Ki ne szeretne az unalmas hétköznapokban valami szokatlant, rendkívülit átélni? S egy egyszerű tárgy, mint például egy ruhásszekrény segítségével kiszakadni a néha sivár valóságból?  A Narnia krónikái a második világháború idején játszódik. Lucy és testvérei kénytelenek szüleiktől búcsút véve, egy öreg professzor házában tölteni napjaikat, ahol a kislány a ruhásszekrényen keresztül felfedez egy másik világot: az örök tél birodalmát, Narniát.

A gonosz és a jó közti harc minden mesének központi eleme. Mint ahogy az is, hogy a szereplők el tudják-e dönteni, melyik oldalra álljanak. A legelső probléma az, honnan ismerem fel a rosszat, különösen akkor, ha nem látszik annak. A mesebeli gonoszt általában csúnyának képzeljük. Tudjuk, hogy a vasorrú bába öreg, orrán hatalmas szemölcs, háta görbe és fekete ruhát hord. Igen ám, de ha érdeke úgy kívánja, meg is tud szépülni, hisz csak így tudja a rosszra csábítani a szereplőket.

Narnia boszorkánya nem csúnya – meggyőződhetünk róla filmben is –, csak hideg. Nagyon nyájas tud lenni egészen addig, amíg érdeke úgy kívánja. Edmund, a legkisebbik fiú, Narniába érkezve szerencsétlen módon először ezzel a fehér ruhás, sudár, szőke hajú, fagyos tekintetű királynővel találkozik, és nem ismeri fel benne a gonoszt. Tudatlansága gyorsan válik bűnné, egyenesen árulássá. Ártatlan dolognak tűnik egy kis törökcsemegét elfogadni, de az már súlyosabb, hogy amikor a királynő az uralkodásról kezd Edmundnak beszélni, a fiú testvéreit inkább szolgának szeretné, mint társuralkodóknak. Edmund nem hisz testvéreinek: „Na jó, de szerinted, melyik oldalon van az igazság? Honnan tudod, hogy a faun jó, és a királynő… Igen-igen, tudom, hogy azt mondták róla: boszorkány, mégis honnét tudod, hogy rossz boszorkány?” Árulásáért a mesében drágán meg is fizet.

A film hűen követi a könyv alaptörténetét, csak, mint egy kifestőben, kiszínezi a fekete-fehér oldalakat, a nézőt a képernyőhöz ragasztó jelenetekkel. A gyerekeket játszó szereplőkről érezzük, hogy mennyire jelen vannak a történetben. E sorok íróját különösen a kis Lucyt játszó bűvöli el, ahogy rácsodálkozik a világban mindenre: a ruhásszekrényre, amikor a leplet lehúzza róla, a faun lakásában a faun édesapjának a fényképére és a hóval lepett erdőre Narniában. De nyitottságával csak együtt érző, meleg szíve vetekedhet, ahogy például a kővé dermesztett faunt, s a haldokló, Jézushoz hasonló módon önfeláldozásában megszégyenített oroszlánt siratja.

A négy gyerek figurája attól kerül hozzánk igazán közel, hogy a könyv és a film egyaránt bemutatja a gyengéiket is. Peter, a nagyobbik fiú egyáltalán nem tartja magát képesnek arra, hogy felvegye a harcot a boszorkány vérfarkasaival, többször kihangsúlyozza, ő nem született hősnek. A döntő pillanatban mégis meg tudja tenni a kellő lépéseket, és az oroszlán helyét is át tudja venni a seregek irányításával. Mindannyiunkat megszólít ezzel a magatartásával, hisz kiben ne lennének kétségek saját képességeit illetően. A kérdés mindig csak az, hogy túl tudunk-e lépni ezeken úgy, ahogy azt Peter teszi.

Szokatlan dolog, hogy egy oroszlán képviseli a jó oldalt a mesében. Fenséges alakja egyszerre félelmetes és ijesztő a gyerekek számára, ugyanakkor mégis szeretetreméltó is. Az oroszlán feláldozza önmagát: hagyja, hogy őt öljék és kínozzák meg az aruló helyett, őt tegyék nevetség tárgyává, ismervén az áldozat valódi természetét. Tette bibliai párhuzamokat  idéz.

A halott oroszlánt a két lánytestvér, Lucy és Susan őrzi, egészen addig, amíg el nem tűnik a teteme, és újult erővel meg nem jelenik ismét a gyerekek előtt, és veszi fel a harcot, Peter segítségére sietve, a gonosz erőkkel.

Minden jó, ha jó a vége. A rosszat is átlényegíti, átírja a jó, ha felülkerekedik rajta. Narnia négy gyerekszereplője többéves uralkodás után látszólag úgy tér vissza a bölcs professzor kastélyába, mintha sosem ment volna el. Csak a „beavatottak”, a professzor és mi, nézők, akik hiszünk nekik, tudjuk, hogy ez a kis kiruccanás a ruhásszekrényben mennyire megváltoztatta jellemüket.

A könyv:

C. S. Lewis Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Kiadja: M C Kft

Fordította: K. Nagy Erzsébet

A film: 

Producer: Mark Johnson

Rendezte: Andrew Adamson 

Walt Disney pictures és Walden Media