A beszélgetést Balogh Endre konferálta fel és Kurdy Fehér János moderálta. Egy, a kötethez és szerzőjéhez kapcsolódó releváns információval vezette fel Kurdy Fehér a beszélgetést, miszerint Kotányi tevékenységét élőbeszédben, a szavakon keresztül fejezte ki, és a Budapesti Dialogikus Iskolának is az élőszóban való filozofálás volt az egyik legjelentősebb eszköze. Elmondta emellett, hogy a beszélgetés során leginkább a szerző pályájáról, illetve a filozófiája és a művei szempontjából fontos fogalmakról lesz szó.

Elsőként Tábor Ádámot kérdezte apjának, Tábor Bélának Kotányival ápolt kapcsolatáról, illetve megismerkedéséről Szabó Lajossal, a Budapesti Dialogikus Iskola egyik alapítójával. Tábor elmondta, a harmincas évek elején volt egy oppozíciós mozgalom, amely egyszerre állt szemben a kor jelentős ideológiáival, köztük a kapitalizmussal és a bolsevizmussal is. Ennek tagja volt Szirtes Andor, aki egy alkalommal elvitte barátját, Tábor Bélát egy gyűlésre, ahol Szabó Lajos tartott előadást. Ennek végén vetette fel Tábor Béla, hogy az előadó mondanivalóját úgy értelmezte, a vallás a forradalom és az egyház az ellenforradalom. Szabónak megtetszett ez a frappáns összefoglalás és azt mondta, pontosan erre gondolt. Így kezdődött kettőjük barátsága. A második világháború után Hamvas Bélával – akinek házát az ostrom idején szétlőtték és így szerencsétlen módon elvesztek a kéziratai – kiegészülve egy szellemi kört alapítottak, amibe bevették Kotányit, aki Hamvas tanítványa volt korábban.

Ezután Tillmann J. A. beszélt Kotányi 1956-os emigrációját követő életéről. Elmondása szerint a filozófus-építész szokatlanul hamar találta meg a közegét, először Brüsszelben, azután pedig a hatvanas évek elejétől Düsseldorfban. Ellentétben a legtöbb magyar emigránssal, könnyen be tudott illeszkedni a nyugati szellemi közegbe. Nem kötődött egyetlen irányzathoz sem, viszont örököse volt a teljes európai hagyománynak. A Nemzetközi Szituacionista Internacionálénak és egy városépítészeti mozgalomnak is tagja volt. Düsseldorfban pedig a Művészeti Főiskolán tanított. Kotányi egyáltalán nem volt író ember, emiatt kemény munka árán tudták összegyűjteni a kötet anyagát.

Kurdy Fehér János röviden összefoglalta a szerző életútját, néhány adattal kiegészítve a korábban hallott történeteket. Ezek közül kiemelendő egy fontos adalék Kotányi pályája kapcsán: a nyolcvanas évek végétől visszatért Budapestre, és újrakezdte szemináriumait.

Az összefoglaló után ismét Tillmann J. A. kapott szót, akit Kurdy a kötet tartalmáról kérdezett. Megtudtuk, hogy a kötet tartalmazza Kotányi írásainak fellelhető részét, amelyek nagyrészt felvételről leírt előadások szövegei. Ez azért volt kihívás, mert a szerző cédulákra írt és azokból adott elő. Kevés szöveget hagyott hátra, ezek nagy része kiállításmegnyitó, illetve Szabó Lajos munkásságáról szóló írások. Emellett felkérésre írt szövegei is fennmaradtak, amelyek közül a legkomplexebb a Visszacsatolás című írás és a szituacionista esszéi is bekerültek a kötetbe. A könyv végén Kotányi szellemiségének megjelenését bemutató írások olvashatók, többek között Hannes Böhringer és Tillmann J. A. tollából.

Kurdy Fehér János a szerző számára meglehetősen fontos Csendarchitektúrára terelte a szót. Elmondta, ebben két hagyomány együttes olvasata is jelen van. Egyrészt a zen távol-keleti vonulata, másrészt a zsidó és keresztény misztika egybeolvasása. Kotányi ezt a művészet egyetlen hatásos eszközének tartotta, amely segítségével megvédheti magát a világ morajlásától. Felmerült, hogy a zent és a zsidó hagyományt mely pontokon kapcsolta össze Kotányi.

Tábor rövid anekdotázás után tért rá a kérdés megválaszolására. Kotányi szerinte a szemlélődés és cselekvés szempontjából vont párhuzamot a zen és a judaizmus között, ugyanis mindkét eszmerendszer különválasztja ezt a ketté állapotot. A zennél a cselekvő és a szemlélő szellem együttes jelenléte kapcsán ragadható ez meg. A zsidó hagyományban pedig a Sábát és hétköznapok különválasztásánál.

Tillmann J. A. folytatta gondolatmenetet azzal, hogy Kotányi a zen és a judaizmus közötti legfontosabb összekötő kapocsnak a csendet tartotta. Utóbbinál hangsúlyozta a tevékenységtől való tartózkodás fontosságát. Illetve egy fontos gondolatot is idézett, amely szerint „A Sábát csendjéből mindig telített vödrökkel térnek vissza azok, akik merítenek belőle.” Kiemelte, mivel a zen-buddhizmus a csend kultúrája, ezért ezen a ponton érhető leginkább tetten a párhuzam a judaizmussal.

A kötetbemutató lezárásaként Kurdy Fehér János felhívta a figyelmet arra, hogy a Café Bábel új számában olvasható egy tanulmány Kotányi Attiláról, illetve megköszönte a Kotányi családnak a könyv támogatását. A beszélgetés visszanézhető a Prae Kiadó Facebook-oldalán.