A résztvevők bemutatását követően Ughy tájékoztatta a közönséget a változásról: Ferencz Győző, a szövegek összegyűjtője és gondozója betegség miatt nem tudott eljönni a beszélgetésre, helyette Molnár Krisztina Rita fogadta el a felkérést. A hangulatot Huzella Péter teremtette meg kedvencével, a Madarak című vers feldolgozásával, majd Ughy folytatta a két kötet ismertetését: a sorozat első része a tavaly megjelent A titkos út – Gyerekversek és mesék nagyoknak idén kiegészült Az aranyecset és más mesék – Gyerekversek nagyobbaknak kötet bővített verziójával. Nemes Nagy gyerekirodalmi alkotásainak összegyűjtésével irodalomtörténeti kuriózumot hozott létre a kéziratok kötetbe rendezője.

Ughy beszélt a helyszínválasztás jelentőségéről: Nemes Nagy a helyszínül választott Hegyvidéki Kulturális Szalon környéken lakott, emellett a jelenlévők szintén ismerősek voltak errefelé rokonságukat tekintve. Ughy első kérdése Nemes Nagy verseiről szerzett az első benyomásokról szólt, hozzátéve, rá először kamaszkorában gyakorolt rá nagy hatást egyik szerelmes verse. Huzella elsőként nem a verseit ismerte meg, hanem szülei révén magát a szerzőt személyesen: akkoriban rengeteg művész járt fel Nemes Nagy lakására, köztük édesanyja képzőművészetisként és édesapja muzsikusként.

Nekem olyasmi fogalom volt Nemes Nagy Ágnes, akit nem ismertem, nem olvastam, amíg kisgyerek voltam. Sejtettem, ez a személyiség nagyon fontos lehet – ha ezeknek az embereknek ennyire sokat jelent, és tudnak róla beszélgetni, olvassák műveit, akkor itt valami nagyon komoly dolog lehet.

Később végül olvasta gyerekverseit, valamint a Kaláka együttessel írt gyerekdalokat, ebből jött Nemes Nagy verseinek megzenésítése – ezeket összegyűjtötte és elhozta az estére.

Molnár megköszönte, hogy őt kérték fel Ferencz helyettesítésére, majd elmesélte: apai ágon családja ugyanazon a környéken lakott, mint Nemes Nagy. Gyerekkorában nagymamájától hallotta a verseket, köztük a Láttam, láttam címűt, később húgainak olvasott fel esténként a Szökőkút kötetből, végül gimnazista korában élőben is láthatta a Kosztolányihoz köthető előadásokon.

Szabó mondhatni személyesen is kötődik a versekhez, különösen a Bors néni ciklushoz, hiszen nénikéi közül egyikük volt a történetben megjelenő bizonyos Bors néni karaktere. Emlékei szerint a Gesztenyefalevéllel ismerkedett meg először, később pedig felkérték Nemes Nagy felnőtteknek szóló verseinek illusztrálására – azonban úgy érezte, nem sikerült olyan jól megoldania a feladatot, ahogy A titkos út és Az aranyecset kapcsán.

Ughy az emlékekről áttérve a két könyvre arról kérdezte Molnárt és Huzellát, mitől jó egy gyermekvers. Molnár szerint egyrészt pontosan ugyanazokat az érzéseket váltja ki a felnőttekből, mint a gyerekekből, mégis, az idősebbek számára plusz jelentéssel szolgál. Formai szempontból fontos a ritmus, zeneiség, az erős képek használata, a „világ megragadása” – fő eleme az elfogulatlanság, a gyermekek őszinteségével érzékelni a külvilágot. Nem szabad beleesni a didaktikusság csapdájába, ne legyen erőltetetten tanító célzata. Szóba kerül a versek és zene biológiai hatása – kutatások bizonyították, a testre és a lélekre egyaránt pozitív ingerrel bírnak.

„Az őszinteség jele nagyon fontos, tehát ne akarjunk gügyögni – mint a „versikék versikék”, ahogy Nemes Nagy Ágnes mondja. Attól, hogy gyerek valaki, még komolyan kell venni, vagyis komolykodni kell vele. (...) A jó versek születésének inkább oka van, sem mint célja, (...) erősségük, hogy gyakorlatilag nem választották szét a költészetüket, ahogy Rongyszőnyeg sem gyerekeknek született, hanem ritmus gyakorlatokat írt Weöres Sándor.”

Huzella hozzátette, a ritmusosság mellett a humor jelenléte szintén elengedhetetlen a gyermekversekben, hiszen a gyermekek értik és szeretik a humort. Válaszát követően a nagy népszerűségnek örvendő Gesztenyefalevél, valamint a Tavaszi felhők megzenésített változatát vitte színpadra – ami szerepelt az Oscar-díjas magyar kisfilmben, a Mindenkiben –,  bevonva a közönséget az éneklésbe.

