A szerző narrálja előadását, az első monológjából kiderül, hogy darabja forrása a családja. A Térkép a túlvilágról személyes hangvételű, dokumentarista fikció, az író traumája apja elvesztése felett, gyászfeldolgozás. Nem klasszikus, lineáris történet, emlékekből, töredezett jelenetekből áll össze, keveredik benne a valóság a képzelettel, vígan kommunikálunk a holtakkal. Óhatatlanul elgondolkodunk saját veszteségeinkről, és kifelé már önnön gyászainkon, elmúlásunkon töprengünk, így Kárpáti személyes története univerzálissá válik.

Ami biztosnak tűnik, az a szerző dédnagyapja, Bíró Mór szökése szülővárosából, amelynek estéjén a már ötvenes éveiben járó Jászai Mari találkozik Szeged főrabbijával, Lőw Immanuellel, aki éppen A zsidók növényvilága című kötetén dolgozik. Egy felkutatott levél indította el az írói fantáziát, amelyben Jászai aláírással visszaküldték a rabbi sapkáját úgy 1905 körül. Nincs realista díszlet, a játszótér üres, egy lóca, egy stokedli és a sapka. 

A színészek nem hagyományos mód „beszélik el" a történetet, inkább megidézik a múltat. Hevesi László és Jenővári Miklós vezeti fel a játékot, szerepből szerepbe bújva gurulnak a földön, emelik egymást, táncolnak, énekelnek, miközben Kárpáti Péter régmúlt eseményeket idéz fel Szeged közéletéről, Bíró Mór szökéséről. Majd belép a színpad széléről az addig csendesen figyelő Tóth Ildikó és Zsótér Sándor, ők adják a színésznőt és a rabbit.  

Tóth Ildikó Jászai Marija egyszerre reális és szimbolikus. Színésznő, aki összeköti a múltat és a jelent, az élőket és a holtakat, átvitt értelemben és a valóságban is. Érzékeny, finom eszközökkel dolgozik, az alakításait mindig átszövő lírai szomorúság dominál a színpadon. Arcjátéka visszafogott, de belső, szinte robbanásközeli lelki állapota miatt átéljük vele egy fénykorán túllépett, önmagával mindig elégedetlen, csalódott asszony érzelmi mélységeit. Aki éppenséggel az egyik legnagyobb magyar tragika, a Nemzeti nagyasszonya. A színpadon számos történet idéződik fel a színésznő Jászai Mari Emlékiratai címen kiadott naplójából. 

Ezt emeli tovább Zsótér Sándor bravúros színészi munkája, aki szinte hallgatóként, alig szólva igazodik partneréhez, óvatos gesztusokkal követve annak játékát. Színpadi párosuk filozofikus és lírai, ahogy érzésekből, emlékekből és gondolatokból, mozaikszerűen építik fel karaktereiket, eljutva a katarzisig, amikor Jászaiból kitör titkolt szégyene. Egy – némileg jogos – szerepelvétel miatti árulása, hogy sértettségből felfedte bizalmas barátja, egyben direktora titkolt zsidó származását a világ előtt. Ebbéli lelki fájdalmát éppen Szeged főrabbijának sírja el. 

Amikor a két törékeny, veterán színházcsináló szorosan összefonódva „egymásba könnyezi” szerepe és önnön művészfájdalmát, az kiszakítja a nézőt térből és időből, megszületik egy olyan színházi este, amelyet Molnár Gál Péter úgy írt le: „az ilyen pillanatokért gürcölünk évekig a nézőtéren”.   

Kárpáti Péter: Térkép a túlvilágról

Színészek: Tóth Ildikó, Zsótér Sándor, Hevesi László, Jenővári Miklós, Kárpáti Péter

Látvány: Veronika Keresztesová
Díszlet-kivitelező: Kárpáti Pál és Veronika Keresztesová
Fény: Lengyel Ákos Papa
Dramaturg: Zsigó Anna
Mozgás: Horkay Barnabás 
Produkciós vezető: Vajdai Veronika
Író, rendező: Kárpáti Péter

Trafó Kortárs Művészetek Háza
Előbemutató: 2025. február 21.

Képek: Trafó House