A rendezőt már 9 éves korában megbabonázta F. W. Murnau némafilmje, a Nosferatu (Nosferatu – A Symphony of Horror), és első nagyjátékfilmje, A boszorkány után azt tervezte, hogy következő filmjében a német filmklasszikust meséli újra. Két filmmel később – A világítótorony és Az Északi –, ez az álom 2024-ben valósult meg. A filmet nézve érződik Eggers gyerekkori rajongása mind az alapmű, mind a műfaj iránt, a fiatal rendező a Murnau által kitaposott ösvényen halad, mely tiszteletadás elsősorban a monokróm vizuális világban érhető tetten.

A cselekmény is hasonlóan építkezik, azonban a karakterek viszonyrendszere némileg felborul, melynek során az elfojtott szexuális igények, a korban tabuként kezelt hisztéria, illetve melankólia kerül középpontba, és ezáltal a női perspektíva érvényesül.

A felvezetőben Eggers hamar belebegteti a lehetséges értelmezési aspektust, majd a játékidő előrehaladtával szinte teljes mértékben megfeledkezik róla, minek következtében a katartikusnak szánt finálé kongó ürességet hagy maga után.  

Robert Eggers előtt a ’70-es évek végén Werner Herzog is feldolgozta Murnau filmjét; a Nosferatu - Az éjszaka fantomjában állandó színésze, Klaus Kinski bújt Drakula gróf bőrébe. Az 1922-es némafilm Bram Stoker 1897-ben megjelent könyve, a Drakula nem hivatalos adaptációja volt, amit bemutatása után a szerzői jogok megsértése miatt szinte azonnal betiltottak, és megsemmisítették a fellelhető kópiákat. Szerencsére pár filmtekercset sikerült megmenteni, ennek köszönhetően a filmtörténelem első vámpírfilmjét nem nyelte el a feledés homálya. Az elbeszélés főbb szereplői és dramaturgiai csomópontjai megegyeznek Stoker regényével, viszont Londont egy német kisvárosra, Wisborgra cserélték, a vérszívó havasalföldi gróf pedig Drakula helyett az Orlok nevet kapta.

A történet elején megismerjük a frissházas Thomas Huttert, aki fiatal és mentálisan labilis feleségét, Ellent barátai gondjaira bízza, mivel főnöke utasítására lóháton Erdélybe kell utaznia, hogy ingatlanüzletet kössön a rejtélyes Orlok gróffal. Thomast az árnyékban megbúvó vámpír csapdába csalja. Férje távolléte alatt Ellent látomások kísértik, és egészségügyi állapota is napról napra romlik. Az aggódó barátok orvost hívnak, aki eleinte a nő hisztériájával magyarázza a lázálomszerű epizódokat, melyekben a fiatal asszony lelkét a gróf ejti foglyul és keríti bűnös hatalmába.

Eggers annyiban tér el a korábbi verzióktól, hogy spirituális és pszichotikus kapcsolatot sejtet Ellen és Orlok gróf között, amelyet a házassága előtt a nő kezdeményezett, amikor kétségbeesetten magához hívta a sötét árnyak urát, és odaadta magát neki.

A Lily-Rose Depp által megformált hősnő szégyenként éli meg a benne tomboló vágyakat, és azt reméli, hogy férje iránt érzett őszinte szerelme elfeledteti vele mindezt, ami gyötri. Thomas képviseli a 19. század normáinak behódoló férjet, kinek szemében a felesége ártatlan és tiszta, az ő ellenpólusa Orlok gróf, a pusztítás és az erőszak megtestesítője, egyúttal a nő elfojtott vágyainak manifesztációja. Francis Ford Coppola az 1992-es Drakula című filmjében az irodalmi szövegből szintén ezt a különös vámpír-áldozat kapcsolatot emelte ki, és végzetes románcként festette meg Drakula gróf, valamint Mina földöntúli szerelmét.

