zene
Történt egyszer, volt egy nagy robbanás, lett utána egy világ, amolyan bolygók köröztek a csillagok körül, meg lett a Föld, s egyszer csak, na nézd, hogy szökik, „a világ új hangot ütött meg” – s lett az ember, természetesen a székely (Homo Szekujensz Szekujensz), neve Pesta („ezzel még csajozni se lehet, ezzel a névvel egy kötés retket se tudok venni”), aki egyből hont foglalt, s ahogy az idő továbbra is telt, történt vele egy s más, lett belőle polgármester Kapornyáson, és így tovább, és így tovább (hovatovább netovább: még egy ufó is leszállt a fotballpályán, sőt Pesta és családja a Holdat is megjárta).
Minderről az Open Stage nevű csíkszeredai formáció lemezéről szerzünk tudomást – két fiatal színész és rádióreklám-készítő, Kozma Attila és Lung László Zsolt, akik korábban Stílusgyakorlatokkal szórakoztatták nézőiket, egy „új világ”-projekt keretében egy „alternatív” teremtéstörténetet és világtörténelem-modellt hoztak létre.
Ez lett a Székelylend, amely erősen megosztotta az erdélyi hallgatóságot, ugyanis ironikus-abszurd szemléletmódja sokaknál szabályosan kiütötte a biztosítékot, nép- és nemzetgyalázást érezve ki az anyagból. A tizenhét tételes korongon (melyből négy és fél zenei-dalszerű, a többi háttérzenével és effektekkel kísért „prózai” mű) valóban gyakori a nagyon nem píszí színezetű „székelyezés” – azonban a figyelmes hallgató azért hamar észreveheti a nyilvánvaló (ön)iróniát ebben is.
Első igazi „slágerük”, az Aranka, szeretlek is attól zseniális, hogy elsőre nem nagyon tudja eldönteni az ember, hogy komolyan gondolják-e azt, amit csinálnak, mert akkor bizony elég nagy gáz van ezekkel a fiúkkal, vagy pedig ez az a fajta igazán kifinomult, cseppet sem „direkt” paródia, mely valóban érvényes és létjogosult – a humorban ők sem ismernek tréfát. (Ehhez már csak külön adalék a YouTube-on megtekinthető Semmi pánik, bejbe, amelynek kerettörténetét az előadók „meggazdagodása” adja.) A zenei paródiák egy-egy műfajt pécéznek ki, így az kváziromatikus-nemzetsiratós pszeudonépzenét, a mulatós rockot (Pesta úr), a magyar gengszterrepet (Nyomjátok emberek) és a fiúzenekarok dallamos popzenéjét.
A rádióreklámos múlt köszön vissza a leghosszabb, tizenhat és fél perces tételben, a Pettyes Kakas FM címűben, az újságírókat-riportereket azonban nem csak ebben kóstolgatják az előadók; mint ahogy számtalan további viselkedéstípus, habitus és professzió is markánsan általánosítva karikírozódik.
A szövegekben amellett, hogy még épp jó ízléssel és mértékkel eltalálva hangsúlyozódnak túl a különböző tájszólások akusztikai jellegzetességei, izgalmasan (és persze nyilván a hatás fokozása érdekében) tűnnek fel nemcsak nyelvjárási kifejezések, hanem román szavak is.
A szórakoztató zenei piacon alighanem egy új tényezővel kell számolnunk; s mivel mostanság egy miniturnén több hazai helyszínen élőben is látható volt a program, talán nem távoli és valóságtól elrugaszkodott a magyarországi forgalmazás lehetősége sem; „kettő a négyzeten négy, kettő a köbön nyóc, viszonhallás!”
Media Pro Music, Bukarest, 2007
Szerzők
-- kabai lóránt --
