A darab rendezője, Lukáts Andor volt az első ember, aki a stúdiószínházba lépéskor fogadott minket, és atyai gondoskodásával, fürkésző és egyben szigorú tekintetével kísért végig minket egész este. Karafiáth Orsolya nem is bírta szó nélkül, amikor meglátta őt a jegypénztárban: „Ideküldik a színházigazgatót is, hogy jól ránk ijesszen?” Minden stúdiószínház családias hangulatot áraszt, ezt itt még fokozottabban éreztem. A rendező a szünet végén szinte egyenként „gyűjtötte be” a nézőket, még az utcára is kinézett, nehogy véletlenül lemaradjon valaki a második felvonásról.

A művet most láthatjuk Magyarországon először, Merényi Anna fordításában. Sarah Ruhl fiatal (1974) amerikai írónő. Tiszta vicc című drámájával, melynek eredeti címe The clean house (A tiszta ház), 2004-ben Susan Smith Blackburn-díjat nyert. Női élethelyzeteket tárgyaló, négy női és egy férfi szereplőt felvonultató mű, mely humorával és ironikus távolságtartásával elkerüli az érzelgősség csapdáját. Mai és igen gyakori problémákkal küszködnek, ezért is annyira élvezhető az előadás.

Négy teljesen más típusú nőt ismerhetünk meg, akik nagyon is valóságos figurák. Matilde, az egyik főszereplő meséli az előadás elején, hogy apja idős korában nősült csak meg, addig kereste párját, akinek legalább annyira vicces kellett volna lennie, mint ő maga.

Az események szinte a nézők között zajlanak, a nézőtéri székek egy szinten helyezkednek el a játéktérrel. A színészek azáltal vonnak be minket még jobban az előadásba, hogy szinte többet beszélnek hozzánk, nézőkhöz, mint egymáshoz, még akkor is, ha  éppen dialógust folytatnak egymással. Próbálnak minket a saját pártjukra állítani és meggyőzni az igazukról, akkor is, ha valójában csak saját magukat győzködik.

A darab kitűnő választás a színészekhez, vagy a színészeknek passzol jól a darab, ahogy tetszik. A nézők még keresik helyüket, beszélgetnek, de Csákányi Eszter Virginia szerepében már bent ül a „színpad” szélén, és minket vizslat szigorúan. Ő a „tökéletes” és maximalista doktornő, Lane (Kováts Adél) nővére. Virginia életét teljes egészében a háztartásnak szenteli, bár fiatalon voltak tervei, és a házimunkán kívül is érdeklődési köre. Lane csak a kórházi munkájának él, és próbálja magával és másokkal elhitetni, hogy boldog, tökéletes a házassága és az élete. Férje (Varga Zoltán), az egyetlen férfi a darabban, aki csak az előadás második részében jelenik meg, szintén orvos és nagyon jóképű. Ezt a mozdulatlan, látszólag sem idillt töri meg a fiatal, brazil házvezetőnő megjelenése, aki viszont a világot a bohóc szemszögéből, kívülről nézi. Erre utal színekben pompázó ruhája, világosra sminkelt arca is, míg a két nővérnek fekete-fehér az öltözéke. A lány bizarr, konvencióktól eltérő viselkedése hozza felszínre a problémákat, ugyanakkor megoldást is kínál passzivitásával Virginia számára, aki helyette kezdi el húga házát takarítani.

A szereplők akkor is bent ülnek a színpadon, ha épp nem vesznek részt a jelenetben. A titokzatos, szexis alsóneműket is, ötletesen, a Lane-t játszó Kováts Adél dobja az asztalra, miközben Virginia és Matilde, a házvezetőnő beszélgetnek kettesben az IKEA-ra emlékeztető fehér bútorok közt. A csipkés fehérneműk vetítik előre a második felvonásban kibontakozó történetet. Charles, a férj beleszeret egy 67 éves rákos betegébe, aki miatt elhagyja feleségét.

Innen válik abszurddá a helyzet. Ana (Margitai Ági) életigenlésével nemcsak az orvos, de mindhárom nő életébe is beleszól. A történet végén saját házában ápolja őt „vetélytársnője”, a volt feleség, akinek határozottan jót tesz, hogy összeomlik egész addigi élete, hisz így talán van rá esélye, hogy újat építsen a romokból.

A női szereplőket árnyaltan jellemzi az előadás és a darab. Csákányi Eszter és Kováts Adél játéka is kitűnően érzékelteti velünk a két figurát. A férfi lóg csak kissé ki innen, és inkább csak „eszköznek”, illusztrációnak tűnik a többi nő életéhez, de nem tudjuk komolyan venni sem döntését, hogy otthagyja a feleségét, sem pedig ezt az új szerelmet, melyet a haldokló iránt érez. Talán a darab szerzője, Sarah Ruhl általa akart - némileg feminista módon - gúnyt űzni a férfi nemből.


Sarah Ruhl:
Tiszta vicc

Fordítás: Merényi Anna