A szerző bemutatását ezúttal mellőzték, azt viszont megtudhattuk, hogy saját honlapja van, így bárki, aki kíváncsi a vele kapcsolatos hírekre, a www.halasizoltan.hu oldalt felkeresve informálódhat. Az esemény központjában a költészet, és persze maga bemutatott könyv állt. Ez Halasi eddigi legterjedelmesebb kötete, amely a költő válogatott verseiből áll. Mint megtudhattuk, azért nem új kötettel jelentkezett, mert nem érezte volna őszintének, ha csupán a kiadás kedvéért írna verseket. Ahogy megfogalmazta, számára az a fontos, hogy „ne az érződjön a versen, hogy verset akartam írni, hanem hogy a vers akarjon írni engem.”

Hat különböző kötetből válogatták össze a szövegeket, azzal a céllal, hogy egy külön kötetként is megállja a helyét a végeredmény.

Ezután az álköltészet és a valódi költészet problematikája került előtérbe; elsőként a rímek kérdése. Halasi elmondta, hogy legtöbbször igyekszik elkerülni a rímelést, mert könnyen jönnek, túl gépiesen mozognak a versben, és tapasztalata szerint túlságosan vonzzák a figyelmet. Ennek kapcsán a Bella Italia című kötet megírásának munkafolyamatát hozta fel, amelyet Krakkóban írt, és nagyjából két év alatt fejezett be. Ezalatt az volt a célja, hogy egy olyan modus vivendit találjon történet és versforma között, ahol a mondhatóságnak nem megy a rovására a rímelés.

Szintén az álköltészet kapcsán kérdezte meg Imreh a szerzőt arról, hogy számára mi a költészet definíciója. Erre Halasi nem adott választ, és kiderült, hogy számára a költészet és az azzal ápolt viszony sokkal intimebb. Nincs határozott elképzelése, ars poeticája, alapvetően egy viszonyként fogja fel a versírást. A verset önismereti állapotnak tartja, de ez semmiképp sem prekoncepció. Nem úgy ül le, hogy valamit most meg akarna tudni magáról, engedi, hogy a szöveg saját magát alkossa meg. Megfogalmazása szerint neki egy bába szerepe jutott, tehát elsődleges feladata, hogy világra segítse a verseket.

Ez korábbi állítását még inkább megerősíti, miszerint a versírás folyamatában a költő inkább közvetítőként, mintsem cselekvőként lép fel.

Ezt követően Halasi felolvasta az Útijegyzet című versét, amely az első kötetében jelent meg. Imreh a Bella Italia kötet kapcsán kérdezte a szerzőt, az abban található poétikai megoldásokról. Volt szó az endecasillabo használatáról, a hím- és nőrímek szerepéről és az áthajlás alkalmazásáról. Utóbbi kapcsán merült fel, hogy menyire szándékosan használta az enjambenent-t. Elmondása szerint kezdetben tudatosan tartotta magát a formához, idővel viszont ezt átengedte a „másik oldalnak” és nem akart ebből a szempontból megfelelni.

A kötet címéről is kérdezte Imreh a szerzőt: Halasi elmondta, hogy „lényegében ez egy ajándékcím”. Az ötletet Séth legendája adta, aki apját, a haldokló Ádámot ápolta, és visszament a Paradicsomba, hogy egy onnan származó fa magjával megmentse az életét. Ez viszont nem sikerült neki, és a már halott Ádám szájába tette a magot, amiből egy fa nőtt ki. Ebből a fából faragták később Jézus keresztjét. E történetről írt egy verset Halasi, amelynek zárlata „megváltást vég nélkül” – ez adta végül a kötet címét. Ez a fajta Krisztussal való szembenézés egész életében meghatározó volt a szerző számára, amit a kötet borítója is kifejez. Úgy értelmezte ezt, hogy a világunk megváltatlan, vagy részlegesen megváltott. Ennek pozitív, vagy negatív mivoltáról is hosszan beszéltek, és a cím formájának goethei eredetéről is szó esett.

A Radnóti Sándor által is használt félhosszú vers (Történet a verseskötetben ÉS 2025/7., febr. 14.) is előkerült. Egyúttal Halasi megosztotta velünk, hogy készülő műve egy epikus, versszerű szövegfolyam.

A következőkben több pragmatikus szempontról is kérdezett a moderátor. A műnemek kapcsolatáról és összemosódásáról, illetve az irónia szerepéről és a makámáról. Arról is megtudhattunk egy keveset, hogy Halasi hogyan kezdte a pályáját még a szocializmus alatt, a rendszer miképpen befolyásolta azt, és emiatt hogyan került közel az irodalomhoz. Ennek kapcsán került elő a német kultúrához és fordításhoz fűződő viszonya is; szintén a versekkel ápolt közeli kapcsolatára mutatott rá a beszélgetés ezen része. Rávilágított, hogy az elmélyülés milyen fontos számára és hogy a tapasztalás elsősorban az elmélyülésből származik. Ezt követően Mesél a lift című szerepvers-ciklusból felolvasta A harcművész címűt, amely a korábban említett, a szerző költészetét erősen meghatározó iróniára példa.

Az esemény kulcsszava talán a viszony lehetne, hiszen az egész beszélgetés e köré épült. Halasi úgy fogalmazott, hogy „Az irodalom elsősorban viszony”, és az est folyamán ki is derült, hogy ez a mély kapcsolat mit jelent számára.

Fotó: Polyák Attila