Ezért is nagyon örülök, hogy Ernszt András és Körei Sándor közös kiállítása gyönyörű keretbe foglalva zárja ezt az évet és ezt a tematikát. Ugyanis a Longing for Gaia egy olyan kiállítás, aminek már a címe is elég beszédes, hiszen érzéki és érzelmi oldalról közelít a naturális világhoz, valamint a természet-ember viszonyához, és a nüansznyi, zsigeri észleletek megragadásával hoz közelebb egy dualitást megkérdőjelező állapothoz. Az elmúlt néhány évben rengeteg tudományos alapú és logikával teli megközelítés törekszik rávezetni minket az ökotudatos életre, nagy most a fókusz a klímaválságon, melynek diskurzusa és dialektikája sokszor igen megterhelő és kontraproduktív tud lenni.

Fotó: Hegyháti Réka, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Ezért úgy gondoltam, hogy azt a rendet és kapcsolatot, amelyben évezredekig éltünk, és amitől a modernitás végképp elszakított, most újra kiélezett érzékekkel és érzelmi alapon kíséreljük meg felidézni, és gyógyítani. Ez pedig nem megy anélkül, hogy újra felfedeznénk a természetben rejlő varázst, misztériumot. A kiállítás fókuszában éppen ezért a természet sejtelmes, titokzatos karakterisztikája áll, ami még inkább mélyíti a vágyat a kapcsolódás, megértés és összetartozás iránt. Számomra abszolút meglepő volt, hogy a két művész, Ernszt és Körei egymástól függetlenül, s bár két különböző művészeti ágban, egymástól több mint 200 kilométerre, szinte szóról szóra megegyező gondolatokkal alkot.

Ernszt András legújabb munkái egymásra halmozott illúziók sokasága: kusza ágak, lombkoronák, köd, fénysugarak, melyeknek nincs se eleje, se vége – egymásra rakódott impressziók, mintha minden festmény egy megfejtendő emlékkép töredéke, helyszíne lenne. Deja vu érzésem támad, mintha már jártam volna itt. Talán mert nem a művész beszél a természetről, hanem a természet szól belőle. Ezek a nagy méretű vásznak körbeölelnek; most mintha én is ott lehetnék ezeken a tájakon, itt a rideg nagyváros mesterséges forgatagában. Az egymást esetlegesen fedő rétegekben véletlenszerűen kialakuló formák dinamikája a természet állandó mozgásban létére és kiszámíthatatlanságára emlékeztetnek. Szeretnék az opálos réteg mögé nézni, szeretném kibogozni a kusza ágakat, megtalálni a horizontot vagy a gyökereket.

Ernszt András: Narancsos áttetsző, 2023, akril, vászon, 60 × 60 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Körei Sándor üvegdobozai archiválnak: az üveglapok mögé zárt növények statikus rendje egyszerre idézi a botanikai gyűjtemények precizitását és a természet mulandóságának melankóliáját. Az üvegen túli világ „megérinthetetlensége” az emberi beavatkozás aktusára kérdez rá. Mit teszünk valójában a természettel, amikor rendszerezzük – kiszakítjuk, elzárjuk vagy megpróbáljuk önző módon örökre megőrizni? A karcagi fátyolvázák felett lebegő különféle növények a természet diverzitását, gazdagságának lenyűgöző részleteit is mutatják Körei munkáiban: el lehet veszni a szalmarózsa bársonyos szárának szerény csillogásában vagy a rizsvirág apró gömböcskéinek tumultusában. Míg a kiállításon szintén megjelenő savmart üvegből készült szobor éppen a vizsgálódótól veszi el a belátás lehetőségét. Az észlelés és érzékelés elé állít akadályt a ködös, homályos üveggel, amelynek felületén polipszerű csápokkal kapaszkodik egy orchidea, mintha ki akarna szabadulni. Szinte azonnal felmerül a kérdés: de él vagy nem? Ez az ösztönös kérdés is a felelősségre utal, amivel az élővilág iránt vagyunk.

Körei Sándor: Kék üvegváza szalmarózsával, 2024, virágok, váza, síküveg, 20 x 20 x 55 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

A Longing for Gaia egy olyan hívás, amely arra ösztönöz, hogy merüljünk el a természet rejtélyes, mégis mindent átható jelenlétében. A ködön, az üvegen és az akril rétegeken túl ott van valami, amit csak akkor érthetünk meg, ha megnyitjuk érzékeinket, és hagyjuk, hogy a természet a maga nyelvén beszéljen hozzánk. Talán itt rejlik a Longing for Gaia igazi üzenete: hogy a vágyakozás nem a hiányra, hanem a megújulásra hívja fel a figyelmet.

Fotó: Hegyháti Réka, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Ernszt András & Körei Sándor: Longing for Gaia

Kurátor: Farkas Tiffany

Helyszín: Molnár Ani Galéria (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36.)

Megtekinthető: 2024.12.05. – 2025.02.01.

Kép a leadben: Fotó: Hegyháti Réka, a Molnár Ani Galéria jóvoltából