Turi Tímea a kötet fülszövegével kezdte az est érdemi részét: Kulcsár Szabó Ernő szerint Ungár versei nem sorolhatóak a mai népszerű irányzatok közé mivel „Az Ismétlődő eltévedés útjai (...) a humán rendezhetetlenség tapasztalatában végződnek.”. Turi kérdése ez volt: Mi a vers valójában? Szerinte erről mindenki úgy beszél, mintha tudnánk, mi lenne, de valójában nem ez a helyzet. Általánosságban az emberek azt gondolják a versről, hogy az a szerző belső világának egy kitárulkozása – ehhez képest Ungár verseinél mintha fordítva lenne. A szerző ehhez kapcsolódva elmesélte egy találkozásukat Turival, ahol szóba jött: verset nem csak érzelmi kötődésből, hanem érzelmi távolságból is lehet írni: „Szerintem a vers nemcsak érzelmi közlésre, hanem gondolatok, megfigyelések kinyilatkoztatására is szolgálhat. Emellett fontos számomra megvilágítani a líra eszközével azt, amiben élünk.” Szóba került a kötet zsidóság tematikájú második felének kapcsán a hit kérdése: ennek a keresése is fontos a versek kapcsán. Az elhangzottakat követően Ungár Turi kérésére felolvasta a kötetnyitó, Metropolis című versét.

Turi szerint a felolvasott vers negyedik versszaka a legmeghatározóbb: itt ugyanabban a mondatban hangzik el a szabadság, a demokrácia és a politika. Hogyan lehet máshogy használni ezeket a szavakat közbeszédben és hogyan egy versben? Ungár ezzel egy konkrét érzést próbált megmutatni:

Írjunk valahol a világban, ami a jelenlegi globalizált egységnek a perifériája. Mivel a periférián élünk, nagyon sok olyan dolog történik velünk, amelyről nem gondolkodunk, nincsenek szavaink róla – valójában az egész létünk ilyen.

Szerinte magyarokként hiányban élünk, mivel ebben a hiányban definiáljuk az identitásunkat, amire lehet pozitívan vagy negatívan reagálni – éppen ezért nincs regiszter, amin belül tudunk beszélni a saját dolgainkról. A borítón megjelenő bálnák hangsúlyos szerepet töltenek be a kötetben: egyrészt a versek „a tenger alatt” játszódnak, másrészt maga az állat is megjelenik benne. Turi erről kérdezte Ungárt és Péczelyt: Mennyire volt szándékos az emberek élete és a természetben élés kettőssége a kötet szerkesztésekor?

Péczely szerint, mint ahogy az lenni szokott, volt egy eredeti koncepció, sok-sok összegyűjtött vers. Ezek alapján kellett a legjobb szintre emelni azt, ami megvolt. Ilyenkor a versek több rostán mennek keresztül, éppen ezért vannak köztük kötetbe rendezésre még nem alkalmasak – ez itt sem volt másképp. Továbbá fontos volt Budapestet és az óceánt összhangba hozni, hiszen látszatra a kettő összeférhetetlen. Mondhatni, erről szól a költői szabadság: a költő, ha úgy akarja képes lehet a legtávolabbi dolgokat közelíteni egymáshoz, majd ismét eltávolítani őket – éppen ez az Ismétlődő eltévedések különlegessége is. Ungár ennek kapcsán kitért a Metropolisz című vers anyahajó zárlatára. A fogalmat arra használják, hogy egy egy ország hadseregének erejét mérjék általa, ám a szó a kettősségénél fogva érdekes, hiszen az anya szót behozza a szöveg egy háborús környezetbe – amíg angolul a magyartól eltérő kifejezést használnak erre. Ezzel szemben Péczely számára az anyahajó a kötetben egy biztonságos anyaképet jelöl: szerinte a regiszteréhez képest, ahonnan származik, teljesen más benyomást kelt az olvasóban.

Turi a következőkben a bálnákról kérdezte Ungárt: Miért fontosak számára? Ungár bálnákról a világlírában is sokat olvasott. A kötet egyik versében a bálna a sebezhetőséget ábrázolja – szinte bármi nagyon könnyen meg tudja zavarni tájékozódásukat, hiába a legnagyobb élőlény. Ehhez kapcsolódva Turi az Örökség című vers felolvasására kérte meg a szerzőt.

A felolvasást követően Turi elárulta: ez a vers először Schön Károly álnéven látott napvilágot a Múlt és Jövőben. Ungár sokáig ezen az álnéven publikált verseket – ehhez a névhez az idő folyamán egy alteregót is kitalált. Célja az volt, hogy az olvasók ne mossák össze költeményeit a politikai munkásságával. Másik oka a terápiás alkalmak rendszeres látogatása – számára a versek olvasása ezekhez hasonlítható. A későbbiekben Markó Béla meggyőzte: nem bűntett verseket publikálni a saját neve alatt.

Turi a közéleti témákról is kérdezte a költőt. Ungár véleménye szerint azon kívül, hogy a politika szerves részét képezi a mai költészetnek, felmerül a nevek említése is a versekben: ha bele kell írni ezeket, attól nem lesz jó vagy rossz egy költemény. Igazából az egész közéleti költészet a hogyan kapcsolódásról és a kapcsolódási pontokról szól – ezt próbálta visszaadni a kötetben. Péczely ugyanezen az állásponton van: nem a nevektől függ egy vers minősége. Ezenkívül felhozta a közéleti versekbe nehezen beépíthető humort:

Manapság könnyebb beleírni Orbán Viktor nevét egy versbe, mint humort belevinni.

Emellett a közéletet ma már nem kell beleerőltetni a költészetbe, hiszen annyira áthatja az emberek mindennapjait, hogy már magától értetődően kerül a szövegekbe.

Turi megemlítette az angolszász költők hatását Ungár verseiben: több hasonló szerző műve alapján készültek átírások, és orosz, lengyel költőkre is utal. Ungár a legtöbbször Ginsberget olvasta, az utóbbi időben pedig a Tórával foglalkozott sokat. Nagyra tartja a kínai és thai költészetet, emellett hatással voltak rá olyan versek, mint a Napsütötte sár vagy az Üvöltés.

A beszélgetés végén Ungár felolvasta a Júdás és a Lámed-váv cádikim záróverseket, ezt követően a közönségnek lehetősége volt megvásárolni és a szerzővel dedikáltatni a Prae kiadó gondozásában megjelent debütáló kötetet.

Fotó: Horváth Florencia