek kézbe és szeretnek meg drámákat. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy a szakmabeliek nem, vagy nem elég alaposan olvassák el a megjelent írásokat.



Tarján Tamás, rendkívül jó moderátorként, feszített tempójú, vidám és szórakoztató beszélgetést vezetett, melyet tovább emelt a közben felolvasott szövegek színvonala. A legizgalmasabb Garaczi László szövege volt, amit Békés Pállal és Nagy Ildikóval együtt adott elő.


3. „Szocialista író szeretnék lenni” (Vámos Miklós)


Naponta más, Ahol a sziget kezdődik – prózaantológiák. Németh Gábor kérdéseire Csaplár Vilmos, Dobai Péter, Radnóti Sándor, Ungváry Rudolf, Vámos Miklós válaszolt.


Ungváry Rudolf kivételével mindegyik szerző az Ahol a sziget kezdődik címmel illetett, 1971-ben megjelent antológiában szerepelt. Az említett szerző az első kötetben is publikált, amely a Naponta más (1969) nevet kapta. A beszélgetés elején a másodikként megjelent kiadvány szerkesztője, Radnóti Sándor beszélt a korszak szellemi életéről, és azt is elmondta, hogy a kötetet nem is ő, hanem szerkesztőtársa állította össze.



Németh Gábor – Munkácsi Miklós fülszövegére hivatkozva – vetette föl, hogy bár a két antológia szerzői listája sok esetben fedi egymást, a második mintha valami újat hozott volna, nem véve tudomást az első kötet megjelenéséről. Ez azért történhetett meg a résztvevők szerint, mert az elsőt már javában szerkesztették, amikor megkezdődtek a második munkálatai. (Vámos Miklós ajánlotta is, hogy esetleg egy könyv két kötete lehetne, aztán mégsem úgy történt, feltehetően a két antológia alapvető különbségei miatt.)

Sok emlék elevenedett fel a korabeli írások megjelenésével illetve meg-nem-jelenésével kapcsolatban. Ungváry Rudolf – úgy tűnik – a mai napig nem tudott felülemelkedni sérelmein, hogy csupán egy-egy szövege jelenhetett meg, és nem azok, amelyek kedvesek voltak számára. Azokat viszont soha nem közölték volna, ha nem következik be a rendszerváltás. Mostanra azonban az akkoriban megjelent és meg nem jelent írásokat nem vállalja, vállalná – vallotta be. Ennek ellenére újra és újra visszatért a kiadások és publikációk – szerinte – mérhetetlen politizáltságára, megnyilatkozásaival már-már az érdemi beszélgetést fenyegetve.



Napirendre került a „fiatal írók” kérdése is. Akkoriban mindenki fiatalnak számított közülük, ezért úgy lehetett rájuk tekinteni, mint akiknek „nem nőtt be a feje lágya”. Nagysokára – szinte minden átmenet nélkül –kerültek az „aggastyán” írók közé. Ez a diktatúra természetéből fakadt – mondta Csaplár Vilmos, hiszen az újak, az újdonság sok veszélyt rejt(het)ett a rendszer számára. És bár antológiák megjelenésével védekeztek az önálló kötetek kiadása ellen is, ezek is csak zűrzavaros helyzetekben tudtak megjelenni. Bizonyos szövegekhez hivatalosan nem lehetett hozzájutni, de arról is tudott, aki akart: Esterházy Péter például Mészöly Miklós lakásán olvasta annak ki nem adható műveit.

Rendkívül sok mulatságos és elgondolkodtató adomát hallhattunk az antológiák történetéről, melyeknek még Ungváry Rudolf keserű szavai sem vehették el ízét. Végezetül álljon itt azokból az időkből két keserűen mulatságos történet arról, hogyan avatkozott bele a hatalom az irodalomba. Csaplár Vilmos csak azért lehetett novellája a kötet címadó írása, mert lemondott ötletéről, hogy verses önéletrajzát egy, a fényképezőgép lencséjének hátat fordító képpel jelentessék meg. Vámos Miklós írói bemutatkozásában eredetileg úgy fogalmazott, – "szociális író szeretnék lenni". Ezt a cenzúra két alkalommal is félreértette , másodjára azonban már nem javíthatta ki az ifjú író ezt a félreolvasást, tehát így jelent meg a mondat: "szocialista író szeretnék lenni".


