A mérkőzés alapélménye annak találgatása lett, vajon mennyi lehet az eredmény. Mivel egy gólt lefújtak les miatt, az aktuális állásról mást mondott a partjelző, mást a közönség, mást a résztvevők. Senki nem tudta pontosan. A mérkőzés végére aztán nagyjából a 3-2-es eredmény lett a legvalószínűbb (statisztikai alapon), amit egy kedves barátom másnap reggel meg is erősített a Délmagyarország hasábjaival igazolva. Nyert tehát az irodalom.

A mérkőzés után egy rövid szünet következett, hogy aztán a Kiskőrössy Halászcsárdában folytatódjon az este. Mintha eddigre mindenki elfáradván, a szervezettség is lankadt volna. A 19 órára meghirdetett felolvasóest úgy tűnt, csak nagysokára fog elkezdődni. A megéhezett, immár békésen elvegyült író- és tudóscsapat tagjai már éppen a vacsorát rendelték volna, amikor – tekintettel a csupán a felolvasásra érkezett vendégekre – “műsorváltoztatásra” kényszerültek. Így az evés eltolódott, és átvonultunk a kijelölt (nemdohányzó) étteremrészbe. A meghirdetett öt író helyett csak négyen olvastak fel, elég szűkszavúan, mintha éhes gyomorral nem lehetne irodalmat művelni. Nemsokára azonban a vacsorák az asztalokra kerültek, így a többiek immár békés falatozás közben hallgatták az éhes felolvasókat. (Kőrösi Zoltán nem várta meg a többieket: amint elhangzott a szövege, a hallgatóság közé vegyült. Enni.)

Elsőként Kőrösi Zoltán Nehézkedés című novelláját hallhattuk. Mire kényelembe helyezkedhettünk volna, hogy “az irodalom (újra) visszavág”, már vége is lett. Szomorúan rövid volt, én hallgattam volna még szívesen. Sári B. László és A futball nyelve következett – Firenzében készült –, melynek elején szépen egymásba fűzött, már-már krasznahorkaisan hosszú (de nem olyan komor, inkább lírikusan folydogáló) mondatait a novella végére rövid, már nem is annyira költőiek váltották fel. Kukorelly Endre Vojtina-redivivusa láthatóan-hallhatóan nagy hatással volt Odorics Ferencre. Kicsit haragudtam Kukorellyre, annyira darabosan olvasta fel, hogy azok a sorok, amelyek adták volna magukat a rákövetkezőnek a ritmus szempontjából, mégsem adhatták. Viszont így – hogy nem kapta el a hév – a tartalom győzedelmeskedett a formán, vagy fordítva. Jó-jó, ez/az volt a fontosabb. Balázs Attila Disznóhólyag és Euroline című írása zárta a felolvasást. Ezzel ő is kapcsolódott Sári B. Lászlóhoz a focis témájú szövegekhez. Egy réges-régi meccsről, ahol sokan játszottak azok közül, akik most itt is bizonyítottak…

A felolvasóest végére szinte mindenki befejezte a vacsorát is. Sokan elszállingóztak, az ott maradottak többsége pedig ingázott a vacsoraterem és a kinti dohányzó rész között. Egyre fogyatkozott a társaság, amikor én hazaindultam, már csak egy maroknyi csapat maradt.

A futballmérkőzés, valamint a felolvasóest Szegeden a 11. Őszi Kulturális Fesztivál keretein belül valósult meg.

A felolvasást Takáts József (kritikus, egyetemi oktató), az Íróválogatott csapatkapitánya konferálta fel.

Felolvastak: Kőrösi Zoltán (próza- és drámaíró, főszerkesztő), Sári B. László (kritikus, egyetemi oktató), Kukorelly Endre (író), Balázs Attila (prózaíró, rádiós újságíró).