Minthogy a film főszereplője a mai napig aktív, értelemszerűen egy nem lezárt, de mostanra már a kulturális tudattalanba beépült és intézményileg kanonizálódott (lásd a megszámlálhatatlan elismerést megkoronázó irodalmi Nobel-díjat) karrierúttal rendelkező dalszerző-előadónak kellett mozgóképes szobrot állítani. 

A nyughatatlan című, 2005-ös Johnny Cash-film után újból ismerős vizekre evező James Mangold rendezőtől tehát logikus lépést volt az a kreatív döntés, hogy a minél hosszabb életút helyett csupán a legturbulensebb és legmeghatározóbb hatvanas évekre eső időszakot ölelje fel a reprezentatív Dylan-biopic.

Ennek okán kezdődik a történet onnan, hogy az alig húszéves, ismeretlen vándorgitáros (Timothée Chalamet) először utazik fel New Yorkba, eleinte azzal a szándékkal, hogy meglátogassa kamaszkora hősét, a folkzenész Woody Guthrie-t, nem is sejtvén, hogy néhány viharos év alatt a lázas hatvanas évek Greenwich Village-ének legnagyobb sztárjává fog válni. Ebből a kiindulóhelyzetből követjük végig Dylant a polgárjogi mozgalmak és a kubai rakétaválság évtizedén, melynek során a politikailag aktív és ideológiailag egyaránt elkötelezett fiatalemberből szuverén művész válik, aki gyors ütemben jut el a folkzene csúcsára, hogy onnan továbblépve csavarja meg azt, amit akkor a mainstream popzenéről gondolni illett.

A gazdag pálya bőven ad lehetőséget egy film számára, hogy Dylanről mint előadóról és zeneszerzőről gondolkodjon, az autenticitás mindazon kérdéseiről, amelyek a folk gyökerekkel rendelkező műfajokat folyamatosan (akkor és azóta is) feszítik, a beatkorszak teljes szórakoztatóiparra hatással lévő fordulatáról – vagy éppen Dylan bátran aktivista oldaláról, a politikailag kiélezett, vitriolos szövegeiről, a metaforáiról, váratlan szóképeiről, ahogyan árnyaltan igyekezett beszélni az embereknek önmagukról.

A számtalan ellentmondást, nagytörő hajtűkanyart és nem kevés misztikumot is magában rejtő, gazdag életútnak sok keretezése elképzelhető lett volna, Mangold filmje azonban a tolakodó szuperközelik ellenére sem akar mélyebbre hatolni főhőse mögé, megmarad a felszín kényelmes karcolgatása mellett, és többnyire megelégszik a híres dalok születésének pszichologizáló elképzelésével.

A különböző életesemények gyors ütemben sorakoznak egymás után az embert próbáló 140 perces játékidő alatt, melyek során persze menetrendszerűen felcsendülnek az ikonikus dallamok, amikor a néző figyelme már lankadna. 

Aki örömét leli a legismertebb könnyűzenei alkotások újracsomagolt változatának meghallgatásában, és még mindig kitörő lelkesedést vált ki belőle, ha láthat egy híres embert (színészt) átalakulni egy másik híres emberré (zenésszé), annak ez a tökéletesen uniformmá faragott életrajzi film valószínűleg tetszeni fog, hiszen pontosan azt fogja kapni tőle, amire számít. Ha valaki azonban a legkonzervatívabb műfajok egyikének, az életrajzi filmeknek a híres személyhez való közel férkőzés illúzióján és valamiféle homályos ismerősség-élménybe fulladó hangulaton túl Bob Dylanről mint jelenségről, a hatvanas évek zenei szcénájának egyik leginkább kiismerhetetlen fenoménjáról szeretnének valamit megérteni, azoknak továbbra is Todd Haynes 2007-es, sokkal szabálytörőbb I’m Not There című filmjét érdemes újranézni. A zene tolmácsolása utóbbiban autentikusabb, a szétszálazott sztárperszóna és az elemeire bontott Dylan-kultusz közelítése érdekesebb és relevánsabb is, mint ahogyan Timothée Chalamet gitározik.

A Sehol se otthon képei persze gyönyörűek, a kamera kéjesen pásztázza a hatvanas évek Village-i hangulatát, ebben a látványban pedig öröm elmerülni. A kérdés csupán az, hogy ez a tökéletesen simára csiszolt, illedelmes hollywoodi iparosmunka érvényes médiuma lehet-e az amerikai ellenkultúra egyik legfontosabb alakjáról szóló krónikának. Dylan titokzatos alakjának sikere éppen gyökértelenségében és fésületlenségében rejlik, amellett, hogy egyszerűségében is érvényesen és nagy erővel tudta megfogalmazni korának releváns kérdéseit. 

Sehol se otthon (A Complete Unknown) - amerikai életrajzi dráma, 141 perc, 2024. Rendező: James Mangold. Forgatókönyv: Jay Cocks, James Mangold. Operatőr: Phedon Papamichael. Szereplők: Timothée Chalamet, Edward Norton, Elle Fanning, Scoot McNairy, Boyd Holbrook. 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazza a Fórum Hungary. Bemutató dátuma: 2025. február 6.

Képek: Fórum Hungary