4. „A magyar irodalom útja a világirodalom felé Berlinen keresztül vezet” (Kertész Imre)


Ráadás. A Berlin, meine Liebe. Schließen Sie bitte die Augen („Berlin, drágám. Csukja be, kérem, a szemét”), a kortárs magyar írók Berlin-antológiájának bemutatója. Földényi F. László és Parti Nagy Lajossal Gönczi Gabriella beszélgetett.



A frankfurti könyvfesztiválra megjelent kötet olyan szerzők Berlinről szóló írásainak gyűjteménye, akik DAAD-ösztöndíjjal egy évet a német városban tölthettek. Az ösztöndíjprogram 1963-ban alakult, és az utóbbi harminc évben mintegy harmincnyolc magyar szerző kapta meg (magyar hatóságoktól és társaságoktól is) független döntés alapján ezt a lehetőséget, alanyi jogon benyújtott pályázatára, melyre a világ bármelyik országából pályázhatnak.

Berlin tehát a kortárs magyar irodalom színterévé vált – de úgy tűnik, célállomásává is, innen mintha már megtorpanna az Európába menetelés. Jó város, ott élni csodálatos – mondta Parti Nagy, és a kelet-(-közép-)európai régióból az oroszok után a magyar könyvek a legnépszerűbbek ott.

Földényi F. László Berlin sűrűjében című esszéjét olvasta fel (ezzel a címmel nemrégiben jelent meg kultúrtörténeti könyve), mely egy makrokozmoszt varázsolt elénk, szemben Parti Nagy Lajos mikrokozmoszával, melyet A karfavörös oroszlánban mesélt el.


5. „Nagyon önteltek voltunk – az öregek írni tudnak, mi meg élni” (Bence Ottó – Zilahy Péter)


Táncrend – Ezredvégi antológia – prózaantológia. Balázs Eszter Anna kérdéseire Bence Ottó, Erdős Virág, Ficsku Pál, Hazai Attila, Zilahy Péter válaszolt.


Az 1993-ban alapított Törökfürdő című lap (mely 2000-ben megszűnt, bővebben: www.c3.hu/~torokfurdo/tovinfo.htm) 1994-ben generációs szándékú antológiát bocsátott közre Táncrend címmel. Ez annyit jelent, hogy a beválogatott szerzők nem műfaj vagy évszámok alapján, hanem nemzedékként jelennek meg a kötetben. Nagy dilemmát csak Csejdy András és Hazai Attila novellái jelentettek abból a szempontból, vajon vállalhatóak-e, végül azonban bekerültek. Ekkor – a többiekkel ellentétben – ők már mindketten rendelkeztek kötettel is (Cs. A.: Meddőhányó, 1992; H. A.: Feri: Cukor Kékség, 1992).

A Törökfürdő névadásáról: az erős hangulati hatás és a meglévő tradíciók egyidejű játékán kívül az is szerepet játszott a döntésben, hogy az új politikai rendszer egyfajta (ön- és meg)tisztulást hozott. A címadó Bence Ottó írása volt.

A Törökfürdő folyóirat előzményének tekinthető a Magyar Napló novellapályázata és Lengyel Péter írói műhelye, alapító tagjai legalább az egyikkel kapcsolatban voltak. A más orgánumoktól elhatároló esztétikai és generációs szempont a történet és a mese iránt nagyobb nyitottság, valamint az individuális irányzatosság. Tudatosan igyekeztek összemosni a magas és tömegkultúra elemeit. Amit Zilahy attitűdnek nevez, azt Erdős Virág oldalágnak, mindenesetre a csoport törekvése az volt, hogy a Csáth – Hajnóczy irányvonalat folytassák. A lap elindításához nyújtott segítségért köszönettel tartoznak Kéri Piroskának és Németh Gábornak.

