Michael Gondry története akkor lesz kissé terhes a jóérzésű mozilátogatók számára, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy el kell szenvedniük pár, már több évtizede szüntelenül koptatott amerikai klisét. Bontásra ítélték a videótékánkat, mentsük meg, fiúk, fogjunk össze, és legyen szebb a világ! Az efféle bárgyú szálakra nem mentség a produceri nyomás (ami miatt a rendező saját bevallása szerint beletuszkolta ezeket a filmbe), hiszen a film struktúráját alaposan tönkrevágják. A bamba, lebutított jelző sajnos a film egyéb komponenseire is rásüthető, senki ne számítson Az álom tudománya (Gondry előző filmje) szürreális mélységeire, még valami távolról hasonlóra sem! Ez mozi már az amerikai multiplexek közönségére lett kihegyezve, ennek minden előnyével (mert van olyan is) és hátrányával együtt.

A szereplők jellemformáló hatásokon mennek keresztül, meg is változnak a film végére, ez azonban nem egy folyamatos átmenet eredménye, hanem hirtelen és indokolatlan jellembeli ficánkolások formájában mutatkozik meg. A film karaktereinek nincs igazán mélységük. „Ami a szívemen, az a számon” - tetováltathatná bármelyikük bátran a mellkasára. A városi „keményfiúk” is a nyolcvanas évek tucatfilmjeinek hiteltelen nagyvagányai, irreálisan buták és behatároltak. Persze ők meg lesznek nevelve, nehogy a néző lelki törést szenvedjen. Sőt, még népmesei, bosszantóan naiv tanítások is betüremkednek a filmbe, hogy előcsalják a popcorntól sós könnyeket: a kisváros egy emberként fog össze a globlizáció szörnyű hatásai ellen. Még a nagy multitéka pornófüggő urának szíve is meglágyul, és felsegíti az elbotlott kis kölcsönzőt, miközben a szemétdomb királyából helyi sztárrá vedlett Jerry ott vigyorog a háttérben. Persze fellelhetők jó megfigyelések, olyanok, amivel azonosulhat a néző, a szupermodern nagyvárosi DVD-kölcsönző minket is fenyeget  egyre hatalmasabbá terebélyesedő világunkban.

A svédelt filmeket elsődlegesen azért szeretik a kisváros lakói, mert személyesnek, a sajátjuknak érzik a sok ismerős arc miatt. Ez egy fontos meglátás, lehetne a film alapgonodolata, erre remekül fel lehetett volna építeni a film ívét, ám sajnos önmagában áll, és csak giccsbe hajló megnyilvánulásokhoz vezet.