Content warning: A filmben több száz állat hal meg, de minden állatot egy jelmezbe öltözött ember vagy egy plüssbáb jelenít meg.

A Hundreds of Beavers a 19. század Észak-Amerikájába kalauzol minket, ahol Jean Kayak, az almapálinka-árus – aki maga is előszeretettel fogyasztja saját termékét – egy szerencsétlen, hódok által kiváltott baleset következtében mindenét elveszíti; farmját, megélhetését, az egész addigi életét, és egyszer csak egyedül találja magát a metsző hidegben, éhezve. 

A túlélés érdekében kénytelen élelemhez jutni, ám eszközök hiányában csupán önmagára számíthat. Puszta kézzel és foggal kísérel meg tojást lopni, nyulaknak szánt csali gyanánt fából répát faragni, és véres ujjal halat fogni. Kezdeti kísérletei nem járnak sikerrel, ráadásul egy csapat hód is alaposan összeveri.

Kétségbeesett küzdelmei után azonban fokozatos sikereket kezd elérni és akárcsak egy videojátékban, fejlődése pályaszintekhez hasonlóan zajlik, ahol minden győzelem újabb lehetőségeket nyit meg számára.

Sikereinek, növekvő tapasztalatának köszönhetően tehát folyamatosan fejlődik, az elejtett zsákmányokat és érméket egyre értékesebb eszközökre – csapdára, pisztolyra – váltja a helyi árusnál, amelyek segítségével egyre ügyesebb prémvadásszá válik. A végén pedig felcsillan a remény, hogy az utolsó szint teljesítésével, hercegnő híján talán az árus lánya kezét is elnyerheti.

Míg a narratívát elsődlegesen a videojáték-logika diktálja, esztétikáját és humorát Charlie Chaplin és a némafilmek inspirálták, de szerencsére úgy sikerül megidéznie a némafilmek világát, hogy tovább megy az egyszerű utánzásnál, és friss lendületet visz bele. A Bolondos Dallamok abszurd rajzfilmes erőszaka, slapstick humora szintén fontos inspirációként szolgált. A fizikai szabályokra sokszor fittyet hányó vizuális gegek folyamatosan ismétlődnek, minden alkalommal egy új variáció formájában, a film előrehaladtával pedig a gegek egyre nagyobbá és abszurdabbá nőnek. Még véletlenül sem próbál valósághűnek tűnni, sőt előszeretettel tagadja a valóságot.

Az állatszereplők nem ugrálnak, nem másznak négykézláb, ehelyett a film nyíltan felvállalja, hogy valójában olcsó webshopokból rendelt állatjelmezekbe bújt felnőtteket látunk.

Ez már önmagában bizarr hatást kelt, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy az aranyos, ártatlannak tűnő állatjelmezek mögött bárki megbújhat, ráadásul a maszk miatt képtelenek az arcukkal bármilyen érzelmet megjeleníteni, a szájuk szükségszerűen mindig mosolyra húzódik. Nem véletlenül szokták használni felnőtt humorhoz vagy horror pariódiákhoz; nem tudjuk, mit érez, mit gondol, ha pusztán az arcára nézünk, és a mosolygó, kedvesnek tűnő hód bármikor nekünk eshet, ahogy az több alkalommal előfordul a filmben. Más jelenetekben viszont az egyszerűség működik a legjobban. A filmkészítők egy interjúban elárulták, hogy már a forgatás elején rájöttek, hogy a jelmezes hódoknak nem kell sokat tenniük ahhoz, hogy viccesek legyenek. Egy hód, aki csak áll egy mezőn nagytotálban, önmagában is vicces. Abszurd és idétlen, és pont ettől működik. 

