A weöresi “költői prózát” Gryllus citerán kísérte, az elénekelt szövegeket a Galkó által felolvasott más prózai Weöres Sándor szövegek kötötték össze. “Amit itt hallasz, költői világnézet…”

Az előadás annyira magával ragadó volt, hogy a szavak nyomán megindultak a gondolatok, érzések. A közönség átszellemült arccal valami teljesen ismeretlen, mégis ősi tájon járt, a megértés és az elfogadás olyan szféráiban, amely a hétköznapokból teljesen kiszorul. Később azon tűnődtem, mit is kaptunk ott, irodalmi-zenés esten kívül? Filozófiai tanítást? Ember-séget? Megnyugvást? Szeretetet?

A prózaszöveget kísérő zene tökéletes értelmezőnek bizonyult: nem zárt le semmit, de óvatosan mégis terelgetett, erősített, hangsúlyozott. Az volt az érzésem, tökéletesebb nem is lehetne.

Mint egy közös meditációban, egyszerre is lélegeztünk talán – és egyszerre is fáradtunk el. Szinte másodpercre pontosan egyszerre láttam elpetyhüdni az arcizmokat, lesütni a szemeket, mások vállára borulni, órát nézni, mintegy felocsúdva körbenézni. Az előadók páratlan érzékkel ebben a pillanatban fejezték be az est első részét. Aztán elmosolyodtam: közös meditáció, közös gondolataink, érzéseink voltak. “Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted”.

Hatalmas vastaps.

Gryllus Dániel további, citerára írt prózai és lírai szövegeket adott elő, József Attilát (Indiában, hol éjjel a vadak…), Tagorét, egy eredetileg az est előszavának szánt Weöres-szöveget (Ha nézem a világot). Ezt követte a Hamvas Béla 50. születésnapja alkalmából megzenésített Adja az Isten (Ady), majd gyors váltásként egy gyerekdal (Esik az eső, szakad, iszik a dinnye, dagad). Úgy éreztem, hogy ekkor már nem működött a meditatív összmunka. Nem mintha nem lett volna csodálatos hallgatni Gryllus játékát, hanem mert nekem gyors és hirtelen volt a váltás. Szerettem volna elmélyülve boncolgatni a hallott szavakat. Ezek a dalok nem engedték. Máshova vittek. Viszont énekelt a közönség is. Még nem a Családi kört, vagy a Fiainkat (Örkény), hanem Jordán Tamás egyetlen versét, mely egy műegyetemi emlékből íródott, a szakaszok felosztásáról. Tamkó Sirató Károly verse után a 15 zsoltárból egy, a Somogyi Zoltán-féle 133. zsoltár hangzott el.

Hétfő este jó választás volt Szegeden a 11. Őszi Kulturális Fesztivál programjai közül Gryllus Dániel és Galkó Bence színművész estje.