színház
2008. 12. 14.
Mindenki mindenkivel
Mozart: Così fan tutte a Müpában
![Mindenki mindenkivel](data/_cache/2008-12-08/10156s_1649_220x220.jpg)
Valami ilyesmit láthattunk Mozart Così fan tuttéjának nyitánya alatt, amikor is nem igazán látszott a felemelt zenekar mögötti díszlet. Aztán leengedték a zenekart, és ott volt az asztalka két székkel. Nem lesz vizuális szempontból monumentális előadás – ezt érzékelhettük már az elején, és ez önmagában nem is baj.
A Glyndebourne-i Operafesztivál 2006-os produkciójának adaptációját láthattuk a Művészetek Palotájában. Mivel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adták elő, és nem a Fesztivál Színházban vagy az Operában, az ember vagy koncertszerű operaelőadást várt, vagy félig szcenírozottat – bármit is jelentsen ez –, mindenesetre reménykedhettünk az előadás előtt, a júniusi Wagner Tetralógia után újabb csodában bízva.
![Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa](prae/content/articles/10182s.png)
A Così fant tutte teljes szcenírozásban ment papírforma szerint, azonban úgy tűnt, a rendezésnek nincs túl sok mondanivalója a műről. Én tényleg szeretem a kevés díszletet, kevés ötletet, sőt az utóbbi idők tapasztalata kifejezetten azt mutatja, hogy minél kevesebb, annál jobb: inkább álljanak egy helyben, és muzsikáljanak értelmesen. Bár ez utóbbiban nem is volt hiba, a Budapesti Fesztiválzenekar ezúttal is kitett magáért, a színrevitel elmaradt a várakozásoktól. Sajnos úgy tűnt, kevés ötlettel és minimális elképzelésekkel a műről próbáltak megteremteni egy komplett operaelőadást. Mintha tényleg csak erről szólna a Così fan tutte, hogy mindenki mindenkivel, keresztbe-kasul...
Talán abból indultak ki, hogy ha bízunk Mozartban, a zenében, a koncertteremben, nagy baj nem lehet. Ebben nem is tévedtek nagyot, a Budapesti Fesztiválzenekar szépen, érzékenyen játszott, és még arra is maradt energiája Fischer Iván karmesternek, hogy kiemeljen a sűrűből egyes hangszeres szólamokat. Az énekesek – talán a számukra új környezet miatt – nem tudtak mindig együtt lélegezni a zenekarral, ám tőlük is sok szép pillanatot kaptunk. Különösen emlékezetes Fiordiligi (Juliane Banse) második felvonásbeli áriájának lírai indítása. A szólisták kicsit fáradtnak tűntek a december 4-i előadáson; tudjuk, Mozart-szerepeket nem kis teljesítmény végigénekelni egyszer sem, nemhogy háromszor egy héten belül.
![Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa](prae/content/articles/10183s.png)
Számomra nehezen magyarázható, hogy ha valaki egy ilyen mély érzelmeket megmozgató és komoly kérdéseket felvető darabhoz nyúl (nem vagyok egyedül azzal a nézettel, hogy a mű egyszerű és vígopera volta erősen kétséges), miért nem tud túllépni az eddig más előadásokból ismert bohóckodásokon. A görcsös, kétségbeesett cselekedtetésvágy oda vezet, hogy mozgásban kell tartani a színen lévőket, üljenek le, álljanak fel, ha van egy ária, legalább kicsit menjenek közben odébb. Miért nem lehet csak úgy elénekelni, hogy a zenére és a tartalomra tudjunk koncentrálni?
Jó volt Fischer Ivánék előadását hallani, legfeljebb máshova megyünk majd nézni.
Wolfgang Amadeus Mozart:
Così fan tutte
Vígopera 2 részben
Fiordiligi - Juliane Banse
Dorabella - Anke Vondung
Guglielmo - Tassis Christoyannis
Ferrando - Topi Lehtipuu
Despina - Claire Ormshaw
Don Alfonso - William Shimell
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
Rendező: Nicholas Hytner
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2008. december 4.
A Glyndebourne-i Operafesztivál 2006-os produkciójának adaptációját láthattuk a Művészetek Palotájában. Mivel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adták elő, és nem a Fesztivál Színházban vagy az Operában, az ember vagy koncertszerű operaelőadást várt, vagy félig szcenírozottat – bármit is jelentsen ez –, mindenesetre reménykedhettünk az előadás előtt, a júniusi Wagner Tetralógia után újabb csodában bízva.
![Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa](prae/content/articles/10182s.png)
A Così fant tutte teljes szcenírozásban ment papírforma szerint, azonban úgy tűnt, a rendezésnek nincs túl sok mondanivalója a műről. Én tényleg szeretem a kevés díszletet, kevés ötletet, sőt az utóbbi idők tapasztalata kifejezetten azt mutatja, hogy minél kevesebb, annál jobb: inkább álljanak egy helyben, és muzsikáljanak értelmesen. Bár ez utóbbiban nem is volt hiba, a Budapesti Fesztiválzenekar ezúttal is kitett magáért, a színrevitel elmaradt a várakozásoktól. Sajnos úgy tűnt, kevés ötlettel és minimális elképzelésekkel a műről próbáltak megteremteni egy komplett operaelőadást. Mintha tényleg csak erről szólna a Così fan tutte, hogy mindenki mindenkivel, keresztbe-kasul...
Talán abból indultak ki, hogy ha bízunk Mozartban, a zenében, a koncertteremben, nagy baj nem lehet. Ebben nem is tévedtek nagyot, a Budapesti Fesztiválzenekar szépen, érzékenyen játszott, és még arra is maradt energiája Fischer Iván karmesternek, hogy kiemeljen a sűrűből egyes hangszeres szólamokat. Az énekesek – talán a számukra új környezet miatt – nem tudtak mindig együtt lélegezni a zenekarral, ám tőlük is sok szép pillanatot kaptunk. Különösen emlékezetes Fiordiligi (Juliane Banse) második felvonásbeli áriájának lírai indítása. A szólisták kicsit fáradtnak tűntek a december 4-i előadáson; tudjuk, Mozart-szerepeket nem kis teljesítmény végigénekelni egyszer sem, nemhogy háromszor egy héten belül.
![Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa](prae/content/articles/10183s.png)
Számomra nehezen magyarázható, hogy ha valaki egy ilyen mély érzelmeket megmozgató és komoly kérdéseket felvető darabhoz nyúl (nem vagyok egyedül azzal a nézettel, hogy a mű egyszerű és vígopera volta erősen kétséges), miért nem tud túllépni az eddig más előadásokból ismert bohóckodásokon. A görcsös, kétségbeesett cselekedtetésvágy oda vezet, hogy mozgásban kell tartani a színen lévőket, üljenek le, álljanak fel, ha van egy ária, legalább kicsit menjenek közben odébb. Miért nem lehet csak úgy elénekelni, hogy a zenére és a tartalomra tudjunk koncentrálni?
Jó volt Fischer Ivánék előadását hallani, legfeljebb máshova megyünk majd nézni.
Wolfgang Amadeus Mozart:
Così fan tutte
Vígopera 2 részben
Fiordiligi - Juliane Banse
Dorabella - Anke Vondung
Guglielmo - Tassis Christoyannis
Ferrando - Topi Lehtipuu
Despina - Claire Ormshaw
Don Alfonso - William Shimell
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
Rendező: Nicholas Hytner
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2008. december 4.
További írások a rovatból
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...