art&design
2008. 10. 15.
Mi kell ahhoz, hogy lássunk?
World Press Photo 2008 a Millenárison október 19-ig
Hiteles dokumentum vagy művészet? Az ábrázolt rémségek döbbentenek meg, vagy az ábrázolás fortélyai bilincselnek le? No és persze az obligát kérdés: nem manipuláltak-e...? A sajtófotó műfajával jár, hogy a szemlélőt csupa feszélyező kétely támadja meg. Az idei WPPh-kiállításra Gárdi Balázs miatt mégis el kell menni!
Drasztikusan különböző körülmények közt futó életek érzéseit csak töredékekben, de felfogni, és a világ távoli pontjait gyökeresen más szemszögekből fontosnak látni segít. Egy tágabb, ezért igazságosabb képet alkotni a térről, amiben élünk. Helyesebben helyezhetjük el magunkat utána benne.
A sajtófotó per definitionem arra hivatott, hogy igaz helyzeteket láttasson, és a World Press Photo 2008 díjazottjai természetesen nem használják másra. Sőt, ahogy Gary Knight, a zsűri elnöke figyelmeztet, vigyáznak, hogy „ne kínáljanak leegyszerűsített megoldásokat”. Ugyancsak ő írja köszöntőjében, hogy ugyanakkor számtalan utánérzés érkezett a pályázatra (korábbi mesterek stílusának semmi újat nem mutató másolatai), és bár díjaztak – hogy más oldalról közelítsük meg – a műfaj nemes hagyományai mentén készült alkotásokat is, főként mégis a konvenciókkal nem paktáló, a sajtófotó határait tovább tágító munkákat részesítették előnyben.
Ezen áll vagy bukik, hogy átjuthatunk-e a lefényképezettek oldalára. Az egyedi, hatékony formák felfedezése létszükséglet, mindig is az volt. A mai, nemcsak tömegében de diverzitásában is lehengerlő médiafogyasztás mellett viszont a tartalom azonnal elmerül, ha ez nem sikerül. Az igazi kihívás: elérni, hogy az igaz történet feltörjön a hamis történetek minden irányban végtelen talajából.
Francesco Zizola gyönyörűen színezett kolumbiai rémképei azt súgják, az átesztétizálás ebben nem segít. Borzasztó dolgokról csak borzasztó képeket? Ha így is van, a kiállítás a borzasztó képektől tartózkodott – puszta híradások azonban, a történések sűrűjében nem komponálható elkapott pillanatok – a műfaj és a kiállítás hagyományainak megfelelően – szép számban jelentek meg.
A hadműveletek fotói ma már tűnhetnek fakó emlékképeknek mindazok számára, akik a modern hadviselést feldolgozó erősen dramatizált, fotorealizmus felé közelítő tucatnyi virtuális játék valamelyikében személyesen élték át őket. A lázadó tömegek és az őket verő hatalom képeit a tévés híradások és az interneten terjedő amatőrfelvételek annyira természetessé tették, hogy nehezen vagyunk képesek többre, minthogy rábólintsunk, ilyen van. Ebben a rétegben az érhet el hatást, aki a többieknél több halottal találkozik, akit a legvékonyabb hajszál ment meg a bombától – jelen esetben John Moore képe előtt állunk meg megrendülten, aminek alakjait öngyilkos merénylő robbanása mossa el. A fotó jobb itt a filmnél annyiban, hogy visszafogja az eseményekben rejlő szenzáció-, akcióélmény-potenciált – mindemellett nem jutunk igazán közel az elkapott emberekhez. S ha nem is ezt, hanem a leglényegesebb folyamatok egyszeri eseményekben való megragadását keressük, idén azt sem találjuk. Talán a folyamatok hibája.
