Radnóti Róza nyitja meg az estét zongorajátékával, majd Zalka Imre ragadja magához a szót, bevezetőjében kiemeli, hogy keresztes képei az emberi lélekről szólnak, illetve, hogy az est tematikája a keresztessel való szerepcsere, így ő lesz a pszichológus keresztes helyett, majd hozzáteszi, hogy pusztán ezért elvégzett egy egyhetes pszichológiai kurzust is. Tudni illik keresztes olyan fotográfus, aki a civil életben pszichiáter.

A beszélgetésben keresztes egész életútját kívánja feltérképezni, így nyitókérdése is arra irányul, hogy mik az első emlékei. keresztes erre a nagyszüleit emeli ki, akiknél sokáig lakott gyerekkorában, mert szülei elfoglaltak voltak. A nagyszülők kutyái is befogadták, olyannyira, hogy tisztára nyalogatták őt. Felidézi még a német óvodát, ahova, bár nem beszélte a nyelvet, járt, és a szülők szerepére, foglalkozására. keresztes kiemeli, hogy csak egyik féltestvérét ismerte, és hogy az anyja másik gyermeke 10 évesen elhunyt, ami rányomta bélyegét a család hangulatára, mindig érezhető volt a veszteség.

keresztes bevallja, hogy szorongó gyermek volt, aki kicsit mindig kilógott a sorból, sokszor unatkozott, nem érdekelte a tanulás, helyette inkább olvasott. Megosztja, hogy két ellenőrzője volt, hogy ne kelljen bevallania anyjának a beírásokat. 11 éves kora környékén kezdte el érdekelni a fényképezés, ekkor Pécsett a Planetárium fotószakkörébe is becsatlakozott, melynek később ő és egy barátja lettek a vezetői. Rengeteg kitekintést kapunk az életébe, családi viszonyaiba, egészen közel hozza a fiatalságát a közönséghez. Gimnazistaként otthon fotólabort alakított ki, és a kérdésre, hogy megőrizte-e ezeket a képeit, így válaszol: „Annyit költöztem az idők folyamán, hogy egy részük elveszett, de időről időre kerülnek elő olyan dobozok, amelyekben vannak még ilyen képek. És ezek jó emlékekről vannak.” Érettségije és az is szóba kerül, hogy édesapja azzal büntette alkalmanként, hogy elvette tőle a lakáskulcsot, hogy ne tudjon hazamenni. Ezután pedig felmerül annak a kérdése, hogy keresztes mit tudott csinálni, miután nem vették fel sehova. A válaszok a családján belül megosztók voltak, édesapja leszögezte, hogy fiának rendes foglalkozása lesz. Végül az a kompromisszum alakult ki apja és közte, hogy akkor folytathatja a fényképészetet, ha orvosi egyetemre jár közben, és ez így is történt. A pszichológiához való kapcsolatáról kérdezve keresztes bevallja, hogy mivel szorongásai nem tűntek el, ő is elkezdett pszichológushoz járni, és ez az együttműködés keltette fel érdeklődését e szakma iránt. Hozzáteszi, hogy mindeközben ő már a Dunántúli Naplónak fényképezett. Pécsett végezte el az orvosi kart. Közben pedig a fényképészi karrierje is alakult, ajánlatokat kapott többek között a Pécsi Nemzeti Színháztól is. Saját családra terelődik a szó, keresztes elmondja, hogy két nagy szerelmétől három gyermeke született, közülük azonban már csak ketten tudtak eljönni a könyvbemutatóra. keresztes így fogalmaz: „kettő itt ül […], egy meg máshol ül”.

Zalka ezzel a kérdéssel zárja a beszélgetést, majd színpadra szólítja Czakó Zsoltot és Láng Orsolyát. Tőlük a könyvalkotó folyamatba való bekapcsolódásról kérdez. Láng elmeséli, hogy kapcsolata keresztessel egy kiállításmegnyitón kezdődött, ahol ő mondta a nyitószöveget. Láng a fotóalbummal kapcsolatban bevallja, nem akart szakszerű vagy értekezés-jellegű dolgot írni, „[…] inkább a vershez közelít ennek a szövegnek a műfaja.”. Hozzáfűzi, hogy az előszó-vers a képek nélkül nem állná meg a helyét.

Ezután Zalka Czakóhoz fordul, aki legelső mondatával tisztázza, hogy ő nem a könyv képszerkesztője, hanem a tervezője, munkájuk közös megbeszélésen alapult. Konfliktus nem volt a könyv alakítása során, egy-két képcsere történt a fotográfus által előre kiválogatott anyagban.

A könyvbemutatón készült felvétel a FUGA Youtube-csatornáján

Zalka ezen a ponton megnyitja a beszélgetést a közönség számára, ahonnan az első kérdés arra vonatkozik, mennyi idő alatt készült el a benne látott fotóanyag. keresztes elmondja, hogy hat év alatt fényképezte őket, de a könyv gerincanyagát adó képek két év alatt születtek. A képek címében a számkód mindig a lánya halála óta eltelt napokat jelzi, illetve, hogy a lehajtott fej gesztusa szorosan kapcsolódik a képek keletkezéséhez, mivel nagyon sok ideig azt fényképezte, amit lefelé tekintve látott. keresztes magáról a fényképalbum címéről így fogalmaz: „saját magamra ragasztott ragadványnevem” az underdogimages. Ilyen törés után már nem nagyon vannak olyan ambíciók, amelyek arra hajtják az embert, hogy topdog legyen. Hozzáfűzi, hogy saját nevét is így használja: keresztes zoltán underdogimages, kisbetűvel. Kiderült az is, Láng Orsolya javaslatára használja a név harmadik elemét az album címeként.

Az estet Radnóti Róza zongorajátéka zárja, aki is röviden elmeséli, azért Janáček darabjait választotta, mert a zeneszerzőnek is elhunyt a lánya, és zenéi mind történetet mesélnek.

A kötet megrendelhető a Prae Kiadó webshopjában.

Fotó: a Fuga Facebook-oldala