Az egyén itt nem azonosul a fétisnek való alárendeltséggel, úgy hiszi, életét tőle függetlenül is élheti. Tudja, hogy létezik, azonban a maga befolyásoltságáról tudatosan eltekint. Ezáltal érdekes konstruálódási folyamatnak lehetünk szemtanúi. A fétis az uralkodó ideológia ellentettjeként emelkedik ki, miközben jelenlétével annak mindenhatóságát erősíti – így fogható meg a posztmodern fétis, mint „fordított szimptóma” Slavoj Žižek fogalmazásában. Ez a negatív kapcsolódás jelenik meg a kiállítás címében jelölt „selfness” fogalom és a szinte már misztikus átható erőként megragadott kapitalista berendezkedés viszonyában is. Miközben a selfness lényegében ellenreakció az egyén mindennapi őrlődésére, válaszában nem szolgál igazi megoldással. Az öngondoskodást és -fejlesztést a hatékonyság és produktivitás szolgálatába állítja, majd azok fenntartását és növelését tűzve ki maga elé, hogy ilyen módon marketálva és fogyasztói logikához igazítva kínálja vissza az egyénnek. Mindezek által alapvető szükségleteink kiszolgálása, amelyek lelki, testi és szellemi egészségünkhöz elengedhetetlenek, elitizált formában, a többségi társadalom számára elérhetetlen szolgáltatásként jutnak vissza.

A selfness hirdette öngondoskodási formák, habár a jót és az önmagunkhoz kedveset közvetítik, álságosak ígéretük beteljesítését illetően. Látszólagos gyógyírként válaszolnak önkizsigerelő társadalmi mechanizmusokra, amiknek ellenpólus helyett pillérükké válik. Eredménye az egyén kondicionálása a hars körülményekben való funkcionális életre, nem pedig iránymutatás az abból való kitörésre és a problémát kiváltó okok végleges megszüntetésére. Üres üzenet a kimerült egyén részére, aminek hatására a lelki-testi-szellemi nyugalom és egyensúly illúziójában elmerülve készíti elő magát a kapitalizmus oltárán való önfeláldozáshoz.

Enyedi Zsolt: Hideg jakuzzi I., 2025. Fotó: Vajjer Károly 

A kiállítás művészei, Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt és Hamerli Judit változatos médiumokkal és technikákkal reagálnak a selfness ígéreteire, feszegetett kérdéseire az ember és társadalma, illetve belső és külső természetével való kapcsolatát illetően.

Benkő Barnabás festményei a városi környezetből, az underground és a graffitis közegéből inspirálódnak. Vásznain a vizuális nyomhagyás urbánus jelei, a tagek, a kalligráfia posztmodern megfelelőiként értelmeződnek és válnak gesztusfestészete alapmotívumaivá. Festői praxisának a szubjektivitás elengedhetetlen és meghatározó része, ehhez társítja az elidegenítés fogalmát. Festményeit a geometrikus konkrét és az absztrakt expresszív metszéspontjában fogalmazza meg, melyben az elidegenedés és személyesség ellentéte által meghatározott köztes dimenzióban dinamizálódik. Az általa használt képi egységek a szabályozottság és esetlegesség rendezési elveit egyaránt érvényesítik, használva a felülírás eszközét. Alkotásai így a tervezettség és a véletlenszerűség határán egyensúlyoznak.

Benkő Barnabás: Cím nélkül, 2024. Fotó: Vajjer Károly

Barnabás kiállításban szereplő alkotásai a selfness ürességére, tartalmatlanságára, az értékek jelzett helyén található hiányra reflektálnak. Képei értelmezhetők mint keretek a keretekben vagy mint homályos, foltszerű összeérések viszonyrendszere. Ígéret valami jelentőségteljesre, ennek ellenére vakablak vagy üres tükör érzetét keltik, reményeinket és elvárásainkat jelölik, de azokat nem váltja valóra. A képek elemei valamelyes funkciójukat vesztik, kompozíciójukban hierarchikus viszonyrendszer nehezen fedezhető fel, értelmezése a néző felfogásától és sajátos prekoncepcióitól is függ. Azt a megfoghatatlan, konkretizálhatatlan, sekélyes üzeneteket reflektálják, amit a selfness mozgalmától mi is kapunk.