Az életképek kategóriája nyithatja a legszélesebbre a világot – a legtöbb díjazott erre pályázik számos különféle módon, azonban sokan, új perspektívákat szívelő zsűri ide vagy oda, valamilyen bevett iskola eszközeivel, amik alapján csábítóan könnyű őket elrakni a hasonszőrűeknek rég fenntartott polcokra. Hogy a gondolatmenet indítójával szemben ellenpéldát hozzak, Christopher Anderson betlehemi, és Cédric Gerbehaye kongói képei különbözőképpen, de mind túl szépek ahhoz, hogy így tehessünk velük. Pieter ten Hoopen esztétizmusát mesterien igazítja az orosz vidékhez, forma és tartalom feltűnően jól működő elegyét hozva létre, míg a török-kurd konfliktust figyelő Philippe Dudouit esetében pont a tökéletes tárgyválasztásaival párosuló egyszerűség a megkapó. Ők, és/vagy ízléstől függően néhány további fotós jó eséllyel tartanak képeik előtt, esélyt adva képzelőerőnk működésbe lépésére.
Azt az őszinte és egyben kiművelt egyediséget azonban, amelyből a tartalom kéretlenül, ellenállhatatlanul árad és önti el a nézőt, én egyedül egy képsorozatnál tapasztaltam. Gárdi Balázs afganisztáni fotói azok, amelyek stílusa amellett, hogy valóban nemes (elsősorban festészeti) hagyományokban gyökerezik, annyira markánsan sajátos, és annyira tökéletesen a célra szabott, hogy szépségük a tartalmat, a tartalom igazságát szólaltatja meg – meghökkentő súllyal adja át a szereplők szavakkal pontosan nem közvetíthetően összetett érzelmi állapotát. Gárdi Balázs első helyezései a hír kategóriákban elvitathatatlanok, munkái nemcsak az idei, de az elmúlt évek díjazottjainak átlagából is kimagaslanak. Korántsem arról van szó, hogy más képekért nem érdemes bemenni a kiállításra, ha fogékonynak és érzékenynek érezzük magunkat – csak arról, hogy ezekért akkor is, ha nem.
1. Gárdi Balázs
Magyarország, VII Network/Alexia Foundation
1.díj, Hír kategória, egyedi
Egy férfi egy sebesült gyerekkel a karjában egy ház előtt Korengal Valley Yaka China falujában Északkelet-Afganisztánban. A fiút srapnel sebesítette meg az amerikaiak egy gyanított lázadófészek ellen intézett légitámadása alkalmával. Az itt élők kíméletlen és összetartó emberek hírében állnak, akik minden beavatkozási kísérletet visszavertek – többek közt a tálibokét is az 1990-es években. A légi csapás után, amelyben a falubéliek szerint sok civil meghalt és megsérült, a falu elöljárói dzsihádot hirdettek az amerikaiak ellen.
2. Gárdi Balázs
Magyarország, VII Network/Alexia Foundation
1. díj, Hír kategória, sorozat
Októberben az amerikaiak és Afgán Nemzeti Hadsereg Operation Rock Avalanche néven közös hadműveletet indítottak, hogy megtisztítsák a lázadóktól Korengal Valley-t és környékét Északkelet-Afganisztánban. A pakisztáni határ közelében lévő völgy egy korábbi mudzsahed ember- és fegyvercsempész útvonal része volt. Az amerikai katonai stratégák szerint az al-Káida megpróbálta újra „üzembe helyezni” az útvonalat. Fent: A férfiaknak egymástól távol kell maradniuk miközben az amerikai katonák átfésülik a falut. Lent balra: Egy férfi gyerekekkel, akiket srapnel sebesített meg, amikor amerikai légi csapás ért egy házat Yaka China faluban. Lent jobbra: A B század katonái tüzet nyitnak a lázadókra.
3. John Moore
Amerikai Egyesült Államok, Getty Images
1.díj, Vezető hír kategória, egyedi
Bomba robbant a korábbi pakisztáni miniszterelnök, Benazir Bhutto járműve mellett annak a támadásnak a részeként, amely választási nagygyűlése után érte az autókonvojt december 27-én Rawalpindi városban. Bhutto életét vesztette és további legalább 20 embert ölt meg a bomba. Bhutto hívei azt állították, hogy a száműzetésből akkoriban hazatért ellenzéki vezető nem kapott megfelelő biztonsági védelmet.
