Képes üzenetek, képjegyzetek

A fotók két téma, a „feljegyzések” és az „üzenetek” köré csoportosulnak, ahogy a cím is jelzi. Ezek két alkotói ciklusnak is felfoghatók, közös vonásuk, hogy alapjaikban az emberi létezésről szólnak. A „feljegyzések” címre hallgató fejezet a világ különböző tájairól származó vizuális pillanatképek sorozatából áll, és magát a mindennapi életet dolgozza fel. Az üzenetek képein kicsit több a feliratozás, a plakátszerűség, a kép-a-képben megoldás, melyek ötvözetéből többnyire a szemlélő által megalkot harmadik jelentés ölt alakot. Arra például, hogy mi minden „eladó”, a fotók sajátosan hívják fel a figyelmet: a divatos ruhabolt előtt kopott néni árulja zöldségeit, de elgondolkodtató a bájaikat mutogató plakátlányok egy képre montírozva döglött halak képeivel. Halpiac, vagy ahogy itthon mondjuk, húspiac…

A hol vicces, hol megkapó fotók egy képen történő megsokszorosítása, illetőleg variálása tehát izgalmas asszociációkat eredményez. A pocsolya tükröződéseit ki- és átforgató fotósorozat  látványa  pedig vizuálisan is kellemes élményt nyújt, amellett, hogy jó játék kitalálni, épp melyik szögből készültek a képek (Árnyak Beauberg előtt). A fotók titokzatosak és rejtélyesek, de kétségtelenül nagyon emberiek, vagy ahogy a professzor fogalmazott: "olyan barátságosak a képek, mint a spanyol kocsmák".

Spanyol kocsmák helyett azonban a szlovák gasztronómiából kaptak ízelítőt jelenlévők. Speciális sajtfalatkák mellé kétféle, igen különleges ital dukált. Jómagamnak csak az egyikhez volt bátorságom: ahhoz a bizonyos gyümölcspálinkához, melynek már elfelejtettem a nevét, de az ízét nem, hiszen olyan erős és érdekes volt, hogy a másik, Demanovka névre hallgató sárgás színű itallal már nem is próbálkoztam. Pedig a többi vendég  nagyon dicsérte.

Dusán Hanek „kétlaki” munkásságát felidézve Peter Mihalkovic elmondta: dokumentumfilmjeit fotográfusi elemek jellemzik, pillanatképein pedig direktori munkássága érződik. Utóbbi megjegyzést tesztelhette a közönség még aznap este, ugyanis információs vetítés keretében az érdeklődők megnézhették a pécsi Apolló moziban a rendező Én szeretek, Te szeretsz című, 1980-as filmjét, melyet ’89-ben Ezüst Medve díjjal jutalmaztak a Berlini Filmfesztiválon.

Pálffy István szlovák-kalauza Pécsett

A Civil Közösségek Házából egyenes út vezetett a Művészetek és Irodalom Házába (5 perces séta), a Moveast egyik fő helyszínére, ahol délután 6 órától Pálffy Istvánnal legújabb könyve és a szlovák nap apropóján Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője beszélgetett.

Horvátország, Erdély és Csehország után Szlovákiába kalauzolja az olvasót az újságíró legújabb könyve, mely Szlovákia. Konyha – Kultúra – Kalauz címre hallgat. A beszélgetés során talán nagyobb teret kaptak az újságíró-író (Ágoston Zoltán megjelölése) családi és személyes történetei, mint maga a könyv, de a közönség szemmel láthatóan élvezte az anekdotákat. Mindez talán Pálffy mesélőkedvének és szórakoztató előadásmódjának volt köszönhető, aki egyetlen percig sem tartotta be a formális interjú szabályait, és legtöbbször „kibeszélt” a színpadról a nézők felé.

Azért a könyvről is esett szó, melynek fényképillusztrációit maga Pálffy készítette. Kiderült, hogy híradósunk eredeti foglalkozását tekintve tulajdonképpen építész, így a rajz és a fényképezés egyáltalán nem állnak távol tőle. A könyv szerkezeti felépítésére is nagy figyelmet fordított, ugyanis sajátos kitekintésként kis fülekben megtalálhatók egyes írók ismertetései vagy történelmi események leírásai, hogy a néző mindig képben legyen. A beszélgetés Pálffy közvetlenségének és kedélyességének köszönhetően nagyon családias színezetet kapott. Anekdoták és történetek halmaza sorjáztak, melyek ugyan nem kapcsolódtak szorosan a könyv tartalmához vagy elkészültéhez, mégis érdekesnek bizonyultak.
 
A közönség soraiban helyet foglalt a szlovák nagykövet is, akihez az immár íróvá avanzsált Pálffyt láthatóan jó barátság fűzte. Kapcsolatuk remek példa lehet arra, ami egyben a könyv célja is volt - és ez nem más, mint  a szlovák-magyar kapcsolatok barátságosabbá tétele.