A nézőtér már zsúfolásig tele, ám a színészek még sehol, a színpadi díszletül szolgáló éjjeliszekrényről pislog le a nézőtér felé Acsai Roland Tili és Tiló című könyvének két főhőse és hű bajtársuk, segítőjük és vándorútjuk állandó társa, a jóságos medve.

A mese világa helyett azonban családi perpatvarba csöppenhet a nézőközönség, ahol Kása Tímea az anya szerepében készíti a gyerekeket a lefekvéshez, az esti mesével azonban megvárják a munkából fáradtan hazatérő apát, Bodor Gézát. Ezúttal nem a rohanó estékkel vagy a szülői lét nehézségeivel azonosulhatunk nézőként, ugyanis a darab szerkezete mese a mesében sémára épül, melynek dedikált címzettje maga a közönség.

Az alapszituáció tehát egy altatáshoz készülődő házaspár, akik egy szövevényes történettel szenderítik álomba a legkisebbeket. A történet azonban a maga sajátos módján eltér a megszokott esti meséktől… Egyrészt több szálon fut, másfelől pedig a karakterek sem mondhatók hétköznapinak. Tili és Tiló narratívájával párhuzamosan fut Szimor, a kisegér és Szaharin, a sivatagi ugróegér meséje. Bár a szálak a végén összeérnek, mindenki a maga útját járja, annak sajátos akadályaival, de szerencsére a jótevők sem hiányoznak a történetből. Tili egy rejtélyes tojással a zsebében jár be szárazföldet, vizet és levegőt a benzinkúttól elkezdve, az óceán birodalmán át, egészen a madárháton való utazásig. Útját persze folyamatosan akadályok keresztezik, de szerencsére mindig akad egy-két segítő. Mindeközben Tiló furcsa, belső indíttatástól vezérelve járja a világot Tili után kutatva, akárcsak Szimor, aki kedvesét, Szaharint, a sivatagi ugróegeret keresi, akit egy vándorcirkusz gonosz igazgatója tart fogva… No de vajon megtalálják egymást a fáradt vándorok? S milyen tojást rejtegethet Tili a zsebében?

A színészi játék is különleges, ugyanis a két szülőt alakító színész, Kása Tímea és Bodor Géza játssza az összes szerepet. A nézői képzeleten túl azonban számos, bábként funkcionáló játékot vetnek be: a jóságos medvét, aki hátán cipeli a vándorokat egy plüssmackó, míg Szimort és Szaharint apró játékegerek testesítik meg. Az életszerű környezet a minden gyerkőc által ismert szülői improvizációt imitálja, amelyre gyakran a könyvekben lévő esti mese helyett kerül sor.

Tovább színesítik a színpadi játékot a zenebetétek, amelyek a darab alapjául szolgáló könyvből ihletődtek, ugyanis a mese végén is találhatunk néhány verset, mint például Tili és Tiló dala, A kis habfiú dala, Szimor dala, Szaharin dala. Ezek a versek Olgyay Gábor megzenésítésében, egy-egy betétdal formájában részben a színpadról is visszaköszöntek, de nem a klasszikus altatódalok értelmében, sokkal inkább a cselekmény kiegészítéseképpen.

Egy biztos: Tili és Tiló története a legizgágább gyerekek tekintetét is a színpadra vonzza, ahol a szövevényes történetszálak egyre csak bonyolódnak a darab folyamán, ám végezetül összesimulnak, és az is kiderül, miféle tojás lapul Tili zsebében.

Fotó: Kovács Milán