A töredékek térképe

A madeirai fotósorozat nyomokat rajzol. Minden kép egy lélegzetvételnyi csend, egy ablak, amelyen keresztül beláthatunk egy belső táj törékenységébe. A leégett erdő hajtásai, az óceán végtelen horizontja - mind metaforák. Hagynak létezni. Hogy azt valaki a térben is magában teszi meg, az már a saját döntése.

Médiumok architektúrája

A tárlat architektúrája rendkívül tudatos: analóg fotók, olajfestmények, kézzel írott szövegek és a tér központi installációja organikusan kapcsolódnak egymáshoz, egymásba lélegezve alkotnak összetett jelentéshálózatot. Madeira nem csupán helyszín, hanem metafora is – a belső kivonulás tere, ahol a szubjektum újrarajzolja saját koordinátáit.

A gyökér, mint metanarratíva

Kállay Eszter költő, Vetlényi Alma „Lapozz” című kiállításához írt, „Gyökérzet nyitott ég alatt” című verse nem melléklet, hanem a kiállítás gerincét képezi. Ahogy a vers írja: „egy-egy öltésként hajtások indultak, / hogy mindent telehímezzenek magukkal”. Ez a költői kép pontosan érzékelteti Alma művészetének a jelenlegi lényegét: a traumák, emlékek újraszövését, ahol a sebek nem eltűnnek, hanem transzformálódnak.

Kritikai pozíció

Vetlényi Alma művészete elkerüli az ön-terapeutikus megközelítés csapdáit – nem pszichologizál, hanem felfedez. Munkái archeológiai gesztusként működnek: rétegeket tárnak fel, nyomokat követnek, ahol az emlékek nem statikus dokumentumok, hanem élő organizmusok.

A textil baldachin egyszerre idézi az óceán és az égbolt áramlását, a leégett erdő vizuális nyomai a túlélés és átalakulás folyamatát rögzítik, míg a friss hajtások az újjászületés lehetőségét hordozzák. Ezek a motívumok egy belső térképet rajzolnak fel, ahol a magány nem hiányérzet, hanem a felfedezés módja, az egyedüllét pedig nem elszigeteltség, hanem a jelenlét intenzív tapasztalata.

Médiumok dialógusa

A fotók nem pusztán dokumentálnak, hanem nyomokat rajzolnak. A festmények nem illusztrálnak, hanem érzéseket nyitnak. A szövegek nem magyaráznak, hanem lebegtetnek. Ebben a komplex médiumközi játékban Vetlényi Alma a vizuális művészet nyelvén formál meg egy belső utat. Nem kíván külső struktúrákat elemezni vagy kategorizálni, sokkal inkább saját tapasztalatát alakítja képivé és térbelivé. Munkái olyan nyitott rendszerként működnek, amelyhez a látogatók saját történeteiken keresztül kapcsolódhatnak, személyes élményeikkel újraértelmezve azt.

Vetlényi Alma: Lapozz
Helyszín: Liget Galéria
2025.02.13. – 04.11.
Kurátor: Molnár Veronika
Kurátor asszisztens: Keszegh Ágnes
Fotók: Cedric Af Geijersstam

Kállay Eszter: Gyökérzet nyitott ég alatt

a rítus tartott meg,
a fürdéshez hasonló, egyszerű rutin.
ezeket az izmaimat eddig tényleg sosem használtam,
lassan, óvatosan mozdítom meg a lapockám,
mintha egyetlen szárnycsapást sem tettem volna még meg.
levelenként tapintom ki, fejjel lefelé
növekszik bennem egy fa,
gyökere a tüdőm két felében ereződik,
lüktet, és megérzem, hogy élek.

egy kicsit távolabb az óceán nagy levegőt vesz.
a szikla törött csontszilánk, átmeneti otthon.
ezen ültem, amikor új év kezdődött
az erdőrész, amire emlékeztem, majdnem
teljesen leégett - a fekete, szenes földön
egy-egy öltésként hajtások indultak,
hogy mindent telehímezzenek magukkal. lassan, erősen.

a szirmokon éjszaka fennakadtak az álmaim,
magukba szívták és úgy ontották ki később őket,
mint súlyos illatot.

ekkor kezdtem ásni, egészen mélyre. a körmöm alatt
göröngyök emléke. az ásó mozdulat azóta is olyan
természetes, mint a jóleső tempózás
sós vízben.