Bence Ottó azt gondolja, vesztüket részben egyedülállóságra-törekvésük és önteltségük okozta: elvárták volna az idősebb generációtól, hogy felfigyeljenek rájuk, míg ők ugyanezt nem tették meg (pedig nekik kellett volna „elkezdeniük”). Zilahy Péternek az antológiában való megjelenéskor még csak két prózai szövege volt – melyeket Németh Gábor unszolására írt, ezeket tették a kötetbe. Hazai Attila nemcsak a Magyar Napló novellapályázatán indult, de járt a Lengyel-műhelybe is – ma már harmadik saját műhelyét vezeti. Az antológia megjelenésekor regényén és novelláskötetén is dolgozott (Szilvia szüzessége, 1995; Budapesti skizo, 1997), így nem sok minden másra jutott ideje, viszont örömmel töltötte el a válogatáskötet. Szerinte az, hogy a Törökfürdő folyóirat megszűnt, sokkal legendásabbá teszi létét, mintha belesimult volna a meglévő irodalmi rendszerbe.

A beszélgetést ismét felolvasás követte. Hazai Attila Én és egy krokodil című humoros és hazaiattilás szövegének külön érdekessége, hogy egy interaktív estre készült, ahol Büky Annával, Maros Andrással és Garaczi Lászlóval együtt olvastak fel. Egy darabig. A szöveg ugyanis egy ponton megszakadt, a közönségnek kellett befejeznie a történetet. Erre itt – idő hiányában – nem volt lehetőség, így mi megtudhattuk, elejtődött-e az a krokodil… Ficsku Pál új, november 6-án a Gödörben bemutatandó Gyerekgyár című kötetéből olvasott fel egy igen komor részletet.


6. „Rámszakadt a kortárs irodalom” (Balla Zsófia)


Ha minden jól megy – irodalmi antológia. Kőrösi Zoltán kérdéseire Balla Zsófia, Földényi F. László, Kántor Péter, Márton László válaszolt.


Ki hallott a Ha minden jól megy (1994) című antológiáról? Még a beszélgetésre felkért szerzők is meglepődtek a műsoregyeztetésnél: miről van szó? Az elfeledett kötetet a Soros Alapítvány adta ki fennállásának tízéves évfordulójára. Az irodalmi ösztöndíjat évente nyolcan-tízen kapták meg, amelynek fejében csupán egy „munkajelentést” kellett leadni (olvasható így a Szép versek, a Rivalda és a Körkép is). Az antológia szervezőelve nem csak esztétikai szempontú volt, hanem inkább a kiadvány alkalmi voltát hangsúlyozta, így egyfajta „ünnepi felsorakozássá” vált. Általános vélekedés, hogy a valódi csoportantológia ritka, virágkoruk a hetvenes-nyolcvanas évek volt.



Földényi F. László szerint a Soros-kötet mintha felidézné az azt megelőző antológiákat, és egyúttal túl is szárnyalná őket, sok szerzőt átvett, egyfajta furcsa tendenciózusságban. Ezek az alkotók nem az élvonalban helyezkednek el, de mindenképpen markáns csoportosulások tagjai.

A kulturális-irodalmi élet egyik támogatója, a Soros Alapítvány működésének másfél évtizede alatt komoly segítséget jelentett abban, hogy a magyar literatúra át tudjon állni az új viszonyokra. Eközben más mecenatúrák is kialakultak, így – fogalmazta meg Márton László – hiánya nélkül is sok minden megvalósul, de kár érte. Balla Zsófia hangsúlyozta, sok szabadúszó írónak segített, így Márton László Átkelés az üvegen című könyve (1987) is a támogatás segítségével készülhetett el.

Az alapítvány nemcsak Magyarországon, hanem a környező régióban is – Bulgáriában, Romániában – tevékenykedett. Nagy érdeme volt, hogy nem kívánt semmiféle elkötelezettséget a díjazottaktól, szabadon meghagyta őket nézeteikben.

