Polonyi Péter Kína rövid története című könyve a Corvina Tudástár sorozatában jelent meg 2008-ban, akárcsak Barry Kemp a rovatban korábban ismertetett Az egyiptomi Halottak Könyve című munkája. Mindkét kötet összefoglalással próbálkozik, a népszerűsítő művelődéstörténet-írás nehezen meghatározható kereteit feszegeti, és közben igyekszik kikerülni a szájbarágós propagandát vagy a kioktató közhelyeket. Az itt következő írás a Kínáról szóló mű rövid ismertetője, azaz a "rövid történet" még rövidebb összefoglalására tesz kísérletet.

Ha Kína történelmére gondolok, eszembe jut a puskapor, a porcelán, a selyemhernyó, az agyaghadsereg, és az iránytű, ezerszer feltett  iskolai dolgozatkérdések válaszai. Aztán beugrik még pár ködös emlék az ópiumháborúról, a világháborúk borzalmairól, valamint Mao Ce-tung képmásai, melyeken hol látszik a bibírcsókja, hol ki van retusálva, illetve a Tienanmen téri diákok mozgalmának brutális leverése. Meg persze beugrik az a hülye vicc, hogy „minden ötödik ember kínai. Mi öten vagyunk a családban…” -  de nem is folytatom.

Pedig, hogy egy közhellyel éljek, Kína hatalmas ország, hatalmas múlttal. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak ennyit tudjunk róla. Ám hogy hogyan lehet egy ötezer éves, gazdag múltú és kultúrájú ország történelmét egy ilyen kis könyvbe tömöríteni? Polonyi Péter, aki neves Kína-kutató, úgy tűnik, tudja a választ, ráadásul az az érzésünk támad, hogy szinte első kézből tudósít Kínáról.
 

A könyv lényegi fordulópontokat emel csak ki a történelemből. Stílusa könnyed, nem torkollik részletes elemzésekbe. Az ismertetés  a sokat vitatott "bölcső-kérdéssel", vagyis az emberiség eredetével indul, amivel természetesen nagyon szerettek volna a kínaiak büszkélkedni, de amerikai kutatók hatására 2000-ben végül beismerték, hogy az emberiség bölcsője bizony Afrika. A neolitikum kora után rögtön eljutunk az úgymond lényegi részhez, Kína ötezer éves múltjához, kultúrájának születéshez. Részletes ismertetés helyett kedvcsinálóként én is csak néhány címszót említek a könyv  témái közül: jóslócsontok mint első írásos emlékek; vándorfilozófusok; a császárság kialakulása; egység és szétaprózódás, vagyis az örök körforgás jelensége a birodalomban; majd középkor és mongol hódítók; ópiumháború és reformok; angol és  japán agresszió; polgárháború; a Kínai Népköztársaság alapítása; koreai háború; Mao uralkodása; végül pedig ütemgyorsítás Deng Xiaoping módra.

Ha a könyvet nem történészek vagy Kína-kutatók veszik a kezükbe, hanem érdeklődő emberek, netán alaposabb turisták, akik mielőtt kiutaznak Kínába a szokványos útikönyveken kívül kicsit jobban elmélyednének az ország történetében, vagy épp tizenéves útkeresők, akik mindenhol jobban éreznék magukat, mint itthon, azoknak ez a könyv nem biztos, hogy olyan nagy élvezetet fog nyújtani. Ugyanis az esszé hiába tálalja a lényegi eseményeket emészthető mennyiségben, mégis sokat javított volna az élvezhetőségén, ha pár illusztrációval, statisztikai ábrával, diagrammal, netán képpel színesítették volna,  hiszen az olvasó már csak ilyen: szereti egy kicsit megpihentetni a szemét mondjuk Mao arcképén.

Persze az, aki nem retten vissza a betűk és a lapok pőre látványától , sok mindent megtudhat az országról és annak kultúrtörténetéről.


Polonyi Péter:
Kína rövid története
92 oldal, 1600 Ft, Corvina, 2008.