Benkő Barnabás: Selfness 13., 2024.  Fotó: Vajjer Károly

Enyedi Zsolt munkássága megköveteli az analitikus szemléletet, vonalainak és struktúráinak absztraháló mintázatai a geometrikus és az op-art művészetekből inspirálódnak. A kiállításon szereplő munkái a vonzás, a simulékonyság, és az összeérésben létrejövő interferencia mechanizmusát járják körbe. Központi szimbóluma a víz, mely a wellness tömegkultúrájának is jellemzően köthető. Megléte a víztükröt ábrázoló képein, vagy annak hiánya az üres jakuzzikat megjelenítő alkotásain, mozgása vagy mozdulatlansága, mind külön üzenetet közvetítenek. A hideg és meleg érzetek találkozása, nem csak a képek fizikai pozicionálásával, de a szemlélő értelmezési folyamatai által is újabb mélységekben aktivizálódik. A víz szimbóluma egyaránt magában hordozza az erő és a lágyság, az idomulás és az ellenállás együtteseit, a gyógyulás és a megtisztulás varázsát, képességet környezetének éltetésére és formálására is. Ez a mindenható természet mutatkozik meg Enyedi Zsolt munkáiban is, rámutatva arra, hogy – ahogy a joruba mondás is tartja – a víznek nincs ellensége.

Enyedi Zsolt: Interferencia I- III., 2024. Fotó: Vajjer Károly

Hamerli Judit alkotásai a szépség és a fenségesség fogalmát, az emberit és afelettit vizsgálják. Alkotásai kilépnek a hagyományos festészet kétdimenziós keretei közül, hogy szobrászat határait feszegetik, folyamatos párbeszédet fenntartva a különböző média és művészeti ágak között. Alkotásainak központi elemei és motívumai a kövek mint kerekített formák, a tökéletes és tökéletlen megtestesülésükben egyaránt, továbbá a hagyományos funkciójuktól elszakadt vásznak, melyek a belső kompozíciók résztvevő elemeivé válnak. Alkalmazott színei alkotástól függetlenül állandó jelentéstartományokat jelölnek: a rózsaszín az emberi halandót, lágyságot, puhaságot, míg a fekete a beláthatatlan mélységeket közvetítik. Színek és formák szembenállása mellett a rendezett és rendezetlen együttes jelenlétét is felfedhetjük, a kövek szabálytalan sokasága a vásznak egyedüli vagy páros együttállásának ölelésével társul. A végeredmény harmónia és egyensúly, mely az egymásra épülő részletek hiányosságainak és többleteinek sorozatos kiegyenlítéséből, összeéréséből adódik össze. 

Hamerli Judit: Emberemlék. Fotó: A művész jóvoltából.

A SELFNESS című kiállítás a kontrasztra és tartalmi feszültségre fókuszál, úgy pozícionálja az embert, hogy annak jelenléte a képeken nem köszön vissza. Felhasználja az alkotások befogadóját, hogy fizikai jelenlétével járuljon hozzá azok hatáskeltéséhez, kompozíciójához, hogy a munkák üzenetüket érvényesíthessék. Társadalmi és természetközeli szimbolikájuk az emberit és a transzcendenst egyaránt megragadják. Az értelmező elmét felvázolt végletek közti dimenziókban invitálják, ezáltal a vonzó, őszinte és cinikus attitűdök egyaránt teret kapnak.

SELFNESS: Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit kiállítása
Kurátor: Coulibaly Miriam Sékou
A kiállítás 2025. február 12. és március 7. volt között látható a H13 Kultpont galériájában.

Fejléckép: Hamerli Judit : Szélárnyék (részlet). Fotó: A művész jóvoltából.