art&design
2008. 10. 12.
Posztmodern bicajozás a PLACCC 2008-on
Blast Theory - Biciklis történetek, október 10-14., Gödör Klub
A PLACC 2008 - Művészet a helyszínen programsorozat célja, hogy megismertesse a budapesti közönséget a helyszínspecifikus művészeti "előadások" nyújtotta különleges élményekkel és különös művészi lehetőségekkel. A Budapesti Őszi Fesztivál és az Artopolis Egyesület közös szervezésében főként Budapest közterein futó előadássorozat egyik vendégszereplője a Blast Theory társulat Biciklis történetek (Rider Spoke) című programja.
A brit Blast Theory művészcsapat lassan két évtizede működik, a társulat tagjai a művészetről alkotott elképzelések határait feszegetve a performansz és az interaktív művészet új formáival, az elektronikus és digitális médiumok bevonásával, az online játékok és az online sugárzás módszereivel, a közönség tagjai közötti virtuális kapcsolat megteremtésével kísérleteznek.
Művészi projektjeik speciális jellege az új médiatechnológiák alkalmazása mellett abban rejlik, hogy az élet mindennapi vagy kevésbé mindennapi helyszíneinek sajátosságait is az „előadás” szerves részévé avatják, reflektálva mindezzel a modern nagyvárosi életformára, a tömegmédia hatásaira, illetve felfedezve a valóságos környezetre íródó virtuális világ mint fiktív művészi tér lehetőségeit. Most végre a magyar közönség is megismerheti őket a Budapesti Őszi Fesztivál és az Artopolis Egyesület közös szervezésében megvalósuló PLACC 2008 – Művészet a helyszínen programsorozat keretében.
A Biciklis történetek című program nem az első a társulat történetében, ami az éppen adott város utcáira küldi ki játékosait/nézőit, hogy azok a műholdas adás vagy a wireless Internet hálózatok segítségével lépjenek be az előadás/játék virtuális világába és kapcsolódjanak egymáshoz.
Az október 10-14. között a Gödör Klubban vendégszereplő, biciklistákra kitalált elképzelés lényege abban áll, hogy a játékos/néző biciklivel elindul a városban, és a biciklire felszerelt érintőképernyős wireless készülék segítségével olyan virtuális térben kel útra, amelyben egyrészt a neki feltett kérdésekre rögzítheti a különböző, általa kiválasztott helyeken, rejtőzködési pontokon adott válaszait, másrészt a korábban arra járó játékosok/nézők válaszait hallgathatja meg.
A folyamatot nehéz szavakra lefordítani, hiszen jóval egyszerűbben működik, mint amilyennek a leírások mutatnák, a hatása pedig nagy mértékben függ magától a biciklin ülő embertől. Az bizonyos, hogy ha a néző/játékos komolyan veszi a főként hangulatokat, múltbéli élményeket felelevenítő kérdéseket, és őszinte válaszokat ad, akkor tulajdon személyiségét fedezheti fel újra, új irányvonalak mentén, egy relaxációs, önismereti tekerés keretei között. Ha pedig a megfelelő helyszínek fellelésével bíbelődik, akkor az őt körülvevő városra vethet új, különös felismeréseket is ígérő pillantást. Az a lehetőség is a játékos előtt áll, hogy mások válaszait hallgassa végig, így – szerencsés esetben, a vicces vagy rövidre szabott feleletek között – mélyen elgondolkodtató emlékidézésekre, ígéretekére, történetekre bukkanhat, megrendítő párhuzamokra találhat élethelyzetek, problémák között, vagy egyszerűen más, korábban ott járt, számára ismeretlen emberek élményeit megismerve járhatja be újra a város egy-egy szegletét.
A Biciklis történetek nem egészen azt nyújtja, amit az emberek gyakran várnak tőle: nem megadott helyszínekre kell eltekerni, és ott nem egy meglévő történet részletei bontakoznak ki az interaktív együttműködés során. A dolog ennél jóval szabadabb és sokkal személyesebb. Talán a programfüzet leírásának két szókapcsolatát kiragadva mégis nagyszerűen lehet jellemezni: "önmagunk újrafelfedezése", "posztmodern gyóntatási szertartás". A projekt során rögzített válaszokat A Blast Theory archiválja, így a jövőben talán egy különleges adatbázis épülhet ki, ami Európa több nagyvárosát is jellemzi majd, egy eddig ki nem próbált, anonim, mégis nagyon személyes módon.
A Biciklis történetek még két napon keresztül látogatható: hétfőn és kedden pedig este hat és este tíz között. A program 75 percet vesz igénybe; ez elsőre talán hosszúnak tűnhet, de valójában, a játékot játszva éppen az a gond vele, hogy borzasztóan rövidnek hat. A Gödör Klubban az indulási ponton szerelik fel az érintőképernyős készüléket bringákra és látják el instrukciókkal a bringásokat a Blast Theory tagjai és segítőik. Akik nem saját biciklivel érkeznek, azoknak sem kell kétségbe esni, vagy lemondani a programról, hiszen biciklit, bukósisakot, láthatósági csíkot, sőt, rossz idő esetén (ez szerencsére ezen a hétvégén nem fenyeget) még vízhatlan ruházatot is biztosítanak a művészek és a szervezők.
