A találkozó a 'Soknyelvű visegrádi irodalom' projekt eseménye volt, amely a Visegrádi Alap finanszírozásával valósult meg a Három Holló Alapítvány és az Instytut Kultury Willa Decjusza együttműködése keretében. Jelen beszámoló a második beszélgetés szerkesztett leirata.

Petneki Noémi: A beszélgetés első részében már hallottuk, hogy Krzysztof Wołosiuk nemcsak hungarológus, hanem bohemista is, sőt, szlovákból is fordít, vagyis igazi visegrádi műfordító. Krzyś, hogyan indultál el ezen a pályán?

Krzysztof Wołosiuk: Aránylag későn kezdtem fordítani, amit most egy kicsit sajnálok. Nagyon fontos lenne akár az idegen nyelveket jól ismerő gimnazistáknak megmutatni, hogy van ilyen lehetőség. A rövidebb szövegek fordításától akár néhány éven belül eljuthatnak az első könyvfordításig. Én is úgy indultam, hogy a Literatura na Świecie folyóiratnak fordítottam Galgóczi Erzsébet riportjait. Ennek a szerzőnek lengyel vonatkozása is van, hiszen a Törvényen kívül és belül alapján készült Makk Károly filmje, az Egymásra nézve, amelyben Grażyna Szapołowska és Jadwiga Jankowska-Cieślak játszotta a főszerepeket.

Volt egy olyan időszak is az életemben, amikor sok esszét, így politikai esszéket is fordítottam. Egy rendkívül nehéz politológiai szöveg révén ismerkedtem meg Noémivel, aki a fordítóiroda kontrollszerkesztője volt.

Petneki Noémi: Egyből láttam, hogy nem kereskedelmi vagy szakfordítóról van szó, mert remek megoldásokat alkalmazott. Így kezdtünk levelezni, majd a balatonfüredi műfordító-találkozó után jutottunk el együtt ide.

Krzysztof Wołosiuk: Az a szöveg tele volt különböző kifejezésbeli gubancokkal, mivel nem szépíró, hanem politológus volt a szerzője. Egyszer érdemes lenne arról is elbeszélgetni, hogyan ültethetünk át műfordítóként ilyen szövegeket.

A cseh műfordítói karrierem ennél jóval simábban alakult. Sok állomása a szerencsén múlott, vagyis azon, hogy jó időben, jó helyen voltam. Szerintem az az ideális, ha a kezdő műfordítók ezt a két utat vegyítik. Ha nem vagyunk önállóak, nem küldünk fordításokat a pályázatokra vagy ajánlatokat a kiadóknak, akkor nehezebb lesz a dolgunk. Néha viszont egy-egy szemináriumon találkozhatunk valakivel, aki épp le akar fordíttatni egy adott szöveget.

Petneki Noémi: Magdalena Garbacik-Bałakowicz filozófus és irodalomtörténész szintén tud csehül.

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: A prágai egyetem magyar szakán végeztem a doktori képzésemet. Eldöntöttem, hogy ha már ott vagyok, megtanulok csehül. Így került az utamba a „visegrádiság”, ugyanis összehasonlító irodalomtudománnyal is foglalkozni kezdtem. Később szlovákul is megtanultam. Most Magyarországon dolgozom, a BTK Irodalomtudományi Intézete Közép- és kelet-európai osztályán. Voltam Marburgban, a Herder Intézetben, most pedig Münchenbe készülök, ahol a Persistence of Evil: Analyzing Long-Term Transmissions of Justifications for Mass Violence kutatócsoportban fogok dolgozni..

Fontosnak tartom, hogy a régió minél több nyelvét elsajátítsuk, ha a kutatói pályára készülünk. A komparatisztika esetében pedig minden mű eredeti nyelvét ismernünk kell. Így jobban megértjük az adott irodalomban betöltött szerepüket, tudni fogjuk a keletkezési idejüket. Nyugaton egyébként úgyis azt fogjuk tapasztalni, hogy egy kalap alá vesznek bennünket. Mindegyikünk egyszerűen csak kelet-európai lesz a szemükben.

Petneki Noémi: Csehül írtál könyvet Márai műveinek filozófiai hátteréről. Most az angol nyelvű munkád megjelenésére várunk.

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: A Palgrave Macmillan kiadónál jelenik meg, valószínűleg két év múlva. A témája a modernizmus Márai munkásságában, illetve a kelet- és nyugat-európai modernizmus viszonya egymáshoz. Vagyis elsősorban tudományos kutatással foglalkozom. A műfordítás másodlagos tevékenységem, bár nagyon közel áll a szívemhez.

Petneki Noémi: Viszont mindkét területen egymástól igen különböző dolgokat tettél le az asztalra. Egyrészt Máraival foglalkozol, másrészt a magyar női szerzőket fordítod és kutatod.

