Ki ez a határozott, becsületes, precíz, ugyanakkor érzékeny és – az őt körülvevő férfiak reakciójából ítélve – érzéki Katharina Blum (Börcsök Enikő)? Létezik ilyen nő az életben? És ha igen, hogyan viszonyuljunk hozzá? A darabban ez a „tökéletes” és dolgos nő áldozat. A férfiak, a nagyhatalmak és a média áldozata. Minden férfi mocskos, aki Katharinával kapcsolatba kerül, kivéve Konrad Beiters, Katharina keresztanyjának élettársa (Rajhona Ádám). Pajzán gondolatok járnak a fejükben, mihelyst megpillantják, pedig ő erre aztán semmi okot nem ad, elmondása és színpadi játéka alapján nem viselkedik velük kacéran. Akkor miért bánnak így vele? Katharina keresztanyja (Kútvölgyi Erzsébet) szerint épp azért, mert ennyire feddhetetlen. Szerinte nem hurcolhatták volna így meg a keresztlányát, ha találtak volna benne valami romlottat. Ennek a nőnek még a saját, nagyon kevés gyengesége is erénnyé válik.

Katharinát letartóztatják, mert egy farsangi mulatságon megismerkedik egy terrorizmus miatt körözött férfival, és felviszi őt a lakására. Reggel segít a férfinak elmenekülni, és a rendőrség őt fogja el Ludwig (Sarádi Zsolt) helyett. Az előzmény: Katharina több éve először megy el mulatni. Színes ruhába öltözik, hajába virágot tűz, hiszen hús-vér nő, tetszeni szeretne, ám a rendőrségen, az őt faggató bűnügyi tanácsosnak (Epres Attila) kifejti, mennyire ki nem állhatja, ha a férfiak tolakodóak vele. Mire a nyomozó – jogosan – azt kérdezi, mi a különbség tolakodás és gyengédség között. Katharina saját ártatlansága tudatában megingathatatlan, megrendíthetetlen a kihallgatás alatt. A darab és az előadás is azt sugallja, hogy ő a jó, a rendőrök és a körülötte lévő férfiak pedig egyértelműen rosszak. Nincs min gondolkodni. Mint néző szeretnék azonosulni Katharinával, a helyébe képzelem magam. De én is úgy vagyok vele, mint munkaadója, Dr. Blorna (Gálffi László), hogy megközelíthetetlennek látom, talán hűvösnek is. Nem tudok mit kezdeni vele.

Katharina magánéletéről és munkaadóiról a sajtó folyamatosan közöl botrányos, a valóságot eltorzító cikkeket. A színpadon egy sajtóprésre emlékeztető henger jelzi Katharina fotójával a folytonosan közelgő veszedelmet, és forgásával fokozza a feszültséget. A színpad előtt egy magnókkal felszerelt lehallgató labor játssza vissza a telefonbeszélgetéseket, és érezzük, ebben a világban a legintimebb titkaink sem maradnak titokban, akár a legrosszabb diktatúrákban. A nő ebbe kezd beleőrülni, ennek ellenére a kihallgatást és a rágalmakat méltósággal tűri.

Dr. Blorna sikeres ügyvéd. Ám neki is vannak természetesen felettesei és kollégái, akik érintettek lesznek az ügyben. Az egyik, Alois (Reviczky Gábor) többször is járt Katharina lakásán, és most fél, hogy nyilvánosságra kerül: ő Blum „titokzatos férfivendége”. Bukása másokat is veszélybe sodorhatna, ezért érdekében többször is megszólal egy – nem látható – telefonáló, akinek a hangját stílszerűen Hegedűs D. Géza, az előadás rendezője kölcsönzi. A darab világa kezd Orwell 1984 című regényéhez hasonlítani. Az egyre zavarosabb helyzetben Dr. Blorna felesége (Hegyi Barbara) lát egyedül tisztán. A sajtó az ő életét is kiteregeti, „Vörös Trudénak” hívja, ezzel a darab politikai felhangot is kap. A regény írásának idején ugyanis a 70-es évek Nyugat-Németországában a bulvársajtó minden bűneset mögött baloldali összeesküvést keresett, és Böll ellen is rágalomhadjáratot indított.

Katharinát folyamatosan zaklatják ocsmány telefonhívásokkal. Pártfogói hiába próbálják elterelni a figyelmét és meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen semmi végzetes, helyrehozhatatlan nem történt, meghurcoltatása egyszer s mindenkorra foltot hagy a becsületén. Az egyik postai küldeményt kibontva egy vibrátor kerül a színpadra. Tovább már nem is fokozható a nő megaláztatása, most kellene mélyen megrendülnünk, ám a közönség soraiból inkább csak nevetés hallható. Talán nem véletlenül és nem feltétlenül azért, mert úgymond érzéketlen korban élünk. Ez a közönséges tárgy magába sűríti a Katharinát ért sérelmeket, és valahogy fel is oldja azokat, mintegy tárgyiasítva, megjelenítve őket.

Meg sem lepődünk, amikor Katharina hajába újból virágot tűz, mintha megint táncmulatságba készülne, és a gátlástalan újságírót lakására hívja, és előre megfontolt szándékkal lelövi. Az előadás azt sugallja, nincs más lehetősége. És mi, nézők, újból, sokadjára megállapíthatjuk, hogy így működik ez a csúnya világ, és mit sem tehetünk ellene.

Katharina Blum elvesztett tisztessége

Heinrich Böll regényét színpadra írta: Bereményi Géza
A regényt fordította: Bor Ambrus

Dr. Hubert Blorna, ügyvéd: Gálffi László
Dr. Blornáné Trude, a felesége: Hegyi Barbara
Katharina Blum, a házvezetőnőjük: Börcsök Enikő
Else Woltersheim, Katharina keresztanyja: Kútvölgyi Erzsébet
Konrad Beiters, Else élettársa: Rajhona Ádám
Erwin Beizmenne bűnügyi tanácsos: Epres Attila
Peter Hach államügyész: Fesztbaum Béla
Moeding főfelügyelő: Juhász István
Pletzer rendőrnő: Kovács Martina
Karl, a lehallgatás vezetője: Lajos András
Werner Tötges, a Zeitung újságírója: Gyuriska János
Alois Staubleder: Reviczky Gábor
Ludwig Götten, keresett terrorista: Sarádi Zsolt
Londiner, Riporter: Kis Domonkos Márk

Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Jánoskúti Márta

Rendező: Hegedűs D. Géza

Bemutató: Pesti Színház, 2008. október 22.