Mészöly Miklós – különben semmitmondónak titulált (Földényi) – előszavában a közösségi-etikai iskolázottság hiányáról beszél. Mit jelenthet ez? Földényi szerint többek között azt, hogy a publikáló szerzők közül sokan röviddel az antológia megjelenése után a Soros Alapítvány ellen támadt.

A szekció végi felolvasáson Földényi F. Lászlótól A bárkából kiszabadultak címmel egy Noé-parafrázist, Balla Zsófiától és Kántor Pétertől remek verseket, Márton Lászlótól pedig egy új, szépséges és mókás történetet hallott a közönség.


7. „Ennyi szép verset hogy írhat ennyi csúnya költő?” (Mezei András)


Szép versek – költészeti antológia. Békés Pál kérdéseire Gergely Ágnes, Kukorelly Endre, Mezei András, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Varró Dániel válaszolt.



A Szép versek – ellentétben a Rivaldával és a Körképpel – olyan kiadvány, amelynek folyamatosságát még a rendszerváltás sem akasztotta meg. Az 1964-ben induló évkönyv adatai a 40. jubileumi számig (idén jelent meg a negyvenkettedik): 361 költő 11 037 verssel szerepelt az antológiafolyamban. Annak ellenére futott be ilyen hatalmas karriert a Szép versek, hogy a címét a jelenlévők a mai napig nem tudták elfogadni, és eredetileg nem is könyvesbolti értékesítésre szánták, hanem csupán a Versbarátok Körének jutalomkönyve volt. 1966-ban a nagy sikerre való tekintettel lett elérhető a nagyközönség számára, és abban az évben 90 000 példány fogyott belőle. Kukorelly Endre szerint a mai napig nem csappant a költészet iránti érdeklődés – tekintett szét a zsúfolásig megtelt díszteremben –, de mostanra más viszonyok közé került, például nem része a politikai diskurzusnak. Mezei András ifjúkorában nem így volt: az író-olvasó találkozók szervezése nemcsak kulturális, hanem politikai célokat is szolgált: a „sorok között” olvashattak a résztvevők.



Mindannyian egyet értettek abban, hogy az 1988-ig fényképes borítóval megjelenő antológiának nem tett jót a „nagy” újítás – a fényképek eltávoltása. Annak ellenére, hogy sokaknak – így Gergely Ágnesnek – nem voltak jó élményei a fotózások pillanatairól: mindig és szándékosan abban a pillanatban kapták őket lencsevégre, amikor rendkívül előnytelen volt az arcuk, ezzel erősítve a költő, mint „szenvedő lélek”. Mezei András nevetve tette hozzá, egyszer valaki megjegyezte: „ennyi szép verset hogy írhat ennyi csúnya költő!”.

A Rivaldához hasonlóan ebben az évkönyvben is – többnyire – az előző év publikált verseinek válogatott gyűjteménye kerül kiadásra, kivételek természetesen mindig voltak (Oravecz Imrétől volt, hogy külön kértek).

A felolvasók közül a szokás szerint hallgatag Varró Dániel költeményei fakasztották jóízű hahotára a közönséget: két SMS-verset, valamint egy hosszabb lélegzetű szerelmes verset olvasott föl, amelyek szellemességük mellett komoly költészettechnikai bravúrról tanúskodtak.


8. „- Most először nem érzem jól magam Magyarországon – így Grendel Lajos. - És mit tudunk tenni azért, hogy ez ne így legyen? – kérdezte Vámos Miklós. - Semmit. Írók között jól érzem magam. - Akkor Grendel Lajoshoz annyi a recept, hogy mindig írók vegyék körül…”


Körkép – prózaantológia. Vámos Miklós kérdéseire Boldizsár Ildikó, Grendel Lajos, Szabó Magda, Závada Pál.


Körmendy Zsuzsannát a Körkép szerkesztői székében (1996–2002, kivéve 2000) 2003-ban Sárközy Bence és a jelen lévő Boldizsár Ildikó váltotta fel. Az új szerkesztők a minőség elvét, mint egyedüli meghatározó elvet érvényesítik. A szerkesztő szerint a korábbi gyakorlat inkább a sokszínűségre való törekvés volt, melyben szerepet kapott a népies-urbánus írók csoportjához való tartozás szempontja is.



