A kezdeményezés, miszerint készüljön számos – de legalábbis az elmúlt évtizedek nullához konvergáló számánál mindenképpen több – minőségi, kicsiknek és nagyoknak egyaránt szóló, szórakoztató családi film, mindenképpen üdvözlendő. Nem csak azért, mert a szocializmus filmgyártásának közönségkedvenc gyöngyszemei után (Szeleburdi család, Gyerekrablás a Palánk utcában, Keménykalap és Krumpliorr, Égigérő fű, a sor hosszan folytatható) a rendszerváltással megváltozott hazai filmkultúrában csak a sívó homok maradt a műfaj helyén, hanem mert míg a fenti címek az idősebb generáció tagjait nosztalgikus örömmel töltik el, addig jogos az igény az aktualizált, kortárs környezetben játszódó és a mai gyerekek nyelvén beszélő, hasonló filmekre is. A kifejezetten ezzel a missziós szándékkal, a gyerek- és ifjúsági filmek tekintetében lényegesen jobban álló Hollandiával koprodukcióban készült Véletlenül írtam egy könyvet innentől kezdve bizonyosan zsinórmértéke lesz ennek a műfajnak. Ha kedvező lesz a fogadtatás és akadnak a jövőben követői, ennél kevésbé igényesen már nem foghat majd senki családi film készítéséhez.

Egy valamire való, az ifjúsághoz szóló filmnek természetesen kamasz főhőse van, mint azt a történet alapjául szolgáló holland regény is pontosan tudja. A magyar változatban ő a tizenkétéves Nina (Demeter Villő), akinek legfőbb célja, hogy híres író legyen. Ebben a szomszédban élő - inkább boszorkányosra mint bohémra hangolt - írónő (Zsurzs Kati) szigorú mentorálása van a segítségére.

A folyamat során kiderül, hogy a legjobb könyvek abból születnek, ha feltárjuk azt, ami a szívünk mélyén van. Nina kénytelen szembesülni azzal, hogy az ő esetében ez nem más, mint az anyaalakú hiány.

A félárva kislánynak meg kell küzdenie az édesanyja emlékének megismérésével párhuzamosan az édesapa (Mátray László) életében megjelenő új szerelemmel (Rujder Vivien) is, míg észrevétlenül el nem jut a véletlenül megírt, de immár nagybetűs Könyvhöz.

A történet bár ismerős sztereotípiákból és jellegzetes fordulatokból áll, kicsit talán túl sokat akar markolni. Az élmények történetté formálása folyamatosan (újra)keretezi Nina életét, emellett viszont végigszaladunk egy komplett kamaszkori felnövéstörténeten első szerelemmel, kudarcokkal és baráti kapcsolatok átalakulásával együtt, megküzdünk a női létezés nehézségeivel (első menstruációtól a sminkelés kihívásaiig), megoldást keresünk az anyahiányra a múlt kutatásával és ennek kapcsán számtalan egyjelenetes mellékszereplővel, s mindeközben még a mostoha-konfliktusra is időt kell szakítanunk a sok különböző, példaként szolgáló női karakter (a nagynéni, az idős szomszéd, az apa barátnője) megismerésével együtt. Ekkora témát maga előtt görgetve a filmet időnként a szétesés réme fenyegeti, különösebb mélységbe pedig egyik témában sem tud igazán hatolni – még ha olyan ikonikus pillanatokat igyekszik is felidézni, mint a Házibuli emlékezetes bulijelenete. S ha mindez nem lenne elég, a cselekmény túlterheléséhez hozzájárulnak azok az ismert zenészek és barátok, akiknek a szerepeltetése a történet előrehaladásához sokat nem ad hozzá, inkább csak a film népszerűségének fokozását célozzák.

Lakosnak a HAB-ban megmutatott erőssége viszont ezúttal is vitán felül bizonyít. A Véletlenül írtam egy könyvet egy, a miénkre emlékeztető, ám kicsit mesebeli, stilizált álomvilágban játszódik, ahol gyönyörű színekben pompázik minden, a lakásbelsőket izgalmas formák népesítik be, a külső és belső terek pedig egyaránt a fantáziát megmozgató, olykor labirintusszerű csodavilágokat teremtenek meg.

Lakos az animációs elemek integrálását szintén biztos arányérzékkel irányítja (ennek előzményei már a kisfilmjeiben is megjelentek, ld. Magyar Bajusz, Nagyanyám köldöke), és szeret elandalítani bennünket a szemet gyönyörködtetőre formált, aranyfényben úszó moziálomban.

A gondos látványtervezés pedig a cselekmény valamennyi hibája ellenére képes összefogni a széttartó szálakat. A Véletlenül írtam egy könyvet mesterkéltsége szerencsére mindvégig megmarad bájosnak, aminek jól állnak az animált feliratok éppúgy, mint Nina kamerába nézései. Az alpha generációs Demeter Villőnek láthatóan nem okoz gondot, hogy természetes módon fűzzön kommentárokat a filmbéli karaktere mindennapi valóságához – még ha időnként a saját hangját kereső, kezdő youtuber manírjai sejlenek is fel a különben gondos színészvezetés mögött.

A Véletlenül írtam egy könyvet nemcsak írópalántáknak és hétvégi programot kereső családoknak ajánlható, hanem bárkinek, aki örömét leli a mívesre formált mozivarázsban, és kíváncsi rá, hogy mit tud egy friss, magyar alkotás az ifjúsági- és családi film meglepően nehéz és összetett műfajában.

Véletlenül írtam egy könyvet - magyar családi film, 98 perc, 2025. Rendező: Lakos Nóra. Forgatókönyv: Lakos Nóra. Operatőr: Reich Dániel, Bálint Dániel. Vágó: Barsi Béla. Szereplők: Demeter Villő, Mátray László, Rujder Vivien, Tenki Réka, Zsurzs Kati, Lovas Rozi, Hárs Bonca, Mucsi Zoltán. Forgalmazó: JUNO11 Pictures. Bemutató: 2025. január 16. Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott

Fotókredit: JUNO11 Pictures