A programon való részvétel feltétele a jegy megváltása mellett
10 000 Forint és egy fényképes igazolvány letétbe helyezése, mert mind a kölcsönzött bicikli, mind a mini fedélzeti számítógép nagy anyagi értéket képvisel. A letét a végén természetesen visszajár.
Aki kíváncsi önmagára, másokra és a városra, és aki szívesen részt venne egy félig valódi, félig virtuális városi bicajozásban, az jöjjön – egyedül, barátokkal, ahogy tetszik.
BÖF-PLACCC 2008
Blast Theory (GB)
Biciklis történetek
Október 10-14. Gödör Klub
Művészi projektjeik speciális jellege az új médiatechnológiák alkalmazása mellett abban rejlik, hogy az élet mindennapi vagy kevésbé mindennapi helyszíneinek sajátosságait is az „előadás” szerves részévé avatják, reflektálva mindezzel a modern nagyvárosi életformára, a tömegmédia hatásaira, illetve felfedezve a valóságos környezetre íródó virtuális világ mint fiktív művészi tér lehetőségeit. Most végre a magyar közönség is megismerheti őket a Budapesti Őszi Fesztivál és az Artopolis Egyesület közös szervezésében megvalósuló PLACC 2008 – Művészet a helyszínen programsorozat keretében.
A Biciklis történetek című program nem az első a társulat történetében, ami az éppen adott város utcáira küldi ki játékosait/nézőit, hogy azok a műholdas adás vagy a wireless Internet hálózatok segítségével lépjenek be az előadás/játék virtuális világába és kapcsolódjanak egymáshoz.
Az október 10-14. között a Gödör Klubban vendégszereplő, biciklistákra kitalált elképzelés lényege abban áll, hogy a játékos/néző biciklivel elindul a városban, és a biciklire felszerelt érintőképernyős wireless készülék segítségével olyan virtuális térben kel útra, amelyben egyrészt a neki feltett kérdésekre rögzítheti a különböző, általa kiválasztott helyeken, rejtőzködési pontokon adott válaszait, másrészt a korábban arra járó játékosok/nézők válaszait hallgathatja meg.
A folyamatot nehéz szavakra lefordítani, hiszen jóval egyszerűbben működik, mint amilyennek a leírások mutatnák, a hatása pedig nagy mértékben függ magától a biciklin ülő embertől. Az bizonyos, hogy ha a néző/játékos komolyan veszi a főként hangulatokat, múltbéli élményeket felelevenítő kérdéseket, és őszinte válaszokat ad, akkor tulajdon személyiségét fedezheti fel újra, új irányvonalak mentén, egy relaxációs, önismereti tekerés keretei között. Ha pedig a megfelelő helyszínek fellelésével bíbelődik, akkor az őt körülvevő városra vethet új, különös felismeréseket is ígérő pillantást. Az a lehetőség is a játékos előtt áll, hogy mások válaszait hallgassa végig, így – szerencsés esetben, a vicces vagy rövidre szabott feleletek között – mélyen elgondolkodtató emlékidézésekre, ígéretekére, történetekre bukkanhat, megrendítő párhuzamokra találhat élethelyzetek, problémák között, vagy egyszerűen más, korábban ott járt, számára ismeretlen emberek élményeit megismerve járhatja be újra a város egy-egy szegletét.
A Biciklis történetek nem egészen azt nyújtja, amit az emberek gyakran várnak tőle: nem megadott helyszínekre kell eltekerni, és ott nem egy meglévő történet részletei bontakoznak ki az interaktív együttműködés során. A dolog ennél jóval szabadabb és sokkal személyesebb. Talán a programfüzet leírásának két szókapcsolatát kiragadva mégis nagyszerűen lehet jellemezni: "önmagunk újrafelfedezése", "posztmodern gyóntatási szertartás". A projekt során rögzített válaszokat A Blast Theory archiválja, így a jövőben talán egy különleges adatbázis épülhet ki, ami Európa több nagyvárosát is jellemzi majd, egy eddig ki nem próbált, anonim, mégis nagyon személyes módon.
A Biciklis történetek még két napon keresztül látogatható: hétfőn és kedden pedig este hat és este tíz között. A program 75 percet vesz igénybe; ez elsőre talán hosszúnak tűnhet, de valójában, a játékot játszva éppen az a gond vele, hogy borzasztóan rövidnek hat. A Gödör Klubban az indulási ponton szerelik fel az érintőképernyős készüléket bringákra és látják el instrukciókkal a bringásokat a Blast Theory tagjai és segítőik. Akik nem saját biciklivel érkeznek, azoknak sem kell kétségbe esni, vagy lemondani a programról, hiszen biciklit, bukósisakot, láthatósági csíkot, sőt, rossz idő esetén (ez szerencsére ezen a hétvégén nem fenyeget) még vízhatlan ruházatot is biztosítanak a művészek és a szervezők.
A programon való részvétel feltétele a jegy megváltása mellett
10 000 Forint és egy fényképes igazolvány letétbe helyezése, mert mind a kölcsönzött bicikli, mind a mini fedélzeti számítógép nagy anyagi értéket képvisel. A letét a végén természetesen visszajár.
Aki kíváncsi önmagára, másokra és a városra, és aki szívesen részt venne egy félig valódi, félig virtuális városi bicajozásban, az jöjjön – egyedül, barátokkal, ahogy tetszik.
BÖF-PLACCC 2008
Blast Theory (GB)
Biciklis történetek
Október 10-14. Gödör Klub
További írások a rovatból
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról