A két Lotti története mindig sikersztori lesz. Lássuk be, komoly feladat áll azok előtt, akik ilyen témához nyúlnak, ugyanis maguk az események ismertek a fiatal korosztály számára, hiszen Erich Kästner klasszikusa általában nem hiányzik a könyvespolcokról. Ezért okozott némi csalódást a Kolibri Színházban látott előadás, amely – érzésem szerint – a könnyebb oldaláról közelített a feladathoz.

Az ikerpárt alakító Rácz Kármen és Rácz Kriszta nem hozzák a Lotte és Luise közötti különbségeket. Bár Kästner neve nincs feltüntetve az alkotók között, a két lány közti különbségek elvileg a könyvbéli motívumokkal egyeznek: nemcsak öltözködésük, hajviseletük, stílusuk más, de magukon hordozzák az apa, illetve az anya nevelésének jegyeit. Éppen ezért kellett volna színészi játékukkal megmutatni, milyen nehéz is beilleszkedni egy olyan környezetbe, amely egészen szerepcseréjükig idegen volt számukra. Emellett Luise fiús, valamint Lotte igazán lányos vonásait sem domborítják ki, azt leszámítva, amit a kosztümöknek köszönhetnek.

A lakások díszletei szegényesek, ami azért jelent elsősorban problémát, mert ezeket a helyszíneket csak a már megcserélt ikerpár szemén keresztül láthatjuk, előtte egyáltalán nem. Mivel hangot adnak csodálatuknak, ezért sokkal több színnel, ötlettel kellett volna dolgozni, amely a gyerekek fantáziájához közelít. Okos megoldás viszont a tér függönnyel történő kettéválasztása, s az asztal „kétszínűsége”, így az állandó kellék maradhat, hiszen egyik fele az apa lakásához, másik fele az anyáéhoz tartozik.

A darab bravúrosan oldja meg az álom megjelenítését. Az éjszaka leple alatt a lányok, akiket derült égből villámcsapásként ért a felfedezés, hogy valójában egy másik városban ikertestvérük van, visszatérnek a múltba, amely kétségkívül elég kísértetiesre sikeredik. Az anya és apa figurája maszkkal az arcukon képkeretbe zárva, a teljes felismerhetetlenségbe burkolózva veszekszik a gyerekeken, akiket végül sikerül „kettészakítaniuk”. Szó szerint kettészakítaniuk, hiszen a kezek már több méteresre nyúlnak, amikor végre engedelmeskednek az erősebb feleknek, így győzedelmeskedik a „Kettévágjuk az életüket!” szlogen. Igazi cirkuszi mutatvány, a sejtelmes fény- és hangjáték pedig szintén hozzájárul az álomszerűséghez, mintha mindent csak homályosan, egy hártyán keresztül látnánk.

Mint említettük, a - korhű - jelmezekben szépen megmutatkozik a Lotte és Luise közötti alapvető különbség, ám zavaró, hogy cseppet sem feszengnek akkor, amikor szerepet és ezzel együtt ruhát is kell cserélniük. A Luiselotte Körnert alakító Tisza Bea igazi rendszerető anyuka, aki a legapróbb fodrot is megigazítja kislányán a táborba való indulás előtt. Az apát alakító Bodnár Zoltán szépen érzékelteti a kissé hóbortos művész, zongorista és karnagy figuráját, aki még mindig egyetlen nagy műve megírására készül. Gerlach kisasszonyként Farkas Éva igazi hisztérika, valóban elviselhetetlen, játékában a túlzás nagyon is tudatos, hiszen éppen ezért válik szerethetővé, aki megérdemli a boldogságot, akár egy másik férfi mellett is.

Az élő zenei kíséret, sőt olykor a zenészek játékba való bevonása ügyes ötlet, a gyerekek előtt ők is a fikció részévé válnak. Mindent összevetve mégis van valami, ami jobban elzsongít a kelleténél. A táborozó lányok állandó kedves mosolya kifejezetten zavaró. Olyan gyerektábor nincs, ahol mindenki rendesen viselkedik, szinte gyermeki mivoltukban kérdőjeleződnek meg, amelyen cseppet sem segít az, hogy idősebb korosztályt választottak a táborlakókhoz, akiknek nem sikerült az incselkedő, csínytevő gyerekeket megtestesíteniük. Apropó, tábor; ha vannak gyerekek, kellenek hozzájuk felügyelők is. A két vénkisasszony személyében ideális leánynevelőkre találhatunk: Erdei Juli Ulrikéje eltúlzott gesztusaival, öltözetével, egyszerű kontyával érdekes kettősséget mutat, hiszen lélekben még ő maga is gyerek. Így hol megfontolt felnőttként, hol álmodozó gyerekként tűnik fel előttünk, akit idősebb társa mindig komolyságra int.

A két Lotti kedves, könnyű vasárnap délutáni kikapcsolódás. De ez nem elég. A gyerekeknek legalábbis semmiképp.

Szereplők:

Luise Palffy, apával él - Rácz Kármen
Lotte Körner, anyával él - Rácz Kriszta
Apa, Ludwig Palffy, karnagy és zeneszerző - Bodnár Zoltán
Anya, Luiselotte Körner, fotóriporter - Tisza Bea
Irene Gerlach, férjhez akar menni Apához - Farkas Éva
Bernau Doktor, főszerkesztő, Anya főnöke - Kormos Gyula
Resi, szolgáló Apánál - Török Ágnes
Gabele, festőművész, szomszéd - Németh Tibor
Gerda kisasszony, idősebb pedagógus - Sallai Virág
Ulrike kisasszony, ifjabb pedagógus - Erdei Juli
Fényképész - Krausz Gábor
Valamint a Kolibri Színház stúdiósai

Zenészek: Fenyő Katalin, Bornai Szilveszter / Kecskeméti Gábor

Rendező: Kőváry Katalin

A képek forrása: www.kolibriszinhaz.hu