A jelszó a monumentalitás, már a nyilvános főpróbán is: a Művészetek Palotája koncerttermében zenekar hangolt a színpadon, a háttérben hatalmas kivetítő; a Madách Színház csapata ezúttal is kitett magáért, már ami a törekvést és a látványt illeti. Úgy vettem észre, az itthon színpadra került és az egyelőre még be nem mutatott darabok részletei egyfajta „sikerességi sorrendben” követték egymást a műsorban, ennek megfelelelően a hangulat rövid idő alatt a tetőfokára hágott.

Számos ismert arc tűnt föl a színpadon, a Madách színészei mellett több megasztáros is tiszteletét tette, kezdve rögtön Gáspár Lacival, aki a fáraó dalával készült a Józsefből (a színházban játssza is ezt a szerepet). Az Elvis-beütésű fáraó azonban nem áll jól neki, legalábbis engem nem győzött meg, ahogyan az egyébként nagy kedvenc Rúzsa Magdi sem: a Whistle Down the Wind című dal magyar változata nem illett az énekesnő érces, rockhoz szokott hangszínéhez, és ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklésben is minden műfajt külön meg kell tanulni. Aki viszont megtette ezt, és ezzel rendkívül kellemes csalódást okozott, az Puskás Péter volt: a börtönben senyvedő, szívét Istennek ajánló József imáját megható finomsággal és ízléssel, hangilag is csaknem hibátlanul adta elő. A színészként (egyelőre) nem működő énekesek sorát a bájos Zsédenyi Adrienn zárta Mária Magdolna dalával a Jézus Krisztus Szupersztárból. Bár ebben a dalban többet érzek a visszafogott romantikánál, Zséda ezúttal is mindenkit elbűvölt.

A színészek részlegéből nagy ováció fogadta Szulák Andreát, aki magabiztos rutinnal, de kissé jellegtelenül énekelte a Macskák híres Éjféljét. Az Adagio énekegyüttest női tapsorkán kísérte. A fiúk kicsit kilógtak a sorból, meg aztán nehezen megmagyarázható, miért nekik adta Szikora János rendező Az operaház fantomja nagyduettjét, holott a musical-opera több szereposztása is jelen volt. Két Christine-t is láthattunk a színpadon: Mahó Andrea az egyik nagyáriát énekelte fantasztikusan, a törékeny Fonyó Barbara pedig a bársonyos baritonnal, Magyar Bálinttal karöltve Christine és szerelme, Raoul duettjét. Maga a Fantom ezúttal Sasvári Sándor volt Az éj zenéje című áriával, nem kevésbé manírosan, mint a színházban. Gallusz Nikolett és Krassy Renáta a Starlight Express egyik csodaszép kettősével érkezett.

Megelevenedett néhány percre Webber szülőföldje is, az ír vidék, a szintén kasszasiker Volt egyszer egy csapat színtere, aztán egy szempillantás alatt Argentínában találtuk magunkat, ahol először a tüzes Ladinek Judit kalauzolt minket Buenos Aires utcáin Evita Perónként, majd Polyák Lilla vette át a szerepet, és adta elő a Miért kell, hogy sírj, Argentína című örökzöldet. Szintén nem került még itthon színre a Sunset Boulevard, most azonban kaphattunk kis ízelítőt a becsvágyból selyemfiúvá váló színészpalánta és az idősödő díva románcának történetéből Sáfár Mónikától és Posta Victortól. Szente Vajk kirobbanó energiával hozta a cserfes Elvisz Trént, „a gyorsvonat macskáját”, öröm volt hallgatni, nézni őt és a profi tánckart. Serbán Attila is számíthatott rájuk Júdás dalában a Jézusból, amit a fiatal színész rendkívüli erővel oldott meg (nem beszélve kivételes énektudásáról). Az előadás utolsó trackje egyben a webberi életmű egyik csúcspontja is: Jézus dala a Getsemáné kertben, amit ezúttal a Társulat győztesétől, Feke Páltól hallhattunk, remek tolmácsolásban.

Bár néha megremegtek a Webber-gálaest eresztékei, és azt sem mondhatni, hogy minden előadás tökéletes a Madáchban, mégis színvonalas előadásban volt részünk, amelyen egyértelmű, hogy a tisztelgés mellett a színpadra lépőknek az a szándéka, hogy szórakoztassanak - ez pedig a zenés színház egyik alapvető feladata. Webber tudja ezt, ebből él negyvenkét éve, de a mai napig nem fáradt el, és sosem akart másnak látszani, mint ami: musicalszerzőnek, aki arra tette fel az életét, hogy örömet szerezzen a zenekedvelőknek. Mellesleg pedig a legsikeresebb a műfajban.

Best of Webber
Andrew Lloyd Webber hatvanéves

Közreműködők:  Adagio együttes, Feke Pál, Fonyó Barbara, Gallusz Nikolett, Gáspár László, Krassy Renáta, Ladinek Judit, Magyar Bálint, Mahó Andrea, Polyák Lilla, Posta Victor, Puskás Péter, Rúzsa Magdi, Sáfár Mónika, Sasvári Sándor, Serbán Attila, Szente Vajk, Szulák Andrea, Wégner Judit, Zsédenyi Adrienn és sokan mások

Rendezte: Szikora János

Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2008. november 15. és 16.
(Következő előadások: 2009. január 5. és 6.)