4. Emilio Morenatti
Spanyolország, The Associated Press
Külön elismerés, Vezető hír kategória, egyedi
Két rakétát lőttek ki Gaza Cityből Izrael felé május 22-én. Az izraeli hadsereg jelentése szerint palesztin fegyveresek aznap hét rakétalövedéket lőttek ki. Izrael négy légi csapással válaszolt, amelyek célpontjai vélt titkos fegyverraktárak és a Hamasz katonai bázisai voltak. Egy héttel korábban válaszként a Hamasz izraeli városok elleni rakétatámadásaira k Izrael újra légitámadásokat indított Gaza ellen hat hónapos átmeneti nyugalmat követően.
5. Christopher Anderson
Kanada, Magnum Photos a National Geographic Magazine számára
3. díj, Hétköznapok kategória, sorozat
Mintegy 180 ezer palesztin, köztük körülbelül 24 ezer keresztény él a jelenleg palesztin területnek számító Betlehemben és környékén. Van továbbá számos zsidó telep 80 ezret megközelítő lakossal. Gyerekek játszanak a városra néző hegyen.
6. Benjamin Lowy
Amerikai Egyesült Államok, VII Network
2. díj, Hétköznapok kategória, egyedi
Kabuli piac hat évvel az amerikaiak vezette afganisztáni invázió kezdete és a tálib rezsim bukása után.
7. Fei Maohua
Kína, Xinhua News Agency
2. díj, Sport-Akció kategória, sorozat
Sport dosszié. Zhang Hongwei a férfi hármasugrók versenyén egy kiadós zivatar után a Fogyatékosok Hetedik Országos Bajnokságán a kínai Kunmingban május 18-án. A világcsúcstartó Zhang ezen a versenyen a második helyen végzett.
8. Pieter ten Hoopen
Hollandia, Agence Vu
1.díj, Hétköznapok kategória, sorozat
Vlagyimirszkoje város lakói, Nyizsnyij Novgorod mellett, Oroszország nyugati részén az ősi folklórban szereplő és zarándoklatok helyszínéül szolgáló tó mellett élnek. A legenda szerint amikor a 13. században mongolok támadtak Kitezs városára, a helybéliek nem védekeztek, csak fohászkodtak. Amikor a támadók megérkeztek, vízsugarak törtek föl a mélyből, és a Kitezs városa elsüllyedt a mostani Szvetlojar tó felszíne alá. A hagyomány szerint a nyári napfordulókor látszik, ahogy a város kiemelkedik a tóból, és harang- és énekszó hallatszik a felszín alól. Magát a vizet szentként tisztelik és orosz ortodox zarándokok érkeznek ide, hogy megünnepeljék Kitezs város lakóinak jámborságát. Keveseket érdekel azonban a jelenlegi Vlagyimirszkoje lakossága, és a turisták nemigen veszik a fáradságot, hogy megnézzék a várost, ahol sok a munkanélküli és az alkoholista.
9. Philippe Dudouit
Svájc, a Time magazin számára
1.díj, Emberek a hírekben kategória, sorozat
PKK fegyveres, Észak Irak. A török hatóságok és a független kurd államért küzdő Kurd Munkapárt (PKK) fegyveresei között a konfliktus évtizedek óta tart és eddig több mint 30 ezer emberéletet követelt. A világ kurd népességének több mint a fele (10-12 millió ember) Törökország délkeleti részén, az iraki határ közelében él. Törökország az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval együtt terrorista szervezetnek minősítette a Kurd Munkapártot. 2007-ben Törökország azzal vádolta a PKK-t, hogy az észak-iraki félautonóm kurd területről támadásokat indít és a határon átnyúló megtorló csapásokat helyezett kilátásba.
Szerzők
-- Kovács András E. --
További írások a rovatból
art&design
A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
art&design
Az acb Galéria Redők című tárlatáról
Más művészeti ágakról
film
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon
