Kultuszrajzfilm mai szemmel / Kovásznai György - Habfürdő / PRAE.HU

Barátaimmal együtt arra a következtetésre jutottunk, hogy a hasonló rendezvényeken standardprogramnak számító nemzetközi és egyéb válogatások helyett a végre-valahára újra vetített Habfürdőt nézzük meg.

Kovásznai György Habfürdője az a film, amelyet azon kevesek, akik ismerik, a magyar animáció csúcspontjának tartják. Kevésbé ismert mint például az örök kedvenc Macskafogó, de művészeti szempontból annyival felette áll, hogy az összehasonlítgatásnak nincs is értelme. Minden irányból jelentős várakozás előzte meg a vetítést, nagyon hamar elfogyott rá az összes jegy, ezért mi is csak egy eresztéssel később, a pótvetítésen tudtunk részt venni. Közben a mozi közegében afféle messiásváró légkör alakult ki, mindenhonnan a filmet dícsőítő beszédfoszlányokat lehetett elcsípni: „Kultuszfilm. Azóta sincs jobb ennél...”
Habfürdő

És valóban, már az első filmkockáktól kezdve nyilvánvaló volt, hogy egyedülálló darabról van szó. Egy magyar animációs film, amiben nem érzünk megszorításokat, korlátozottságot. Zenéjét, történetét és az animációs technikáját tekintve egyaránt lenyűgöző. A film a korszak két zsenijének találkozása: a zenéért ugyanis Másik János felelt, a magyar undergorund zene nagy komponistája. Játszott többek között anno a Balatonban, a Trabantban és az Európa Kiadóban is, és hozzá fűzödik a szintén (csak más szempontból) egyedülálló Meteo című film zenéje is. A film teljes egészében zenére komponált. Helyén van a ritmus. A dalszövegek is groteszkek, mint az almába szorult kisvakond. A képek a zenével együtt vibrálva gyakran juttatnak minket bolygóközi hangulatba.

Az animáció igazi szabadsága a sorozatos metamorfózis. Ez mostanában, mióta a Flash animációk dívnak, csak redukált formában és mennyiségben van jelen, pedig ez az igazi rajzolt mozgókép sava-borsa. Ez a film azonban még az aranykorban készült, mikor nem feltétlenül a jó programozó volt a jó animátor, és ennek hála minden szereplő folyamatos metamorfózis hordozója. Mindig más és más, de lényegét tekintve mégis mindig ugyanaz. A filmbeli karakterek testeinek transzformációi jól kivetítik a lelki folyamatok szavakkal megfoghatatlan komponensét, mindig az alkalomhoz illő tulajdonságát domborítják ki a szereplőknek. A film animációja eklektikus, festett részek, sőt még stop motion animáció is található benne. Nemcsak technikai, hanem stílusbeli sokszínűség is jellemzi ezeket a rajzokat.
Habfürdő

Kovásznainál nagyon helyesen nincsenek merev stílushatárok. Sok művész saját munkásságát azzal nyomorítja meg előre, hogy nem létező dolgokat akar körbekeríteni stílushatárokkal és műfajokkal. Így pont a művészet legfontosabb elemei elől, a kreativitás és a művészi szabadság elől zárják el az utat. Kovásznai azonban nagyon világosan látta, hogy tényleges, kézzelfogható műfaji határok nincsenek, pláne az animációban, melyben a művészeti ágak átfedik egymást. A Habfürdőben benne van Kovásznai egész munkásságának a csodája: határtalanságot alkotni egy látszólag behatárolt síkon.

A Habfürdő történetének komikus alapszituációja egyszerű. Esküvője napján a kirakatrendező megtépázott idegekkel csönget be vonzó és nagyvilági menyasszonya kolleganőjéhez, menekülve saját megpecsételődött sorsa elől. A szorgalmas, orvosi egyetemre készülő lány eleinte nem tud mit kezdeni a váratlan szitucióval. A történet személyes utalásokon, tapasztalatokon is alapszik. „Egészen apró gyerekkoromban mániákusan kirakatrendező akartam lenni, a reklámok mindig is szinte mágikus hatással voltak rám” - vallja Kovásznai öninterjújában. A történet erőssége pont az, hogy nem akar semmi magasztosat, hétköznapi emberekről szól hétköznapi embereknek, de nem azzal a fajta kimódoltsággal, amitől a hideg futkos a hátamon. Emberi sorsok jelennek meg, jellemek, a megközelíthetetlenség köntöse nélkül. Az átlagpolgár itt nem attól átlagpolgár, hogy arctalan, névtelen senki, hanem attól válik azzá, hogy minden egyes apró karakterjegye megjelenik, ezek súlya pedig fokozatosan változik, pulzál. Egyes tulajdonságok hol felerősödnek, hol észrevehetlenné válnak.
Habfürdő

Azért szól széles körhöz ez a film, mert az ember életútja során szükségszerűen bekövetkező nagy döntéseket járja körül nem túl direkt módon. Mindenki előbb-utóbb szembesül a társkeresés és a munkaválasztás nehézségeivel. Azonban azzal nem sokra megyünk, ha a nagyokosok megmondják, mit kell viselni ahhoz, hogy a Nagy Ő ránktaláljon, vagy hogy hány kilósra kell hízni ahhoz, hogy jó vezérigazgató váljék belőlünk. Többet segít ez a film: azzal táplál, hogy megmutatja és érezteti, nincs megvalósult ideális állapot, nem is lesz soha. Még csak az is nehezen eldönthető, hogy mi a jobb. Nincsenek objektív szempontok, ha a saját életedet vizsgálod.

Habfürdő
Színes magyar rajzfilm, 78 perc, 1979.
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Kovásznai György
Zeneszerző: Másik János
Operatőr: Losonczy Árpád

Az alábbi videó rettenetes minősége ellenére kedvcsinálónak remélhetőleg megteszi!