Az egykor százezres példányszámot megért évkönyvből mostanság ötezer körüli példányt adnak el, ami még így is jóval több, mint az egyes szerzők saját köteteinek eladott példányszáma. Az elmúlt két év novellatermése alapján Boldizsár Ildikó a moderátor által felvetett kérdésre vegyesnek, de inkább gyengének minősítette a kortárs novellatermést, egy-két kiugró szövegtől eltekintve. Ennek ellenére máig megmaradt a Körkép névsorolvasó jellege, azaz elismerést jelent megjelenni benne.

Grendel Lajos szerint a magyar novella – mely a XIX. század végére világirodalmi színvonalra emelkedett – mára hanyatlóbb korszakát éli, nincs igazán megbecsülve, sőt eltörpülni látszik a regény mellett. A szlovák antológiákban is szereplő író az ottani irodalmi kötetekről csak annyit mondott, nem akkora divat, mint idehaza.

A Holmi szerkesztője (1990-től), Závada Pál elmondása szerint nehezen is, későn is kezdett el írni, ráadásul azonnal szociografikus műfajban, és kimaradt életéből a szerkesztőknél való kilincselés. Mint szerkesztő, Závada is a novella-felhozatal gyengeségéről számolt be.



Az est, és talán a fesztivál fénypontjaként utolsó vendégnek Szabó Magdát szólította a színpadra Vámos Miklós. Nagy öröm volt látni a hosszú betegségéből felépült írónőt, aki nem hagyta befolyásolni magát a moderátor kérdéseitől. Szaggatott mondatai, témái földöntúli mosolya már nem evilági tudást sejtetett…


Vámos Miklós a Szépírók Társasága III. Őszi Irodalmi Fesztiválját zárva elmondta, igyekezett a választott könyvekkel átfogó képet nyújtani a magyar antológiákról, valamint a beszélgetésekkel és a felolvasásokkal nemcsak szórakoztató, de tartalmas programot is nyújtani.

Elárulta azt is, a bemutatott antológiák többségének – ami jó jel, hiszen ismertségüket tükrözik – gúnynevük is volt. Az Ahol a sziget kezdődiket sokszor Ahol a part szakad néven gúnyolták. A Költők egymás közt címet gyakran a Költők egymásban váltotta fel. A Rivalda olykor egy újabb l-lel Rivalldává bővült, a Körképből Kórképet csinált a játékos kedvű irodalmár.

Ritkán találkozni ennyire színvonalasan megszervezett irodalmi fesztivállal, mely nemcsak sokrétű és színes témákkal, hanem izgalams beszélgetésekkel és élvezetes felolvasásokkal folyamatosan képes a nézőközönség érdeklődését fenntartani. Külön dicséretére válik, hogy – bár a szerzők gondolatcseréi gyorsan követték egymást kis pihenőkkel – nem találkoztam két egyformán levezett bemutatkozó társalgással, a moderátorok nagy leleménnyel újítottak abban a műfajban, ahol tulajdonképpen már nem sokat lehet.



Antológiatörténet nevekben és évszámokban



Első ének – Fiatal költők versei. Mezei András (szerk.). Kozmosz könyvek, 1968.

Szerzők: Apáti Miklós, Ács Jenő, Bálint Lea, Bebesi Károly, Bencze József, Béres Attila, Börcsök Mária, Buzás Andor, Dobai Péter, Dobos Éva, Dobos Hajnal, Döbrentei Kornél, Fehér József András, Gutai Magda, Hajas Tibor, Halmos Ferenc, Haraszti Miklós, Horváth Lajos, Kerekes András, Keresztes Ágnes, Kertész Péter, Magyar Katalin, Nádasdi Éva, Pass Lajos, Sorbán-Szabó Zoltán, Szeder Katalin, Szepesi Attila, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Tordai Ferenc, Tóth Éva, Tölgyessy Miklós, Urbán Gyula, Varjas Endre, Várady Szabolcs, Verbőczy Antal, Vida János

Költők egymás közt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1969.

