„Csárdába falakon // olykor // láthatsz, ha falukon // bolygol” ‒ kezdődik Babits egyik verse, a múlt század elején írt Kép egy falusi csárdában című költeménye, és így folytatódik: „por között, mely keni // jócskán, // ily képet csüggeni // ócskán”. Hallható, hogy ütemhangsúlyos értelemben ugyanazzal a 3/3/2-es ritmussal van dolgunk, mint Weöres Sándor híres A tündér című versének első két sorában: „Bóbita, Bóbita táncol // körben az angyalok ülnek”. Ezekben a sorokban a metszetek is a helyükön vannak. (A Bóbita-versben ugyanezekkel a metszetekkel az idézet soron kívül még hat él.)

Weöres verse viszont időmértékes értelemben szorosan daktilikus, míg Babitsé nem az.

Viszont bőven megvannak benne a daktilusi ritmus csírái, melyeket Weöres aztán felnöveszthetett. A fent idézett Babits-sorokból daktilus a „mely keni” és a „csüggeni” is. Számításaim szerint Babits versében 20 daktilus található az összesen 60 három szótagos egységben. Weöres tehát innen is meríthette a Bóbita-vers dallamát. Persze, ki is találhatta, vagy meríthetett más hagyományból is, de jómagam nemigen találtam olyan sok lehetséges előzményt.

Jelentős egyezés található még a versek két szótagú ütemeiben is, hiszen mind Babitsnál, mind Weöresnél - a sorvégi pozíció okán is - mindig tátá-ként értelmezhetők: „oltár”, „épít”, „lázban”, „lánya” stb. Ami még a két vers kapcsolatának bizonyításában nagyon fontos érv lehet, az az, hogy Babitsnál is kifejezetten sokszor található meg a tátiti-tátá-végződés: „glória // fény ül”, „már csupa // frázis”, „és fa kad // új láz” stb. Ez ugyanaz a ritmikai végződés, mint a „Bóbita táncol”. 

Újabb csavar az „ügyben”, hogy Weöresnek később született egy a Bóbitához nagyon hasonló ritmusú verse, a szintén meglehetősen ismert „Paripám csodaszép pejkó, // ide lép, oda lép, hejhó!”

Ez a vers időmértékes értelemben különbözik csak A tündér címűtől, hiszen a lejtése ellentétes: anapesztikus. Ám ütemhangsúlyosan hasonló. Kapcsolódhat-e ez a Weöres-vers is Babits Kép egy falusi csárdában-jához? Szerintem igen. 

A fenti Babits-idézetből anapesztus (főleg a sorvég okán) a „falakon”, és a „falukon”. De más versszakokból anapesztus még például az „önerét”, vagy a „mily erő” is. Ha jól számoltam, a Babits-versben 12 anapesztus található. Nem sok, de nem is kevés. Elég ahhoz, hogy Weöres Sándor ritmusérzéke egy újabb versnyire kiterjessze. Tehát mondjuk a weöresi, anapesztikus "csodaszép pejkó"-sorvégződés Babitsnál így jelentkezik: "koszorús // oltár", vagy így: "önerét // mártja". 

Egyébként rímelés tekintetében A tündér kevésbé hasonlít a Babits-költeményhez, mivel Weöres a Babits-vers sorpárjaiból (a hat- és kétszótagos egységekből) egy nyolcszótagos sort csinált. Babitsnál a hat szótagos sorok is rímelnek, és a két szótagosak is. A tündérben eleve csak a nyolc szótagos egységek rímelnek össze, s azok is csak egyszer a négysoros versszakon belül.

Viszont a Paripám… már ebben is nagyobb hasonlóságot mutat a Babits-verssel: „Paripám csodaszép pelykó, / ide lép. oda lép, hejhó!”, illetve „Amikor paripám ballag, / odanéz valahány csillag.” Látható, hogy itt már a hat szótagos egységek is rímelnek egymással: „csodaszép-odalép”, „paripám-valahány”. És az utolsó két szótagos egységek is: „pelykó-hejhó”, „ballag-csillag”.

(Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy van Weöresnek van egy harmadik hasonló ritmusú verse is, a „Szállnak az alkonyi felhők…” kezdetű. Ez megint egy daktilusos vers, melynek két sora szintén a babitsi ütemezéssel is rokon, de ez már sokkal inkább A tündér című vers párja, mint a Babits-költeményé.)

A végére tartogattam, hogy „verstani nyomozóként” magára a Bóbita szóra is vannak lehetséges megfejtéseim, amely véleményem szerint szintén eredeztethető a Babits-versből.

Lássuk, hogyan! „Oltáron glória // fény ül, // bús allegória // széllyül” ‒ áll a Kép egy falusi csárdában ötödik versszakában. A glória-szóra Babitsnál az allegória válaszol, és e három szótagos hangalakok nagyon hasonlítanak Weöres Bóbita-szavára: rímelnek rá.

Hogy honnan jöhetett a „Bóbita” sok b-betűje? Egyrészt ez Babits egyfajta védjegye lett a „Bús donna barna balkonon…” óta. Másrészt ez a sok b is a Babits-vers soraiban bujkál. Most csak azokat a szavakat írom ide, amelyek b-vel kezdődnek a versben, és azokat kihagyom, amelyekben a szavakon belül található e hang: „bolygol”, „bor”, „bolt” (2x), „bús” (2x), „bő”, „buzdul”, „búsan”. Igazság szerint az allegória-rímszónak a közvetlen közelében is áll egy b-hang, a sor elején: „bús allegória”. Weöres képzetében összevonódhattak a közeli hangok, melyek aztán a tudatában egy értelmes szót kerestek, s talán így került versébe a Bóbita szó.

Harmadrészt Babits nevében is sok a b betű, s ha jobban megnézzük, a Babits név is hasonlít valamennyire a Bóbita szóra, legalábbis írott formájában. De a félreértések elkerülése végett sietek leszögezni, hogy A tündér című vers Bóbitája természetesen egyértelműen lány. Babits személyéhez semmi köze sincs. 

Ebben a tekintetben a tündér neve mégis közelebb áll a glória szóhoz, amely női név is, és szintén egy daktilus. Ha már itt tartunk, Babits glória szava és Weöres bóbita szava között egyébként még az is érdekes kapcsolat, hogy mindkettő konkrétan a fej felett van: a bóbita és a glória is. Lehet, hogy ez utóbbi kapcsolatok véletlenek, de milyen különös véletlenek.

A versek közötti ritmusszintű kapcsolatok, melyeket az iménti „etimologizálás" előtt bemutattam, viszont szerintem nem véletlenek. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy Weöres két híres gyerekversének ez a kevésbé ismert Babits-alkotás az elődje. Szép tovább élése ez a nagy előd szellemének, és még igazoltabbnak tűnhet az a Weöres-verssor a Hála-áldozatból, amelyet én egészen eddig nem tudtam igazán hova tenni: „Babits tanított ízére a dalnak”. És valóban.