Andris Kalnozols eredetileg színpadi szerző, a Szólíts naptárnak az első regénye, amely 2020-ban jelent meg Lettországban, és eddig öt kiadást élt meg. A kötet sikerét az ebből készült színdarab is mutatja, illetve az éppen utómunkálatok alatt álló észt-lett koprodukciós filmes adaptáció, amelyet várhatóan az év második felében mutatnak be. 

A regény elbeszélője egy fiatal felnőtt, Oskar, aki – bár nincs egyértelműen kimondva – az autizmus spektrumának tüneteit mutatja.

Az ő felnőtt életre tett különböző kísérleteit olvashatjuk Kalnozols naplóregényében. A rendszerváltás utáni évtizedben járunk egy nem megnevezett lett kisvárosban. Oskar a város lelkészéhez jár úgynevezett „terápiás beszélgetésekre”, az ő tanácsára kezd bele a naplóírásba is. Kis Orsolya hívta fel a figyelmet a kötet címére, amely Oskar különleges képességét tükrözi, mivel a fiatal férfi a naptárban található összes névnapot fejből tudja, és a másokkal való kommunikációja is nagyjából ebben merül ki. A város lakói sokszor naptárnak hívják Oskart, innen ered a regény címe.

Kis Orsolya a névnaphoz kötődő fordítási nehézségre hívta fel a figyelmet, mivel sok nyelvterületen nem ismert a névnap fogalma. A névnapok kulturális sajátosságait L. Varga Péter egy popkulturális utalással egészítette ki, amikor a Trónok Harcát említette, amelyben szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a névnapoknak.

A naptár ciklikussága olyan struktúrát és kapaszkodót biztosít Oskarnak, amit semmi más nem tud megadni neki.

Péczely Dóra a naptárt „az egyetlen, valósághoz kötődő elvont dologként” jellemezte, amihez Oskar kapcsolódni tud. Nehezen képes az őt körülvevő világhoz kapcsolódni, hiszen nem a valóságban él, hanem a saját maga alkotta buborék-valóságában. Péczely felidézte, hogy Oskar térérzékelése is csak a szokásos sétái során tud megnyilvánulni. Amíg a sétái valamiképpen a térhez, addig a naptár az időhöz köti Oskart. A szóban forgó spektrumon lévő emberek számára a rutinoknak és adott struktúráknak különösen fontos szerepük van. Oskar a saját biztonságos struktúráját alakította ki a névnapok megjegyzésével, ez segíti őt abban, hogy kötődni tudjon másokhoz.

Az egyetlen név, amit Oskar nem akar tudni a plátói szerelmének neve, akit így csak a szép lánynak hív. Bár a neveket miatta kezdi el megtanulni a naptárból, mégsem akarja tudni a nő valódi nevét. Péczely Dóra kiemelte, hogy Oskar tisztában van a nevek erejével, és ha megtudta volna a szerelme nevét, azzal akaratlanul is kultuszt épített volna köré. Oskar pedig nem a lány nevéhez, hanem magához az emberhez akart kapcsolódni; ennek egyetlen módja pedig, ha nem tudja a lány nevét.

Oskar felnőtt, önálló életre tett kísérletei között szerepel az ingyenkonyha kialakítása, amit a lelkésszel együtt igyekeznek megvalósítani.

Az L. Varga Péter által felolvasott részletben ismerkedik meg Oskar a város egyik idős lakójával, Janīnával, aki Oskar első barátja lesz a regényben. Kettejük barátsága egy cukkínis kertben történő üzenetváltással kezdődik; ezt a kedves és vicces jelenetet idézte fel Kis Orsolya a résztvevők számára.

A felolvasás után L. Varga Péter tette fel a fontos kérdést, hogy miért is nélkülözhetetlenek a regény idős szereplői. Péczely Dóra azzal egészítette ki, hogy mennyire alul van reprezentálva az idősebb korosztály a kortárs irodalomban. Az idősek irodalomból való kiszorulását Péczely a társadalomból való kiszorulással látta összefüggésben. Kalnozols regényében a város idősebb generációja ugyanolyan elszigeteltségben él, mint a fiatal spekrumon lévő Oksar. Szintén Péczely emelte ki, hogy pontosan a közös helyzetük miatt tud Oskar az idősekhez kapcsolódni és valamiféle barátságot kialakítani velük, hiszen ők azok, akik felnőttként és egyenrangú félként bánnak vele.

L. Varga Péter hangsúlyozta ki, hogy Oskar érzékeli az idősekkel együtt töltött ideje alatt, mennyire igénylik a társaságot és a kommunikációt, ezért felajánlja nekik, hívják fel őt telefonon, amikor szeretnének beszélni valakivel.

A beszéd így szép lassan teret nyer a regényben és központi szervezőelemmé, metaforává is válik. A beszélgetés résztvevői megidézik a tudós, Otto figuráját, aki gégerákja miatt elvesztette a hangját és nem tud beszélni, így Oskarnak idővel helyette is beszélnie kell. A hang és a beszéd metaforikus és kiemelt szerepét Kis Orsolya említi, majd ehhez kapcsolódva olvassa fel Oskar és Otto első levélváltásának részletét. Péczely saját első benyomását mesélte el a résztvevőknek, amikor a szerkesztői munka elején még nem értette, hogyan lesz ebből az egyszerű szövegből egy nyelvileg gazdag regény. Oskar folyamatos fejlődése és önreflexiója a nyelvben ragadható meg leginkább, ez az őszinte és „tiszta” kommunikáció adja a kötet egyik nagyságát és fontosságát.

Oskar fejlődésének szintén fontos állomása, amikor életében először színházba megy és megnézi a Peer Gynt előadást. Ennek részletét Kis Orsolya olvasta fel. Az eddig elhangzott részletekre reflektálva Péczely a regény változatos témáit emelte ki, amelyek természetes és emberi módon vannak jelen a kötetben, úgy, mint a klímaválság, az egyház szerepe egy kisváros lakóinak az életében, a munkások füvezése stb. Mindez a legkevésbé sem erőltetett módon, végig humorral fűszerezve. Kis Orsolya Kalnozols regényének kiváló humora mellett annak mélységét is hangsúlyozta, mennyire ritka az irodalomban, hogy a humor és a tartalmi érzelmi mélység ilyen módon, egymást erősítve legyen jelen.

Az este zárásaként a kötet irodalmi kontextusáról beszélt Péczely. Előzményként említette Günter Grass A bádogdob, illetve Daniela Kapitáňová Regény a temetőről című műveit. Mindkettő erős hasonlóságot mutat Andris Kalnozols regényével. Ezek mellett az Esőembert, a Forrest Gumpot, A kutya különös esete az éjszakábant, illetve még sok más művet említett.

Búcsúzásként Péczely a regény végéről olvasott fel; a korábbi részletek ellenpontozására választott egy nyelvileg más réteget mozgató egységet, hogy a közönség teljesebb képet kapjon Oskar nyelvi fejlődéséről és változásáról.

Fotó: Mariia Kashtanova