Ahogy Ellen víziói és epilepsziás rohamai állandósulnak, Thomas a fagyos halál szorításából visszatérve siet Wisborgba, hogy figyelmeztesse a várost Orlok grófról, aki időközben az őt szállító hajón szedi áldozatait, majd megérkezve pestist szabadít a város lakóira. Patkányok százai, majd hullák lepik el Wisborg utcáit, eszkalálódik a káosz, és az események sűrűjében felbukkan a történet másik emblematikus figurája, Willem Dafoe Van Helsingje (itt Albin Eberhart von Franz professzor), aki az okkult tanok szakértőjeként azonnal felismeri, hogy Ellent démonok szállták meg, további kutatása során pedig azonosítja Orlok grófot, vagyis Nosferatut. Ekkor Ellen már tisztában van azzal, hogy ő lehet minden vész okozója, és csak saját maga feláldozásával tudja elpusztítani a vámpírt.

Eggers állandó operatőre, Jarin Blaschke teljes sötétségbe borítja a vásznat, a címszereplőt alakító Bill Skarsgård ebben az árnyékországban mozog – amikor néhány pillanat erejéig felfedi magát, akkor hosszú körmeivel és Vlad Tepest idéző bajuszával elénk tárul a robosztus rém, akit az éhsége irányít, és parazitaszörnyként csillapítja vérszomját.

Annak ellenére, hogy Eggers ügyelt arra, hogy a lehető leghitelesebben jelenjen meg a 19. századi környezet, a korhű és realista ábrázolásra való törekvés szó szerint fényét veszti a monokróm világban, és inkább a gótikus horrorban rejlő teatralitást fokozza.

A Nosferatu elnyújtott és darabjaira hulló narratívájában Ellen, Orlok gróf és Thomas bizarr szerelmi kálváriájának közepette további mellékszereplők is előtérbe kerülnek. Ilyen az Ellent ápoló Harding házaspár, a segítségükre siető doktor, Orlok megtébolyult segédje vagy a professzor, azonban ahogy a főbb karakterek, úgy ők is az egydimenziós karakterek szintjén maradnak, akiket Eggers kedvére rángathat.

Pedig a rendező ezúttal is remek színészgárdát hívott össze, akik képesek arra, hogy komplex jellemrajzokat elevenítsenek meg. Különösen Bill Skarsgård képességeit tartja talonban, akinek nincs igazán lehetősége arra, hogy Nosferatuként kibontakozzon, és alámerüljön a vámpírlét rejtelmeiben. Lily-Rose Depp testileg-lelkileg átadja magát a szerepnek, megküzd a karaktere démonjaival és a rejtett vágyakkal, de alakítása elmarad Isabelle Adjanitól, aki Herzog filmjében bújt Mina bőrébe.

Robert Eggers Nosferatu adaptációja tőle szokatlanul konvencionális műfaji film a rendező életművében, amely alázattal és rajongással nyúl az alapanyaghoz, reflektál a kor néphiedelmeire és társadalmi berendezkedésére, jelentős hangsúlyt fektet az atmoszférateremtésre és a képi esztétikára, ugyanakkor az irodalmi szövegben és Murnau filmjében egyaránt fellelhető témákat kibontatlanul hagyja és a nézőnek nem marad más, mint a kiüresedett és rideg rémisztgetés. 

Nosferatu - amerikai misztikus horror, 132 perc, 2024. Rendező: Robert Eggers. Forgatókönyvíró: Robert Eggers, Henrik Galeen. Operatőr: Jarin Blaschke. Zene: Robin Carolan. Szereplők: Willem Dafoe, Bill Skarsgård, Nicholas Hoult, Aaron Taylor-Johnson, Lily-Rose Depp, Emma Corrin, Ralph Ineson. Forgalmazza: UIP-Duna Film. Bemutató: 2025. január 2. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: © 2024 FOCUS FEATURES LLC. ALL RIGHTS RESERVED/UIP-Duna Film