Ughy a következőkben Szabót kérdezte az alkotói folyamatokról és a kötetben található illusztrációkról. A kihívást főként a képi központúság jelentette: nehéz volt kapcsolódnia ehhez a világhoz, főleg a korábbi, különböző illusztrációk végett kellett teljesen másik nézőpontból megközelítenie a versek világát. A közös pontot végül a természetközeliségben találta meg – például az első kötetben szereplő növények esetében, ahol a környéken fellelhető levelek lenyomatait cianotípia (fényfestés) eljárással jelenítette meg a papíron, amire újabb festékréteg került. A titkos útban azonban teljesen más kihívással állt szemben:

„(...) A másodiknál nem akartam a gyerekeknek konkrét figurát alkotni – szerettem volna, ha bennük születik meg. Egyszerűen csak a textúrák kellenek, színek, hangulatok, motívumok. Éppen ezért nem a szavakat illusztráltam, hanem egy másik, párhuzamos világot hoztam létre. Remélem, hogy a hídon átmegy az, aki olvassa és érzi is a humort.”

Ughy szerint Nemes Nagy kényszerből fordult a fordítás és a gyerekirodalom felé, mivel borzasztó élmény egy alkotó elhallgattatása, szabadságának megvonása. Azonban az utókorra mégis pozitívan hatott: Nemes Nagynak és sorstársainak (Weöres Sándornak, Kormos Istvánnak) hála gazdag gyerekirodalommal találkozhatnak az olvasók. Ennek kapcsán tette fel a kérdést Molnárnak: Miért pont a gyerekirodalom adott az elhallgatásnak teret az ötvenes években?

Az elhallgattatás egy nagyon cseles elhallgattatás volt, mert valójában felajánlották nekik a publikálás lehetőségét, csak nyilván olyan komprumisszumot kellett volna kötniük, amivel gyakorlatilag leköpték volna magukat a tükörben.

Attól függetlenül, hogy az ember mit csinál – akár verset vagy valami teljesen mást ír –, ezek a döntések ugyanúgy hatással vannak a munkásságára, életére, sőt, másokra is. A költészet szerves részét képezte az életnek, ezért alternatív megoldás volt erre a gyerekirodalom: a mesékben vagy versekben „hozott is verseket meg nem is” módon jelentek meg a szépirodalomból kitaszított elemek. Ennek köszönhetően alakult ki a gyerekversekbe csomagolt üzenetek játéka – a legvadabb diktatúra sem lehet elég vájtfülű ahhoz, hogy ezt a jelentésrétegét megértsék, mint például Weöres Haragosi című versében, ahol a diktatúra hangulata érezhető a sorokban.

Még a centenárium évében érkezett egy különleges levél a kiadóhoz Nemes Nagy korábbi tanítványától, Komlósi Györgytől, aki a szerző tanításáról és annak élményéről számolt be: Nemes Nagy tanított és felolvasott a tanórákon a tiltott költőktől annak ellenére, hogy a férje politikai okok miatt épp börtönben volt. Ebből a levélből olvasott fel egy részletet Ughy, majd a beküldő szólt pár szót a közönség soraiból, kiegészítve az elhangzottakat.

Nemes Nagyon kívül sokan foglalkoznak irodalomtanítással, köztük Molnár is, akinek a témában két könyve is megjelent: az Ilyen kék virágokban az önismeret kerül előtérbe az irodalmon keresztül, a Lackfi Jánossal közösen írt Titkos versműhely című kötetükben pedig gyerekeknek adnak tanácsot a versíráshoz. Molnár szerint a költészet minden elemét meg lehet tanulni – kivéve a formát és ritmust megelőző, a tehetséggel járó elrévedést, környezetre másképp tekintést. Meg kell tanulni lelassulni, észrevenni az életben a szinte megfoghatatlan dolgokat. Természetesen a versalapokat – arányérzék, sűrítés – mindenképp meg kell tanulni abban az esetben is, ha valaki szabad verset ír: ezeket bárki elsajátíthatja gyakorlás során. Mindemellett a legfontosabb: a személyiséghez ez a folyamat mindenképpen hozzáad és jó hatást gyakorol az ember fejlődéséhez – ezért nem kell elkeseredni, ha nem hoz sikert az írás. Huzella hozzátette: az elhangzottakon kívül fontos – a zene elsajátításából és tanításából kiindulva – a „tiszta forrásból tanulás”. Példának felhozta, hogyan tanítja a gyerekeket: a szolfézs- és ritmusgyakorlatok mellett Mozart és Puccini hallgatásra biztatja őket, valamint fontosnak tartja megismerkedésüket Tinódi Lantos Sebestyén énekszerző műveivel. Története befejezéseként eljátszotta a Nemes Nagy Szorgalom és Hóesésben című versekre írt dalokat.

Zárásként Ughy a Nemes Nagy versek jelenlévőkre gyakorolt hatásával kapcsolatban tett fel kérdést: mit váltott ki belőlük, milyen hatást gyakorolt rájuk? Szabó nagyon hálás volt a megkeresésért, ugyanis ennek köszönhetően születhetett meg második verseskötete. Kiemelte továbbá Nemes Nagy versei kapcsán a női entitás jelenlétét: ebben a megfoghatatlan női erő nyerte el tetszését, amit konkrét említések nélkül tudott létrehozni. Molnárra az egész költészete emlékezetes benyomást keltett, aminek kapcsán így fogalmazott: „Szobrokat vittem a hajón, és így süllyedtem el”. Ughy saját élményként tükörhöz hasonlította Nemes Nagy költészetét, amiben a dolgok kegyetlen és tiszta oldalát láthatja az olvasó.

Az est befejezéseként Huzella a Mi van a szobában ciklus egyik darabját, a Szék című vers feldolgozását játszotta el.

Képek: a Móra Kiadó Facebook-oldala