A Rutherford család a semmiből küzdötte fel magát, és épített fel egy sikeres üveggyárat, az idősebb John Rutherfold viszont már nem tud sikerrel reagálni az egyre felmerülő kihívásokra. Sőt, három gyermeke is inkább szabadulna az apa szoros kötelékeiből. Lánya, Janet élettragédiája a magány, a közösségtől való elzártság, az, hogy gyerekként is, felnőttként is alig léphet kapcsolatba a város többi lakosával az otthon uralkodó fullasztó elitizmus miatt. Richard fia a helyi lelkész, aki az apai szigor és meg nem értés miatt megbolondul. Hozzájuk érkezett vissza frissen a nagyvárosból az ifjabbik John, a család által megvetett feleségével és a pár hónapos csecsemőjükkel. Ő, hogy kiszakadhasson az anyagi gondjaiból, egy találmányát akarja eladni apjának, amivel megmenthetné a családi vállalkozást. De mennyire etikus saját apjának pénzért adni át a tervezetet, és ezzel önálló tőkét termelni, saját lábra állni?

A családi és a társadalmi feszültségek ütköztetése vizuálisan is kiemelt. Tarnóczi Jakab a Schauspielhaus Graz nagyszínpadának hatalmas forgószínpadára helyezi a nagyszabású díszletet: a letisztult, kisrealista házat. A generációk csatája itt az apa dolgozószobájának régebbi bútorzattal, trófeával berendezettsége, és a ház többi, letisztult helyisége között jelenik meg. A hatalmas falakkal, a dizájnolt étkezőasztallal hozza létre így azt a helyszínt, ami kisugárzásában már valamiképp megteremti a vidéki kisváros átlagos lakásbelsőivel a kontrasztot, a közösséggel való kötődést csak a kerti, fal mellett felstószolva tárolt műanyagszékek mutatják (díszlet: Kálmán Eszter). Ugyanez az elkülönüléskényszer jelenik meg a jelmezeken is: divatos, jellegzetes motívumokkal vagy színekkel megalkotott ruhák, az éjszakai jeleneteknél a színészek hasonlóképp dizájnerköntösökben lépnek a színpadra. Persze ez is csak a felszín, a köntös alatt ők is ugyanolyan egyszerű fehérneműt hordanak, mint az éjszaka, a városiaktól hálóingben érkező, sértett anya, Mrs. Henderson (jelmez: Giliga Ilka).

Anke Stedingk Mrs. Hendersonja az est egyik legemlékezetesebb alakítása. Az éjszaka közepén érkező nő számon kéri Rutherfordot a fia kirúgása miatt, és emlékezteti a címszereplőt annak sötét, titokzatos múltjára. Színpadi jelenléte, energiái lendületet adnak a néha lelassuló, a szövegben rejlő feszültségeket kevéssé kibontó előadásba. Intenzív játéka megmutatja a sokoldalú taktikázást, amit az anya a fia érdekében bevet, ahogy beront a lakásba, és veszekszik Rutherfordékkal, megalapozza azt a felfokozott helyzetet ahonnan elindulhat a gyors összeomlás.

A forgószínpad fontos szerepet játszik az előadásban a családi viszonyok instabilitásának kifejezésére, illetve megtöri vizuálisan az elnyúló jelenetek alatti mozdulatlanságot is, helyszínváltásokkor pedig praktikusan átvezeti a tekintetet a másképp rejtve levő zugokba. Ami pedig talán az előadás legizgalmasabb eleme, ahogyan a forgószínpad kétszer, a felvonások között kulcsszerepet kap. Ilyenkor a karakterek szövegszinten nem megkonstruált, de gyakran fontos cselekvései (mint például az egyik gyerek elmenekülése) jelennek meg a gyorsan mozgó színpadon. Ahogyan a felgyorsult, a teljes díszletet, a ház belsejét és külsejét is mutató mozgás párosul a felerősödő zeneiséggel, és a magányosan a térben cselekvő és éneklő szereplők a közös tapasztalatban kórussá olvadtak össze, felidézte a rendező Melancholy Rooms című előadását is.

Az üveggyáros családból származó brit dráma- és meseíró, Githa Sowerby 1912-ben, a saját élettapasztalatait felhasználva írta a feminista indíttatású drámáját, mely akkoriban sikerdarab volt, később viszont feledésbe merült. Így a Rutherford und Sohn a Schauspielhaus Graz műsorpolitikájának egy fontos állomása, hiszen a teátrumnak kifejezetten fontos az elfeledett drámaírói hangok kánonba emelése (ahogy ezt hangsúlyozzák az előadás oldalán. Ehhez hasonló előadás például a 2024-es Der Nebel von Dybern előadás, mely a második világháború után feledésbe merült Maria Lazar drámáját vitte színre). A több mint száz éve született dráma Tarnóczi által életre keltve egy vizuálisan és szövegileg is kortárs élményt hoz létre, fontos, továbbra is jelenlevő családi és társadalmi dinamikákra hívja fel a figyelmet.

Githa Sowerby: Rutherford & Sohn
Német fordítás: Gerhild Steinbuch

John Rutherford Sr.: Franz Solar
Ann Rutherford: Olivia Grigolli
John Rutherford Jn.: Mario Lopatta
Mary Rutherford: Anette Holzmann
Janet Rutherford: Marielle Lahyer
Richard Rutherford: Tim Breyvogel
Martin: Thomas Kramer
Mrs. Henderson: Anke Stedingk

Rendező:  Tarnóczi Jakab
Látvány: Kálmán Eszter
Jelmez: Giliga Ilka
Zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté 
Dramaturg: Male Günther
Outside Eye dramaturg: Anna-Sophia Güther
Fény: Fellegi Viktor

Bemutató:
2025. január 11.
Schauspielhaus Graz

fotó: Lex Karelly