A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek sorozat keretében december elején a Thália Színházban vendégeskedett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Shakespeare Vízkeresztjét Telihay Péter rendezte a társulat vendégeként.

A dráma Nádasdy Ádám magyarításában Vízkereszt, vagy bánom is én címmel, a nehezen érthető nyelvi cikornyáktól megtisztított, érthető, élő, mai irodalmi nyelvezettel került színre. A játék és a nézők egyaránt a Thália színpadán kaptak helyet, a komédiát intim kamaraszínházi térben élvezhettük.

Az előadást kísérő igényes színlap tanúsága szerint a Vízkereszt „a Shakespeare-komédiák sorában az utolsó felszabadult és vidám darab, gyűjteménye, szintézise mindannak, amit Shakespeare addigi vígjátékaiban kipróbált és sikerre vitt”. A klasszikus vígjátéki alaphelyzet valóban fergeteges komédiát ígér: Viola (G. Erdélyi Hermina) és Sebastian (Pálfi Ervin), a fiatal ikerpár hajótörést szenved. Kölcsönösen halottnak hiszik a másikat. A lány férfinak öltözve Orsino (Kálló Béla) herceg inasává szegődik, aki a gyászba merülő, senkiről hallani sem akaró Olivia (Körmönci Petronella) grófnőt ostromolja szerelmével. A grófnő azonban a herceg üzenetét közvetítő, férfinak hitt Violába szeret bele, aki viszont gazdája, a herceg iránt táplál gyöngéd érzéseket. Végül Sebastian is feltünik, ami tovább bonyolítja a helyzetet…

A primer komédiai szituációk és figurák mellett „a Vízkereszt a komédiák közül a legköltőibb és a legzeneibb, az érzelmek lírai hangvételű kifejezése ebben a darabban a magasabb szintre jut, mint Shakespeare bármely korábbi művében” – írja Szele Bálint. A darabnak ezt a lírai hangulatát teremtik meg az előadásban élőben felhangzó dalok, a Nothing Else Matters a Metallicatól, ami az előadás fő zenei motívuma, a One a U2-tól valamint Kispál és a Borz-dalok. Ez Telihay legihletettebb rendezői ötlete, hiszen a dalok erős atmoszférájukkal hitelesen közvetítik a sóvárgó, a reménytelenségben is követelőző szerelem kínjait, s ezáltal ellenpontozzák a komédia harsányabb, „csak” nevetésre ingerlő részeit, ugyanakkor a kortárs zenei megszólalások közel hozzák a darabot a mai (fiatal) közönséghez.

A lírai, emelkedett hangulat és a komédiai elemek egyensúlyát azonban mégsem sikerül pontosan eltalálnia a rendezőnek. Az előadásból inkább a mellékalakok, Vitéz Böföghy Tobi (Kovács Frigyes remek alakítása), vagy a lóvá tett Malvolio (Csernik Árpád) emelkednek ki harsányságukkal és aratnak – megérdemelten egyébként – sikert.

A rendező nem vállal többet, minthogy Shakespeare nyomán bonyolítja, majd kibogozza a szálakat, és végül a „mindenki megtalálja a párját” happy endjével zárja az estét. Az előadás megmarad egy csupán néhány akkord erejéig keserű, szépen kidolgozott, mulattató komédiának. Persze nem kell a nemi kavarodásban rögtön gender-tanulmányt látni, nekem mégis támadt némi hiányérzetem. Mindemellett jól szórakoztam az önfeledt komédiázáson.


Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én

Fordította: Nádasdy Ádám

Szereplők:
Orsino herceg, Illíria uralkodója: Kálló Béla
Valentin, úr a herceg kíséretében: Ralbovszki Csaba
Antonio, tengerészkapitány: Ralbovszki Csaba
Viola, fiatal nemeslány (átöltözve Cesario): G. Erdélyi Hermina
Sebastian, Viola ikertestvére: Pálfi Ervin
Olivia, fiatal grófnő: Körmöci Petronella
Mária, nemes hajadon, Olivia társalkodónője: Vicei Natália
Vitéz Böföghy Tóbi, Olivia rokona: Kovács Frigyes
Vitéz Fonnyadi Ábris, Böföghy rokona: Szilágyi Nándor
Malvolio, nemesember, háznagy Oliviánál: Csernik Árpád
Feste, tréfamester („bolond”) Oliviánál: Szőke Attila
Zenész: Ifj. Kucsera Géza
Zenész: Lakatos Mátyás

Díszletterv: Telihay Péter m. v.
Jelmezterv: Csík György m. v.
Zenei vezető: ifj. Kucsera Géza

Rendezte: Telihay Péter m. v.

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátéka a Thália Színházban
2008. december 3.