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: 2021-ben Karolina Kacorzykkal közösen fordítottuk le Terék Anna kötetét, a Halott nőket. Az első darabjait folyóiratokban jelentettük meg. Azt hittük, ez elég lesz ahhoz, hogy valaki kiadja az egészet. De kiadót csak akkor találtunk, amikor már az egész kötetet lefordítottuk, és pályázatot is vittünk hozzá.

Petneki Noémi: A Halott nők nem könnyű olvasmány: a délszláv háború testi-lelki következményeiről szól. Mi több – amikor megjelent, még nem sejtettük, hogy hamarosan még közelebb kerül hozzánk a háború témája…

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: Tegnapelőtt jöttem haza egy csaknem háromhetes balkáni utazásról. Az utolsó négy-öt napot Bosznia-Hercegovinában töltöttük. Korábban azt hittem, van valamilyen fogalmam a témáról, hiszen az utazás előkészületei során sokat olvastunk az országról a férjemmel. Ám amit a helyszínen tapasztaltunk, az minden képzeletet felülmúlt. A szerbek lakta részen a latin betűs feliratokat rongálják (ezt az ábécét a bosnyákok használják), a bosnyák területeken a cirill betűseket. Ma is látszanak a harminc évvel ezelőtti golyónyomok, és továbbra is érezhető a feszültség. Terék Anna költészetének az adja az aktualitását, hogy megmutatja: a politikai események és döntések a hétköznapi emberek életét forgatják fel, és senki nem veszi figyelembe, hogy hány nemzedékre vannak kihatással.

Daniel Warmuz: A háború egyetemes nyelv. Az ukrajnai háború történetei is hasonlók.

Petneki Noémi: A nagyszüleim a Várnegyedben laktak, ezért teljes hosszában élték meg Budapest ostromát. Gyerekkoromban folyamatosan és kényszeresen beszéltek a háborúról. Én ezt a transzgenerációs traumát akartam kiadni magamból, amikor Magdalena Grzebałkowska 1945. Háború és béke című tényregényét fordítottam. A könyv végül 2023 januárjában, vagyis közvetlenül az Ukrajna elleni agresszió második szakaszának kitörése előtt jelent meg. Egyébként nem ez volt az egyetlen eset, amikor egy fordításomon keresztül tematizáltam valamit, ami azután fontos szerepet játszott az életemben.

Krzysztof Wołosiuk: Karolina Wilamowska is hasonlóan járt, amikor Polcz Alaine-t fordította. Az Asszony a fronton lengyel kiadásához Okszana Zabuzsko írt előszót.

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: A könyv 2023 márciusában jelent meg.

Krzysztof Wołosiuk (a hallgatóknak): Polcz Alaine – hivatása szerint pszichológus és tanatológus – egyébként sokáig a férje, Mészöly Miklós árnyékában maradt.

Petneki Noémi: Ezért is fontos, hogy beszéljünk a női írókról és költőkről. Mert hogyan is tanuljuk a magyar irodalomtörténetet? Petőfi-Arany-Vajda János-Ady-Babits-Kosztolányi-József Attila stb., és csak ezután következik Nemes Nagy Ágnes…

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: Néha Kaffka Margit…

Krzysztof Wołosiuk: Szabó Magda…

Petneki Noémi: …majd jönnek a kortárs irodalom szerzői. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy korábban is voltak alkotó nők, csak figyelemmel kell követni őket, és visszahozni a kánonba. Magda sokat tesz azért, hogy a női szerzők ne legyenek halott nők, és szóhoz segíti őket.

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: Nemcsak én, hanem Karolina Wilamowska is, vagy Anna Butrym, aki Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Szvoren Edina fordítója. Érdemes eredetiben is olvasni a női szerzőket: Mán-Várhegyi Rékát (akit egyébként Elżbieta Sobolewska fordított), vagy a szintén középnemzedékhez tartozó Halász Ritát (akinek MGB egyelőre hiába keres lengyel kiadót – PN). A magyar irodalom gerincét ma a női szerzők alkotják.

Petneki Noémi: A szakmánkban nehéz megőrizni a munka és a magánélet egyensúlyát, a tudományos pálya pedig véget nem érő feladatok sorozata. Te mit teszel a testi-lelki egészségedért?

Magdalena Garbacik-Bałakowicz: Hegymászó vagyok. Magyarországon viszont (lengyel szemmel) nincsenek hegyek… Ezért a kék túra útvonalába tartozó hegységek legmagasabb csúcsait járom végig. Szigorú programot készítettem magamnak, de így legalább eljutottam olyan helyekre, ahol a hároméves magyarországi tartózkodásom alatt soha nem jártam – például a Kis-Gerecsébe.  

