A Mizantróp a dialógusszövés remekműve, és ahogy Petri György fordításában megszólal, nem tudunk nevetni, csak mosolyogni a szerző fájdalmas humorán, a főhős melankóliáján. Alceste már-már Hamlet, ahogy ítélkezik a társadalom felett, miközben real time szerkeszti az emberi bűnök és hazugságok tételes bűnlajstromát.

Alceste becsületes szerelmes, vágyai alanya Célimène, a bulizós véleményvezér. Közöttük egyensúlyoz az egyben közvetítő szellem, a jó barát, Philinte, komoly bosszúságot okoz Oronte, a hatalomhoz becsatornázott rossz költő, Arsinoé, aki titkon szerelmes Alceste-be, és Clitandre, a disztingvált sznob. Alceste a darab minden jelenetében társadalmi anomáliába ütközik, mert nem akarja, nem tudja a hibákat elnézni, és ezért még pernek, igazságtalan ítéletnek is aláveti magát. Ugyanolyan szigorúan gyakorolja igazságát másokkal, akár szerelmével szemben. De végzetére olyan nőt imád, aki magában hordozza az általa gyűlölt összes hibát; kihívó, önző és álnok. Alceste persze áltatja magát, majd ő kigyógyítja ebből, és amikor felsül száműzi önmagát a társadalomból.

A színpadkép ugyan strukturált, mégis áttekinthetetlen. A díszlet egy lakásbelső a ’90-es évekből, néhány négyzetméternyi limlom között él Alceste. A jobb oldalt zsúfolt könyvespolc, utóbb bedugdosott kötettekkel, baloldalon bárpult, odaszegelt bakelitlemezekkel díszítve. Középen étkezőasztal, rajta Klimt Csók című képével nyomott asztalterítő, körötte színespacás szövetű székek, amelyek mintája a főhős öltönyéről köszön vissza. A hátsó falra akasztott nagyképernyős tévé az egyetlen drága tárgy a szobában. Alapvetően minden rendezett, de az összhatás mégis a tönkrementség. A díszlettel összhangban állnak a visszafogott színű jelmezek, csak Alceste piros nadrágja, kissé ördögi, vörös színnel batikolt fekete zakója üt el, utalva ezzel a különc értelmiségi voltára. A zenei bejátszások közül az A. E. Bizottság 1995-ös Szerelem, Szerelem című és Francis Lai Egy férfi és egy nő (Vabadabada) című dalai hangsúlyosak, ez utóbbi a főhős csengőhangja. 

Menszátor Héresz Attila meghúzta a tucatnál több szereplős darabot, és a meghagyott hét karaktert is hárman játsszák, Oronte és Clitandre csak képernyőn jelenik meg videochat vagy zoommeeting során. Menszátor Héresz játssza a társadalmon kívül álló, bonyolult lelkű Alceste-et, valamint Oronte és Clitandre karaktereit. Főhőse önemésztő intellektuel némi neurózissal, aki a környezetével folytatott permanens erkölcsi csatározások, e harcok elvesztése miatt tragikus hős. Alakítása szuggesztív, halkabb jeleneteiben belső megindultsága érzéssel teli, míg a darabbéli kitörések során őrzi a figura méltóságát. Ha néha mosolyt kelt is, nem nevetséges. Játéka hitelesíti alkotói üzenetét: „Itt nem lehet élni!” – mintha korunk társadalmi létével perlekedne, ahol törvényszerű az elszigetelődése. Állandó kényszeres mozgása a 21. század felgyorsult életritmusát szimbolizálja, amelyben a környezete alkalomadtán hisztériára készteti. A pozőr, hatalom által kedvelt bértollnok, Oronte és a sznob Clitandre alakjában is valós, jól vázolt figurákat hoz, az utóbbinál viccesen eredeti, ahogy Dame Ednára veszi a figurát.

Célimène-ként Fantoly Nikolett árnyaltan érzékelteti a nő szerelmét, de azt is, hogy a celebélet nélkül nem is létezik. Nem frivol, kötődik Alceste-hez, de lénye nem akar elszakadni a lebegtető felszínességtől, és elég okos nő ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen. Szép jelenet, amikor Alceste előtti lelepleződését premier plánba éli meg, arcjátékából tudjuk, hogy a szégyen sem fogja megváltoztatni. Csáki Rita sokadszorra bizonyítja az RS9 Színház színpadán, hogy ensemble játékos, Philinte, a darabbéli rezonőr szerepében figyelmes partnere Menszátor Héresznek, míg Arsinoéja mulatságosan fontoskodó, a végletekig rosszindulatú kékharisnya. Fürge színpadi mozgásával, sokszínű arcjátékával, pontos gesztusaival szórakoztató karaktereket formál.

Figyelemre méltó, ahogy a színészek biztonsággal kivitelezik a verses dráma szövegmondását, miközben hévvel teli, intelligens színpadi játékuk szomorú, mégis nagyszerű előadás részeseivé tesznek. Azt tolmácsolják, hogyan éreznek mindennapjaink felett: „El kell futni - nekem itt nincs helyem." 

Molière: A mizantróp 
Fordította: Petri György
Szereplők:
Alceste, Oronte, Clitandre: Menszátor Héresz Attila 
Célimène: Fantoly Nikolett
Philinte, Arsinoé: Csáki Rita
Díszlet- és jelmeztervező, rendező: Menszátor Héresz Attila
Bemutató: 2024. december 6. 
Az RS9 Színház és a Jelenlét Színház produkciója
Fotó: RS9 Színház