Szerzők (zárójelben az őt bemutató idősebb pályatárs): Apáti Miklós (Simon István). Beney Zsuzsa (Weöres Sánor). Bisztray Ádám (Fodor András). Iszlai Zoltán (Garai Gábor). Kertész Péter (Kormos István). Kiss Anna (Nagy László). Kiss Benedek (Juhász Ferenc). Oravecz Imre (Weöres Sándor). Pardi Anna (Somlyó György). Petri György (Vas István). Rózsa András (Zelk Zoltán). Szentmihályi Szabó Péter (Fodor József). Szepesi Attila (Mezei András). Takács Zsuzsa (Pilinszky János). Tölgyessy Miklós (Benjámin László)

Rivalda. Kardos György szerkesztésében, Magvető Kiadó, 1969–1990. Rivalda 2004-2005, megjelent 2005-ben, szerkesztette: Garaczi László, Morcsányi Géza, Tarján Tamás. Rivalda 2005-2006 szerkesztői: Garaczi László, Tarján Tamás, Mohácsi János.

Szerzők: Áprily Lajos, Balogh Elemér, Békés Pál, Bereményi Géza, Berkesi András, Cseres Tibor, Csurka István, Dancs István, Darvas József, Déry Tibor, Devecseri Gábor, Dobozy Imre, Eörsi István, Fejes Endre, Fekete Sándor, Füst Milán, Galambos Lajos, Görgey Gábor, Gosztonyi János, Gyurkó László, Gyurkovics Tibor, Háy Gyula, Hernádi Gyula, Hubay Miklós, Illés Endre, Illyés Gyula, Jókai Anna, Karinthy Ferenc, Kárpáti Péter, Kazimir Károly, Kerényi Imre, Keresztury Dezső, Kertész Ákos, Kiss Irén, Kocsis István, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kornis Mihály, Lengyel József, Maróti Lajos, Márton László, Mesterházi Lajos, Moldova György, Müller Péter, Nádas Péter, Nagy András, Németh Ákos, Németh László, Ördögh Szilveszter, Örkény István, Pálfy József, Páskándi Géza, Patkó József, Raffai Sarolta, Sánta Ferenc, Sarkadi Imre, Sárospataky István, Schwajda György, Simonffy András, Sőtér István, Spiró György, Sütő András, Szabó Magda, Szakonyi Károly, Száraz György, Székely János, Szilágyi Andor, Taar Ferenc, Tamás István, Tersánszky J. Jenő, Tóth-Máthé Miklós, Vámos Miklós, Vészi Endre, Weöres Sándor.

Az újraindult Rivalda eddigi szerzői: Egressy Zoltán, Eörsi István, Falussy Lilla, Forgách András, Háy János, Hubay Miklós, Kárpáti Péter, Kiss Csaba, Kukorelly Endre, Pintér Béla, Spiró György, Tasnádi István, Térey János, Toepler Zoltán, Visky András


Naponta más. Gáll István szerkesztette. Magvető Kiadó, 1969.

Szerzők: Ajtony Árpád, Bereményi Géza, Császár István, Lugossy Gyula, Maros Gyula, Módos Péter, Mózsi Ferenc, Nádas Péter, Nádudvari Anna, Simonffy András, Szántó Erika, Tóth Bálint, Ungváry Rudolf, Vágó Péter, Varga Lajos, Vathy Zsuzsa, Wilt Pál


Ahol a sziget kezdődik – Fiatal prózaírók antológiája. Radnóti Sándor szerkesztette. Magvető Kiadó, 1971.

Szerzők: Ajtony Árpád, Bereczky László, Csalog Zsolt, Csaplár Vilmos, Csörsz István, Dobai Péter, Mózsi Ferenc, Munkácsi Miklós, Nádudvari Anna, Ördögh Szilveszter, Tóth Bálint, Ungváry Rudolf, Vámos Miklós


Berlin, meine Liebe. Schließen Sie bitte die Augen („Berlin, drágám. Csukja be, kérem, a szemét”). Szerkesztette: Gönczi Gabriella – Dozsányi Mónika – Nina Hartl. Matthes & Seitz Berlin, Berlin, 2006.

