A produkciót a Nyugat-év búcsúztatására mutatták be újra, és lehet, hogy ez a magyarázat arra, hogy miért Kosztolányi halálát és esendőségét állítja a középpontba. Egyébként meg nyilván nagyon nehéz jó költői estet összeállítani, és lehet, hogy az alkotók épp a költő műveiből való felolvasás közhelyét akarták elkerülni a napló- és levélrészletek, a „valós” párbeszédek szerepeltetésével.

Parti Nagy Lajos válogatta, szerkesztette a szövegeket, írt is néhány Kosztolányinak tulajdonított betétet, és négy színész olvasta fel és játszotta el őket. Így aztán meg is fogalmazódott bennem a felolvasószínház definíciója: az a műfaj, melyben a jelmezhez hozzátartozik a szemüveg - nem is rossz ebben az esetben: ad valami régi, mesés, anekdotás hangulatot.

A Petőfi Irodalmi Múzeum mint helyiség (és azt hiszem, mint intézmény is) nagyon értékes, sok mindenre alkalmas. Most is úgy tűnt, hogy a Lotz-terem bordó kárpittal bevont falai, a csillár, a függönyök a lehető legbensőségesebb atmoszférát adják a múlt század elejét megidéző esthez.  A darabot magát nem volt könnyű érteni, mert nem igazán lehetett hallani a magukba fordult, nyilván az alakított figurák iránt érzett hódolat és sajnálat miatt pátosszal játszó színészeket. Lehetett ellenben hallani a géphangú bejátszásokat: ilyenkor hol Kosztolányi, hol a felesége, hol az orvos szólt. Részemről azonban kétséges, hogy az efféle technikázásra szükség van-e egy amúgy is felolvasásra épülő színházban, ahol ráadásul van egy narrátor szereplő is, és nem csak felesleges, zavaró tényező lesz-e általa.

Lehet, hogy épp ez az említett meghatottság az oka, hogy nem késztették hangos kacajra a nézőket azok a poénok, amelyek például az Örkény Színház Nyugat-estjében is elhangzanak, így a címszereplő Gézcsók-anekdota vagy Kosztolányi műtéte utáni első „Mehr Luft” mondata sem. Ezt azért sajnáltam, meg azt is, hogy az amúgy is humoráról, játékosságáról híres első Nyugat-nemzedék reprezentánsa itt mást sem tett, csak szenvedett.  Nagyszerű zárás volt viszont a Szeptemberi áhítat bejátszása - egy tiszta Kosztolányi. Áhítat.

Gézcsók
Felolvasószínház

Valódi és ál dokumentumok alapján írta és válogatta Parti Nagy Lajos

Kosztolányi: Máté Gábor
Narrátor: Vallai Péter
Harmos Ilona: Bodnár Erika
Radákovich Mária: Vándor Éva

Zene: Faragó Béla
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Sorozatszerkesztő: Petrányi Ilona

Rendező: Magos György

Petőfi Irodalmi Múzeum
2008. december 10.