Petneki Noémi: Daniel Warmuzt egyrészt azért ismerhetik a Jagelló Egyetem hallgatói, mert Krakkóban él, és egy ideig a magyar szakon is óraadó volt. Másrészt Facebook-oldalán rendkívül értékes sorozatot vezet Prasówka hungarystyczna (Hungarológiai sajtószemle) címmel, ahol a lengyel folyóiratok magyar irodalomról szóló cikkeit ismerteti. Harmadrészt pedig elnyerte az Angelus közép-európai irodalmi díjat egy olyan fordításáért, amely szorosan kapcsolódik az előbbi témánkhoz.

Daniel Warmuz: Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című kisregényének középpontjában a II. világháború áll, pontosabban az az időszak, amikor a Vörös Hadsereg „felszabadította” Ukrajnát. Mi tudjuk, hogy valójában újabb megszállás következett. A szovjetek Kárpátalját is elfoglalták, így az ottani magyarok egy újabb állam elnyomása alá kerültek.

A könyv az Ukrajna elleni széleskörű orosz agresszió előtti évben jelent meg Lengyelországban. A háború kitörése után közvetlenül nevezték az Angelusra.

Petneki Noémi: A szerző kevéssé ismert az anyaországi irodalmi körökben. Izgalmas kérdés, hogy a magyar irodalom lengyelországi képe egészen más, mint a magyarországi.

Daniel Warmuz: Gyakori, hogy a határon túli magyar szerzőket a helyi szellemi központokban adják ki, Magyarországon nen igen jutnak el a magyar olvasók többségéhez. (A sátán fattya második kiadása a Magyar Naplónál jelent meg.) A külföldi fordítások ilyen esetben nagy előrelépést is jelenthetnek a szerző számára.

Petneki Noémi: Egy másik nem sablonos választásod volt Lesi Zoltán Magasugrás című kötete (Prae Kiadó, 2019 – a szerk), amely érzésem szerint külföldön jóval nagyobb sikert aratott, mint otthon. Te Adam Włodek-díjat kaptál érte. Adam Włodek Wisława Szymborska férje, majd barátja volt. A Nobel-díjas szerző alapítványa pályakezdő költőknek ítéli a róla elnevezett ösztöndíjat.

A Magasugrás, bár évekkel ezelőtt keletkezett, olyan témára épül, amely idén nagy port vert fel az olimpia kapcsán.

Daniel Warmuz: Az interszex (mindkét nem biológiai jegyeivel rendelkező) sportolók ügye legalábbis négyévente vissza fog térni.

Petneki Noémi: A fordításaid hősei általában kirekesztettek. Ez tudatos választás eredménye, vagy egy benned munkáló mélyebb erő teszi, esetleg véletlenül alakult így?

Daniel Warmuz: Erre Áfra János is felfigyelt Debrecenben. Lehet, hogy ez egyfajta megérzés eredménye, és az olvasói érdeklődésé, mert ezek gyakorolják rám a legnagyobb hatást. Igaz, nem mindig sikerül megjelentetnem azokat a szövegeket, amelyek a legfontosabbak a számomra. Másrészt a megkeresések közül is azokat választom, amelyeknek megérint a nyelvezete, vagy a témája. Ezért valóban a kirekesztettség, vagyis inkább az identitás és az identitáskeresés áll a legkülönbözőbb műfajú és terjedelmű fordításaim – versek, drámák, regények – középpontjában. Az identitást itt tágan értelmezem: lehet nemzeti, kisebbségi, szexuális, vagy bármilyen más.

Petneki Noémi: Ilyen identitáskereső Kiss Tibor Noé Inkognitójának elbeszélője is. Már ebbe a mondatba beletört a nyelvem, hiszen a lengyel nyelv folyamatosan meghatározza a nemeket... Én ezzel a fordításoddal szoktam példálózni, amikor meg akarom mutatni, milyen nehéz egy nemek nélküli nyelvet lengyelre fordítani.

Daniel Warmuz: Kiss Tibor Noé olyan szerző, akit ma lengyelül nem az autor vagy autorka szóval, hanem a „szerzői személy” (osoba autorska, német megfelelője: Autorenperson) kifejezéssel illetünk. Az Inkognitó volt az első könyvfordításom, 2017-ben jelent meg. Amikor a fordításon dolgoztam, a nembináris irodalom és az inkluzív nyelv még nem vert gyökeret Lengyelországban. A mai szövegek már egészen új nyelvtani formákkal jelölik az egyik nemmel sem azonosuló vagy a nembináris embereket. A fordítási stratégiánk viszont mindig az adott szövegtől és kontextustól kell hogy függjenek. Az én stratégiám az lett – amiért később kritikát is kaptam –, hogy felváltva alkalmaztam a két nemet: amikor az elbeszélőt férfi szerepben látjuk, hímnemű formákat használtam, de amikor női szerepet vesz fel, kisminkeli magát, női ruhákba öltözik, akkor nőnemű formákkal beszél magáról. De ezt a megoldást a könyv tartalma tette lehetővé, és más szöveg esetén nem feltétlenül alkalmazható.

