zene
2008. 11. 30.
Han(g) szóló
Jeff Ament : Tone (Monkey Wrench)

Green River

Three Fish

Mother Love Bone

Temle of The Dog

Pearl Jam

Pearl Jam

Pearl Jam korai

Jeff Ament köp

Jeff Ament, az egyetlen ma is aktív seattle-i grunge zenekar alapítótagja egyben az együttes egyik fő dalszerzője: nemcsak a Jeremy-ért felelős, de olyan gyönyörű Pearl Jam-dalokért is, mint a Nothingman, Nothing as it seems, vagy épp a Low light.

Halála után barátai – Ament, Gossard, Cornell – és a hozzájuk csatlakozó Mike Mcready (Gossard gyerekkori haverja), illetve Matt Cameron (a Soundgarden, majd hivatalosan 2000-től napjainkig Pearl Jam dobosa) jammeléseik során mágikus összhangra találtak, és írtak jó pár dalt, amit Temple Of The Dog néven jelentettek meg. A lemezen vokálozik, és egy számban duettet énekel Cornell-al egy akkor még ismeretlen benzinkutas hobbiszörfös, hobbizenész, akit úgy hívnak, hogy Eddie Vedder.

Így alakul meg a Pearl Jam, a többi már zenetörténelem: többmillió lemez világszerte, stadionturnék stb. Ezek ellenére, ugyanakkor mégis sikerül megőríznie valamit a bandának a korai garázsfeelingből: a spontaneitásból, illetve művészi frissességből, alkotókedvből. Ez nem kis mértékben basszusgitárosuk érdeme is, aki nemcsak dalokat ír bandájának, hanem – testvérével közös cégük révén – a lemezborítóikat is ő, illetve vállalkozásuk tervezi. Ament ugyanis eredetileg grafikusnak tanult a montanai egyetemen (ahol kosaras ösztöndíjat is kapott egyszer, ti. abban is tehetséges volt). Nem meglepő hát, hogy szólólemezének borítója is az ő keze munkája.

A most kiadott, ám 12 év daltermését összegző szólólemeznek, mely a Tone (magyarán: hang, hangnem, hangulat, stb) címet viseli, egyik nyilvánvaló előzménye az anyabanda és a Seattle-ben zenélők zenei világa (illetve lemezeik, főleg a nemsokára szintén új szólóval jelentkező ősrégi barát, Gossard első szólóalbuma, főként a lemez csúcspontja, a Life Of a Salesman), de van egy kevésbé ismert gyökere is, mégpedig az eddig két lemezes formáció, a Three Fish. A meditatív, spirituális töltésű rockzenét játszó csapatot cikkünk hőse ’94-ben hozta létre a Tribe After Tribe énekesével (Robbi Robb-al) és a Fastbacks dobosával (Richard Stuverud-al). Ez utóbbinak a hatása hallatszik a Say Goodbye, de méginkább a Hi-Line, és (a) The Only Cloud In The Sky dalokban, ahol megmutatja Ament, hogyan kell a bund nélküli basszusgitárral bánni.

A Three Fish-hatás persze nem meglepő, hiszen a „három halból” nemcsak Ament, de Stuverud is zenél a lemezen. Ezek a lassabb, szellősebb, indiai ízeket rejtő dalok kiválóan ellensúlyozzák Ament punkosabb pillanatait, mint amilyen a lemeznyitó goromba, zajos 1:32-es Just Like That, vagy az azt követő kissé hallgatóbarátabb, az utóbbi Pearl Jam-lemezek jobb pillanatait idéző, szellemes hangszerelésű Give Me A Reason. De rajta is túltesz a Bulldozer, mely a punk-szekció méltó lezárása.

A röpke félóra végighallgatása után minden Pearl Jam-rajongó megnyugodhat. Nem érte folt az együttes hírét. A zenekritikus pedig - azt hiszem - nem méltathat jobban egy albumot, minthogy azon bánkódik: az alig több mint félórás játékidő miért nem a duplája.
Az album The Forest című dalát itt lehet meghallgatni.
További írások a rovatból
Kurt Rosenwinkel The Next Step Band (Live at Smalls, 1996) júliusban megjelent albuma és a Magyar Zene Házában októberben tartandó koncertje tükrében
Más művészeti ágakról
Kritika Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című kötetéről