A némafilmes logikát követve a film minimális dialógussal operál. Két zenés betétjét leszámítva alig pár, akár sóhajnak is beillő szó hangzik el, egy alkalommal pedig még némafilmes feliratozást is használ. Ezzel kapcsolatban hosszas elemzésekbe lehetne bonyolódni a dialógus filmekben betöltött szerepéről és a filmművészet puritánságról. A kérdést érdemes minőségbeli szempontból megközelíteni, és bár kétségkívül számtalan példát lehetne felsorolni a rossz dialógus elburjánzására, amire a futószalagos filmgyártás különösen alkalmas terepet biztosít, a jó dialógusnak továbbra is helye van a filmművészetben. 

A Hundreds of Beavers jelentős mértékben épít az After Effects-re, és több alkalommal is animációs elemeket alkalmaz a történetmesélésében; már az első jelenetben az almafarmon ünneplő tömeg ábrázolásához színészek helyett rajzolt figurákat használtak, egyedül Jean Kayak karakterét alakítja élő színész, a két kontrasztos világ ötvözése izgalmas vizualitás élményt nyújt. Ezeket a technikai megoldásokat, ahogyan a szemcsés fekete-fehér esztétikáját is elsődlegesen a filmkészítés körülményei határozták meg. 

A rendező Mike Cheslik és a főhőst játszó Ryland Brickson Cole Tews, akik egyébként középiskolai barátok, korábban már együtt dolgoztak a 2018-as Lake Michigan Monster című vígjátékon. A film nyert néhány kisebb függetlenfilmes díjat, a kritikusok pedig leginkább szokatlan humora és a B-kategóriás filmek előtti tisztelgés, Ed Wood-ra emlékeztető látványvilága miatt emeltek ki. A film elkészülte után új projektbe akartak kezdeni, ez lett a Hundreds of Beavers.  

A mikroköltségvetésűnek számító, mindössze 150.000 dollárból forgatott Hundreds of Beavers remek példa arra, hogy független filmesként, stúdiótámogatás nélkül is milyen nagyszerű film készülhet némi kreativitással. Mindössze pár hét alatt forgatták le, a vágás és utómunkálatok pedig két évet vettek igénybe. 

A film minden értelemben a „csináld magad” szellemiségét hordozza magában, az alkotók személyes kapcsolataikra és saját erőforrásaikra támaszkodva készült.

Középiskolai és egyetemi barátok működtek közre és bújtak hód jelmezbe, de a családtagok is aktívan részt vettek a folyamatban, Tews apja például nemcsak az árus standját építette meg, hanem a film zenéjét is ő szerezte. A Hundreds of Beavers története emiatt valóra vált tündérmese mindazok számára, akik valaha arról álmodtak, hogy a barátaikkal összeállva készítenek egy filmet, ami végül meglepően sikeressé válik.

A készítése körülményei, valamint az ebből adódó alkotói szabadság miatt a filmnek nincs vesztenivalója, és végig hű marad önmagához. Talán pont ebben rejlik a titka. Mert a film valójában egy szabályokat felrúgó anomália, ami papíron nem kellene, hogy működjön. Az alapstruktúra rendkívül egyszerű, a film tétje csak az utolsó 30 percben kerül bevezetésre, ráadásul a szokásos, filmes szemlélet helyett videojáték logikával kezeli a narratívát. A videojátékok, Bolondos Dallamok és némafilmek világából inspirálódott Hundreds of Beavers jó eséllyel pályázhatna az elmúlt évek legjobb vígjátéka címért. Teljes mellszélességgel vállalja fel abszurditását és sajátos slapstick humorát, amiről azt gondolnánk, hogy már az első negyedóra után unalmassá fog válni, nemhogy 108 perc után, de meglepő módon a lendület kitart a teljes játékidő alatt.  

Hundreds of Beavers - amerikai vígjáték, 108 perc, 2022. Rendező: Mike Cheslik. Forgatókönyv: Mike Cheslik, Ryland Brickson Cole Tews. Operatőr: Quinn Hester. Szereplők: Ryland Brickson Cole Tews, Olivia Graves, Doug Mancheski.

A cikkhez felhasznált képek a Hundreds of Beavers hivatalos weboldaláról származnak