Szerzők: Dalos György, Darvasi László, Eörsi István, Esterházy Péter, Földényi F. László, Garaczi László, Kertész Imre, Konrád György, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Petri György, Szijj Ferenc, Tolnai Ottó, Végel László.

DAAD-ösztöndíjasok: Bálint Endre (1972), Balla Zsófia (1999), Bartis Attila (2007), Beke László (1983), Birkás Ákos (1995), Bodor Ádám (1998), Bódy Gábor (1982), Dalos György (1984), Darvasi László (2000), Dubrovay László (1983), Enyedi Ildikó (2005), Eörsi István (1983), Eszterházy Péter (1980), Földényi F. László (1988), Galántai György (1988), Garaczi László (1996), [George Tábori (1971), Ausztria – M.o.], Győrffy Miklós (1990), Haraszty István (1987), Haraszty Miklós (1978), Jeney Zoltán (1989), Jovanovics György (1980), Kertész Imre (1993), Konrád György (1977), Krasznahorkai László (1987), Kukorelly Endre (1995), Kurtág György (1971), Kurucz Gyula (1989), Lakner László (1974), [Ligeti György (1969), Ausztria – M.o.], Maros Rudolf (1971), Márton László (1998), Mészöly Miklós (1974), Nádas Péter (1981), Oravecz Imre (1989), Parti Nagy Lajos (2001), Peskó Zoltán (1967), Petri György (1986), Szabó István (1977), Szijj Ferenc (2003), Szőllősy András (1983), Tarr Béla (1989), Tolnai Ottó (2004), Tót Endre (1978), Vörös István (2006)

Törökfürdő – Táncrend – Ezredvégi antológia. Összeállította és szerkesztette: Bence Ottó, Fejér Balázs, Ficsku Pál. Seneca-Törökfürdő Alapítvány, Budapest, 1994.


Ha minden jól megy. Sebes Katalin szerkesztette. Balassi Kiadó – Soros Alapítvány, Budapest, 1994.

Szerzők: Ágoston Vilmos, Babarczy Eszter, Baka István, Balassa Péter, Balla Zsófia, Balogh Attila, Bari Károly, Békés Pál, Beney Zsuzsa, Berkovits György, Bodor Ádám, Csiki László, Eörsi István, Esterházy Péter, Ferencz Győző, Földényi F. László, Garaczi László, Gergely Ágnes, Gion Nándor, Horgas Béla, Imre Flóra, Kántos Péter, Karátson Gábor, Kardos G. György, Kertész Imre, Kornis Mihály, Kőbányai János, Kukorelly Endre, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel Péter, Mándy Iván, Marno János, Márton László, Mészöly Miklós, Mezei András, Nádas Péter, Németh Gábor, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Petri György, Rába György, Radnóti Sándor, Rakovszkí Zsuzsa, Sándor Iván, Somlyó György, Spiró György, Székely Magda, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Tar Sándor, Várady Szabolcs, Végel László, Vészits Andrea, Zalán Tibor.


Szép versek. Magvető Kiadó. Szerkesztették: Alföldy Jenő, Bán Zoltán András, Bata Imre, Deák László, Ilia Mihály, Kardos György, Keresztury Tibor, Keszthelyi Rezső, Körmendy Zsuzsanna, Mátyás Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Romhányi Katalin, Székely Sz. Magdolna, Z. Szalai Sándor. 1999 óta Keresztury Tibor szerkeszti, 2006-ban Háy János állította össze.

1964 óta körülbelül 400 költő körülbelül 12 000 költeményét publikálta lapjain.


Körkép. Magvető Kiadó. Szerkesztették: Gondos Ernő, Hegedős Mária (1988–1995), Kardos György (1979–1986), Körmendy Zsuzsanna (1996–1999, 2001–2002), Rátkai Ferenc, Réz Pál, Sík Csaba (1973–1978), Szalontay Mihály (1970–1972), Tóth Gyula.

2005-től Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence szerkesztik.