A Géniuszok és remekművek elnevezésű kiállítás-sorozat célja az, hogy „egy-egy jól ismert festőt más megközelítésből ismertessen meg a nagyközönséggel, egy-egy témát pedig rendhagyó módon járjon körbe”. El Greco, vagyis A Görög valóban jól ismert Magyarországon, hiszen a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményében több – a Toledóban vagy New Yorkban látható vásznakhoz hasonlóan szenzációs – jelentős képe található. (A festmények a századforduló tájékán jutottak a múzeumba, többek között Nemes Marcell műgyűjtő révén, aki épp El Greco segítségével tett szert világhírre, illetve akinek a révén El Greco tett szert világhírre.) A Madridból érkezett festmény a Szépművészeti tulajdonát képező Szent András és Szent Jakab apostolokat ábrázoló képek közé ezért – amint Baán László főigazgató a kiállítás megnyitóján fogalmazott – tulajdonképpen „hazaérkezett”. A kiállítás koncepciójáról és részleteiről Lantos Adriána kurátor-asszisztenst kérdeztem.

PRAE.HU: Hozzáad-e valóban a jól ismert El Greco-képhez – élénk színek, fény-árnyék, elnyújtott alakok stb. – a kiállításhoz kölcsönkért festmény és a bemutatott kontextus?

L. A.: Véleményem szerint igen. Bár a kiállítást szűk keretek közt szerveztük meg, mégis törekedtünk arra, hogy lehetőségeinkhez mérten megjelenítsük az első „igazán spanyolnak” tartott művész gyökereit és ihletőit. Nagy általánosságban elmondható, hogy javarészt El Greco spanyolországi tevékenységének gyümölcsei ismertek a nagyközönség előtt, míg a korai, művészetének és egyéni stílusának kialakításában döntő szerepet játszó éveinek alkotásai kevésbé ismertek. Mindez talán betudható annak, hogy az ekkor készített művei javarészt szétszórva, különböző európai és amerikai gyűjteményekben lelhetők fel. Emellett nem sokat tudni a mester életéről sem: meglehetősen kevés dokumentum maradt fent abból az időből, mikor El Greco szülőhazájában, a Kréta szigetén fekvő Kandiában (ma Iraklion) kitanulta a festőmesterséget, majd ezt követően abból az időszakból, mikor Itáliába – előbb Velencébe, majd Rómába – tért, hogy elsajátítsa a nyugati festési technikákat és kompozíciós megoldásokat. Ezzel szemben az őt ért korai hatások élete végéig nyomon követhetők az alkotásain. El Grecót leginkább korának meg nem értett, különc művészeként ismerjük; mégis, ez a kiállítás pont arra kíván rámutatni, hogy mind a bizánci kulturális gyökereit (az ábrázolás és a témaválasztás bizonyos aspektusaiban), mind a nagy itáliai mesterektől (Tiziano, Tintoretto, Veronese, a Bassanók, Michelangelo) tanult festészeti technikákat és megoldásokat felfedezhetjük az életművén. Erre utalnak párhuzamként a kiállított művek, amelyek rámutatnak, melyik mestertől mit vett át El Greco.

PRAE.HU Tehát alapvetően művészettörténeti, ikonográfiai kontextusról van szó – noha a kiállítás címe (Jézus nyomában) és a kölcsönkapott kép sugall szakrális keretet is. Van-e mód múzeumi körülmények között visszaadni valamit az El Greco festmények eredeti, vallásos kontextusából? A Pradóban vagy a világ más múzeumaiban kiállított képekhez képest a görög mester spanyolországi otthonában, Toledóban látható festményeknek az a fő vonzerejük (legalábbis számomra), hogy ott láthatók, ahová szánta őket a művész...

L. A.: A meglátás helyes. El Greco javarészt egyházi megrendelésekre alkotott, ehhez igazodott műveinek témaválasztása is. Sajnos az eredeti kontextust mi sem tudjuk jobban érzékeltetni, mint a Prado, mégis igyekeztünk az installáció során egy olyan tagolt teret kialakítani, amely szakrális jelleget sugalmaz, így a középső tér kialakítása, a kétoldalt felsorakoztatott, apostolokat ábrázoló Raimondi metszetekkel egy templomhajó felépítését idézi.

PRAE.HU: A "sztárvendég" apostol-kép a lányos János-ábrázolások sorába tartozik, amelyek közül a legnagyobb ismertséget nyilván az Utolsó vacsora kapott. A „szeretett tanítvány” alakjába a Da Vinci kódhoz hasonló könyvek előszeretettel látják bele Mária Magdolnát. Azzal, hogy a tárlaton a múzeum El Greco-gyűjteményének talán legértékesebb vásznát, a Bűnbánó Magdolnát is láthatjuk – még ha nem is egymás mellé került a két kép – a kamarakiállítás is felveti ezt a Magdolna-János párhuzamot. Szándékos vagy véletlen ez a felkínált értelmezési lehetőség?

L. A.: Teljességgel véletlen. A Bűnbánó Magdolna múzeumunk saját gyűjteményébe tartozó kép, így adott volt, hogy a kiállításon szerepelni fog. Szent János Evangélista képét pedig azért kölcsönöztük a madridi Museo Nacional del Pradótól, mert párhuzamba kívántuk állítani a saját gyűjteményünkbe tartozó, ifjabb Szent Jakabot és Szent Andrást ábrázoló apostolképekkel. El Greco életművében jelentős helyet foglal el a bűnbánó szenteket és apostolokat megjelenítő tematika, így a célunk csupán annyi volt, hogy ezt érzékeltessük. Természeten a felvetett értelmezési lehetőség egy a sok közül, ami csak érdekesebbé teszi a művek befogadását. Persze mindez nem jelentheti azt, hogy El Greco a Szent János ábrázolásán kifejezésre kívánta volna juttatni ezt a párhuzamot – ő mindössze korának bevett ikonográfiai megoldását alkalmazta az evangélista szent esetében.

A karácsonyi időszakhoz kétségkívül jól illő címet kapott kiállításra ellátogatók figyelmébe ajánlom a hatástörténeti csemegék, valamint Magdolna és János összevetése mellett az egyik félreeső sarokban – és sajnos csak fotón – látható Pandora-szobrocskát, ami valóban új oldalát villantja fel a mesternek: a festményeit messziről felismerhetővé tevő hosszúra nyúlt alakokhoz El Greco fa-, viasz- és agyagmodelleket készített! Ezek közül persze alig maradt meg néhány: a bemutatott Pandora – párjával, egy Epiméteusszal egyetemben – például 1945-ig lappangott, és az teszi különlegessé, hogy Michelangelo Dávid-szobrát fedezhetjük fel benne, kettős tükörben újraértelmezve.

Jézus nyomában

El Greco Szent Jánosa

 

 

A Géniuszok és remekművek kiállítás-sorozat koncepciója: dr. Baán László

Kurátor : dr. Nyerges Éva

Kurátor munkatársa: Lantos Adriána

Kiállításszervezés: Bába Veronika, Schilling Sára

Kiállítási arculatterv: Remsey Dávid

 

 

2008. december 12. – 2009. február 5.