Szigethy Gábor színháztörténész, rendező, egyetemi tanár, Ruttkai Éva és Gábor Miklós színművészek lányának, Gábor Júliának a férje. Hiteles forrás, ha a színházról van szó, hiszen nemcsak tanulmányozta, meg is élte a magyar színház aranykorát. A könyvben szereplő történetek között bőven fellelhetőek az író saját emlékei is. Több, a könyvben említett művészt látott előadás közben, némelyiküket ismerte is, némelyikükhöz rokoni kapcsolatok is fűzik. A Régi mosolyok, régi könnyek írója saját emlékein és a kor színházias stílusában írt regéken keresztül próbálja meg átadni az olvasónak, ki mennyit és hogyan tett hozzá a magyar színházhoz és a nézők színházélményének fokozásához, kiről milyen pletykák és legendák szálltak vagy éppen szállnak azóta is szájról szájra, kinek melyek voltak a legfényesebb pillanatai a karrierjében.

Nosztalgikus, merengő, kanonizáló, lélekmelengető.

Elegánsan cifra, színházias stílusban szólalnak meg Szigethy Gábor történetei. Elsőre szokatlan lehet a mai olvasónak, hiszen ez a stílus jelenleg nem felkapott. Most az egyszerűség, letisztultság a „divat”, így az első bekezdések kicsit szokatlan érzést válthatnak ki. Ebben a műben azonban ez mégsem zavaró, sőt, segít az olvasónak, hogy még jobban beleélhesse magát a történetekbe.

A könyvbe összegyűjtött képek egy személyesebb jelleget tulajdonítanak a történeteknek, hiszen nem az online térben talált fotókról van szó, ezek a képek megjárták az író kezét és lelkét is. Némelyikükön fellelhető egy-egy rövid üzenet a színészektől vagy egy sietősen odakaparintott aláírás. Van azonban olyan kép is, amelynek nincs semmi a hátulján, így nem lehet sokat tudni róla, ennek ellenére is képesek közelebb hozni a színészeket az olvasóhoz. Látjuk őket mosolyogni, nevetni, pózolni vagy éppen színészkedni. Ezek a képek sokszor többet jelentenek puszta illusztrációnál. Összefüggenek a szövegekkel, inspirálják egymást. Előfordul, hogy a képről, annak keletkezéséről, körülményeiről, történetéről van szó egy egész fejezeten át, mint például a könyv elején található bevezető, ráhangoló fejezetben, melyben többek között Ruttkai Évát és Latinovits Zoltánt láthatjuk, ahogy egy Csehov-darabot próbálnak. Később mindkettőjükről olvashatunk külön-külön, itt azonban még mint a színháztörténet egy nagy pillanata, két híres és elismert színész közös játéka és első találkozása látható. Van, hogy a mellékelt fotók csak elmélyítik az olvasónak a szöveggel való kapcsolatát, például mikor Blaha Lujza életét végigkövetve láthatunk róla portréfelvételt, aláírt fényképet és időskori képeslapot is vagy Gábor Miklós esetében, amikor saját rajzaira is rápillanthatunk.

A Régi mosolyok, régi könnyek megjelenése üdítően hat a mai irodalmi életben. Bár manapság fénykorukat élik az önéletrajzok, memoárok, ezek általában egy emberre koncentrálnak, aki nem mellesleg világhírű (volt), vagy aktuálisan nagy név, mint Duff McKagan, Britney Spears, Agatha Christie, Balogh Levente stb. Illetve, ha egy színészről is szól a könyv, nem feltétlenül és kizárólag csak színházi színészről van szó, például Al Pacino, Quentin Tarantino, Karády Katalin.

Szigethy Gábor könyvének sikerült megragadnia a színház habos-babos oldalát, amely elbűvölő, és amelyet mindenkinek meg kéne tapasztalnia legalább egyszer. A habos-babos kisugárzást a könyv fizikai megjelenése is erősíti a maga lágy, világos, pasztell árnyalataival. A borító színei mintha egy színházi felvonás végén a füst és a színészekre célzott színek kavalkádjának ihletéséből születtek volna meg.

Jó kérdés, hogy inkább szórakoztató vagy ismeretterjesztő műről van-e szó. Kicsit mindkettő. A Régi mosolyok, régi könnyek egyszerre szórakoztat és tanít, vagyis inkább elgondolkoztató jelleggel mesél. Néhány színész történetét olvasva csak az járt a fejemben, hogy ők vajon, hogyan élték meg karrierjüknek a Szigethy Gábor által kiemelt momentumait, néhány történelmi eseményt (van, akiről kiderül a könyvben, hogy reagált, mint vélekedett egy-egy adott helyzetről), mit gondolt a sikeréről, élete során fel tudta-e fogni mekkora űrt töltött be egy-egy előadásával.

Szigethy Gábor: Régi mosolyok régi könnyek, Századvég Kiadó, 2024.