Łukasz Woiński: Ha jól emlékszem, ezt a döntésedet megkonzultáltad az íróval.

Daniel Warmuz: Természetesen. A jelen időben játszódó részeknél egyébként ez nem volt probléma – ott még a lengyel változatot is sikerült úgy alakítani, hogy elmosódjanak a nemek közti különbségek. (A múlt idejű igeformák a többi szláv nyelvhez hasonlóan magukban foglalják a beszélő nemét – PN). De volt néhány olyan rész, ahol meg kellett kérdeznem a szerzőt, hogy melyik formát használjam, vagy hogy változtathatok-e valamit. Néhol például módosítottam a mondat alanyát, ami a lengyel nyelvben a nemek eltüntetésére használt egyik módszer.

Petneki Noémi: A munkásságod egyik végletében tehát a nembináris és az interszex emberek kerülnek előtérbe. De legutóbb kortárs klasszikust is fordítottál.

Daniel Warmuz: Térey János kötetét, amely Przyszłość miodu (A méz jövője) címmel jelent meg nyáron. A verseken kiadói megbízás nélkül kezdtem dolgozni jó pár évvel korábban. Ahhoz, hogy megjelenhessenek, külső finanszírozásra volt szükség. Szerencsére Debrecen, a szerző szülőváros bőkezűen támogatta a kötet megjelenését. Az idei Térey Könyvünnepen is bemutathattam a könyvet; a lengyelországi bemutatója pedig a rangos krakkói Miłosz Fesztiválon volt.

Petneki Noémi: A kötetben szereplő verseket is te válogattad, ami nagyon nehéz feladat. Figyelembe kell venni a fordíthatóság kérdését, aránylag hű képet kell adni a szerzőről, és az olvasóknak is azt kell nyújtani, ami érdekelheti őket.

Daniel Warmuz: Kockázatos vállalkozás volt. Korábban egyetlen Térey-vers jelent meg a Literatura na Świecie-ben, valamint egy drámája egy antológiában, és néhány rövid prózai szövege. Vagyis Lengyelországban gyakorlatilag ismeretlen volt. Ilyenkor az a szokás, hogy vagy egy kis – harminc-negyven versből álló – válogatást készítünk, vagy egy önálló, teljes kötetet fordítunk le. János esetében ez utóbbi az 1995-ös A valóságos Varsó lett volna, főleg a címében is megjelenő meghatározó motívuma miatt. A későbbi években azonban jóval nagyobb verseket írt, amelyek több okból, így az identitáskeresés miatt is fontosak voltak a számomra. Egyre több versét fordítottam, végül már több mint hetvennél tartottam. Ez a versmennyiség egy kötetben akár túl nagy kihívást is jelenthet az olvasónak, de szerintem Térey lírai életműve csak így, az első kötetétől a posztumusz kiadásáig tartó válogatásban igazán reprezentatív.
(A fordító remek utószót is írt a kötethez, amelyben Térey János egész pályáját ismertette – PN.)

Petneki Noémi: Tudjuk, hogy a magyar modernista irodalmat Lengyelországban Márai sikerére építették rá. Így jelent meg például Kosztolányi, Krúdy, vagy Csáth Géza, akit Krzysztof Wołosiuk is fordított. Élnék az alkalommal, hogy közöttünk van Łukasz Woiński hungarológus, aki szintén a modernizmussal foglalkozik.

Łukasz Woiński: Konkrétan Szerb Antallal foglalkozom, akit a modernizmus irányából közelítettem meg a védésre váró doktori disszertációmban. Korábban az előttem szólókhoz hasonlóan háborús könyvet fordítottam – Szép Ernő visszaemlékezéseit, az Emberszagot.

Petneki Noémi: A könyv tavaly jelent meg a krakkói Austeria kiadónál.

Łukasz Woiński: Idén jelent meg! 2014-ben kezdtem fordítani a műfordítói stúdiumon, vagyis tíz év után adták ki, és közben igen rögös utat járt be.

Petneki Noémi: Vagyis néha nagy türelemre van szükség, míg a műfordító kezében tarthatja munkája gyümölcsét…

A szerző fotóján balról jobbra: Daniel Warmuz, Magdalena Garbacik-Bałakowicz, Krzysztof Wołosiuk, Łukasz Woiński – és az első beszámolóban szereplő bohemisták: Zofia Bałdyga, Katarzyna Dudzic-Grabińska, Anna Wanik, valamint a "vendégszereplő" Agata Wróbel.