A Filmkészítők kézikönyve olyan kézikönyv, amely a könyvespolcra való. Kiváló minőségű papírra nyomtatták, grafikai mintákkal gazdagon díszítették, kivitelezése beleillik a FilmHungary Kiadó impozáns kötetinek sorába, amelyek olyan sikeres magyar filmes alkotókról szólnak, akik nemzetközileg is jelentős karriert tudhatnak maguknak. A Hollywood-alapítók közé sorolható Zukor Adolfról és William Foxról, a zeneszerző Rózsa Miklósról, az animációs tervező-rendező-stúdióalapító Csupó Gáborról, a Nagy-Britanniában karriert építő Pressburger Imre forgatókönyvíróról, illetve a kolozsvári Janovics Jenőről.

A szerzőpáros a könyv bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a tartalom nem minősül jogi tanácsadásnak, csak jogi iránymutatásnak. Vagyis nem vállalnak személyesen felelősséget a leírtakért, mivel nem szeretnének táptalajt adni a filmesek kiskapukeresési gyakorlatának. Éppen ellenkezőleg:

Azt szeretnék elérni, hogy a magyar filmkészítők igazi szakemberekké váljanak, és elfogadják, hogy a filmkészítés folyamatát, annak mind az öt fázisát szigorú szabályozás határozza meg.

Az öt fázis a következő: fejlesztés, gyártás-előkészítés, forgatás, utómunka és forgalmazás. Az alcím, a „Minden, amit a filmkészítés jogi és üzleti kérdéseiről tudni érdemes az ötlettől egészen a filmforgalmazásig”, még ha első olvasásra általánosnak is tűnhet, erre utal. Színes ábrákkal, tagolt szövegelrendezéssel tálalják a laikusok számára a nem könnyen érthető jogi fogalmakat és összefüggéseket. Önálló fejezetben kitérnek a szerzői jog, a filmszemélyiség jog és a merchandising fogalmára. Bő hivatkozási apparátussal dolgoznak, végjegyzetes formát használnak, a kötet zárásaként pedig bőséges jogszabálytár és szakirodalom-jegyzék segít a témában elmélyedni.

A magyarországi törvényi szabályozás értelmezésében orientál a kötet, emellett referenciaként az Amerikai Egyesült Államok joggyakorlatából is hoz példákat. Gyakorlati haszna az, hogy az olvasó megismerheti az idegen fogalmakat és szakkifejezéseket, amelyeket szószedet formájában is összegyűjtöttek a könnyű áttekinthetőség miatt. Így a problémákat nevükön lehet nevezni. Olyan fogalmakra vonatkozó általános tájékoztatásokat rejt magában a könyv, mint például a film elkészítéséhez szükséges cégek fajtái, a magyarországi finanszírozási rendszer, a szerzői jog rendkívül szövevényes kitételei, a producer számára szükséges felhasználási jogok begyűjtésének módozatai.

A szerzőpáros a magyar szabályozásnak nem csak ismerője, hanem felügyelője is, mindamellett a filmezés szerelmese.

Ez a kettősség több megjegyzésből is kirajzolódik. Jelzik a potenciális filmkészítők számára, hogy milyen íratlan szabályokat fontos betartani ahhoz, hogy a forgatás helyszínéről ne távolíthassák el a stábot. Tehát a filmesek nem feltétlenül szabálykövető viselkedését igyekeznek kiegyensúlyozni a paragrafusok betartatásával. Felhívják a figyelmet arra, hogy a legkevesebb környezeti beavatkozással járjon a jelenlétük a helyszínen, továbbá az állatok és növények élőhelyét óvják meg, visszafordíthatatlan károkat ne okozzanak. A településen élők jogait, szokásait csak a legszükségesebb mértékig zavarják meg. A szabálykövetésre serkentő hozzáállást mutatja meg a következő idézet is: „A szórakoztatóipar a mindennapos ígéretek, az új remények, a vágyak és álmok vezette fogadkozások világa. Ebből adódóan elsőrendű önvédelmi alapvetés, hogy még a kérdéseket is írásba kell foglalni.”

A szerződések fajtáinak és funkciójának részletes bemutatásakor nyilvánvalóvá teszik, hogy a filmes világban, főleg a stáb szerződtetése esetében miért használnak vállalkozói vagy megbízási formát és nem munkavállalóit: azért, mert sokkal kevesebb kötelezettséggel jár, olyannyira, „hogy a munkavédelmi előírások betartásának feltételeiről a munkát végzők maguk gondoskodnak. Ez nem mentesíti a filmgyártót a megfelelő munka- és filmgyártási körülmények megteremtésétől, csak könnyebbséget jelent a számukra.” Szóvá teszik, hogy a forgatás közben törekedni érdemes az egészséges munkakörülmények kialakítására.

Arra is felhívják a filmkészítők figyelmét, a legjobb, ha van jogászuk, ügyvédjük, könyvelőjük, akivel folyamatosan konzultálni tudnak, mert nagyon sok kellemetlenségtől meg tudják magukat óvni. Jelzik, hogy aki nem amatőr módon kíván filmet készíteni, annak a film előállítására már az első lépésektől üzletként kell gondolnia. Összegzésként elmondható az, hogy a filmelőállító szemszögéből vizsgálják meg, hogy jogi akadályokba ütközés nélkül hogyan tud megvalósulni a film maga. Minden lehetséges jogi buktatóra felhívják a figyelmet. A laikus olvasó esetleg értetlenül áll a dolog előtt: a filmek dolgozóit nem képviseli szakszervezet? Egy jó ügyvéd által védve bármit megtehet a filmgyártó? Mi is van tulajdonképpen a biztosítással?

A kötet hiánypótló szakkönyv azáltal, hogy összefoglalja a hatályos szabályozásokat, a párbeszéd, az értő gondolkodás alapjait teremti meg, és az ezekhez hasonló kérdések irányában is diskurzusépítő.

Érdemes hozzáolvasni a Kollarik Tamás és Takó Sándor szerkesztésében 2021-ben megjelent „Film és jog a gyakorlatban. A filmalkotás folyamatát övező egyes magánjogi kérdések” című kötetet is (Kiadó: MMA–MMKI), amely a kézikönyv alapkutatásának minősül és a bővebb kifejtés miatt hosszabban és az összefüggéseket jobban körüljárva magyarázza el annak fogalmait.

Filmkészítők kézikönyve. Kollarik Tamás, Takó Sándor. Budapest. Magyarország. FilmHungary Kft. (2024). 232 p. ISBN: 9786156229182
Fotó: a FilmHungary Facebook-oldala