Boguslawski hiteles történelmi figura, akinek az oroszok által megszállt lengyel Vilna városában elkövetett 19. század eleji „imposztori csínyét” Spiró György Az Ikszek című regényében örökítette meg. A regényből született Az imposztor című dráma, amelyet a Vígszínház Rudolf Péter rendezésében abszolút korhoz kötötten vitt színre. Megérkezik Boguslawski egy zárt, vidéki lengyel színházi közösségbe, ahol mindenki vár tőle valamit. A színészlegenda azonban csalódást okoz, de lévén vérbeli színházcsináló, a legjobb – egyben a legrosszabb – pillanatban mégiscsak elkövet egy csínyt, amely őt megdicsőíti, a vilnai közösség állóvízét pedig felkavarja. Aztán ahogy jött, úgy tűnik el, mintha igaz se lett volna. 

Kern András Boguslawskija az előadás elején a nézőtérről érkezik egy lepusztult színház színpadára, Bagossy Levente hervadásában is lenyűgöző, korhű környezetébe, hogy aztán a csíny után a kivetítőn kövessük, ahogy Uberen elszáguld a belváros forgatagába. Érkezésekor az ott dolgozó díszletező és kellékes sokkal érdekesebb figura, majd a próbára szállingózó színészek között teljesen elvész a sarokban. A színház már nem érdekli, csak az, megkapja a gázsit, amelyet színésznek még nem fizettek ki. Elnyűtt, fáradt, nem úgy tűnik, hogy három évtizeden át ő határozta meg a lengyel színjátszást. Kern András otthonos vígszínházi közegében többé-kevésbé önmagát játssza, nehéz elválasztani játékában a színészt és a szerepét, ami eleve kettős, hiszen a darab színház a színházban, így Boguslawski Tartuffe címszerepét is eljátssza. Egy jelenetben szikrázik fel, amikor a Gubernátor páholyában – a színpadon zajló előadás szünetében Tartuffe jelmezben – kissé mefisztós, Hendrik Höfgen, amikor Szabó István Mefisztó című filmjének jelenetében fogadja őt Göring. Kern András Boguslawskija nem fajsúlyos komédiás, aki fáradtsága ellenére is egy kiismerhetetlen, sőt gonosz karakter. Mintha pár évvel ezelőtti Shakespeare-szerepét, Shylockot játszaná újra. 

A darab egyik legjobb szerepe Każyński, a direktor, a kisvárosi értelmiségi, aki túl akar élni, miközben retteg, hogy hibázik, és ezt durvasággal kompenzálja. Fesztbaum Béla eljátszik – tehetségesen – egy tehetségtelen és érdektelen figurát, akit a színészlegenda annyiban érdekel, amennyiben hozzájárul széke megtartásához és a bevétel növeléséhez. A Díszletező-Kellékes páros, Karácsonyi Zoltán és Telekes Péter jól hozzák az elcsípett félszavakból összefoltozott színházi bennfentességet, ahogy Bach Kata a madárkaként rebbenő, mindenkiért aggódó Súgónőt, az ő triójuk alkotja a komikumot a színpadon. Bölkény Balázs az Ügyelő szerepében nagyon szép játékot hoz, kiismerhetetlen faarccal játssza a színházi besúgót, de közben érzékelteti az ember félelmét, a direktorhoz fűződő furcsa viszonyát és a társulaton való abszolút kívülállását. 

Rajtuk kívül majdnem minden színésznek kettős szerepet kell eljátszania, a vilnai színészt és a Tartuffe-ből ráosztott szerepet. Alig sikerül ezt a kettősséget kijátszani, végig a vilnai színészeket látjuk, a Tartuffe szereplőit nemigen. Kamińskát és Elmirát Szilágyi Csenge alakítja, nem derül ki, mitől ő „vilnai csillaga", vidéki színésznő, akin Varsó sem segítene, mert eleve másodosztályú, ott is csak valaki szeretője lehetne. Férjét, Kamińskit és Damist Wunderlich József játssza, a felesége szeretője révén vegetáló embert, akinek sem képessége, sem akarata hogy szabaduljon ebből a megalázó helyzetből. A másik színészpáros erőteljesebb, Skibinski egyben Cléante szerepében Kőszegi Ákos illúzióvesztett, állandóan részeg színész, aki ebben az állapotban kimondja az igazságokat, Skibinskát és Dorine-t Majsai-Nyilas Tünde alakítja, ő világosítja fel a vendéget a vilnai „játékszabályokról” egy vallomás-monológban, tárgyilagosan, meggyőző játékkal. 

Az idős színésznő Hrehorowiczowna szerepében Igó Éva életbölcs „tyúkanyó”, aki megregulázza egy-egy vacsorával a társulatot, és nála látjuk, milyen színésznő, mert egy civil rosszullét során ezt eljátssza. Társulatbéli ellenpárja Varga-Járó Sára a tehetségtelen, fiatal színházi kezdő naiva, Pięknowska szerepében megkapóan tökéletes. Seress Zoltán a nagyhangú ösztönszínészt, Rogowskit, egyben Orgont tehetségtelennek és intrikusnak mutatja; a Damsét alakító Brasch Bence játéka átgondolt, olyan színészt formál meg, akiben némi gerinctelenség bujkál, ahogy mindenkihez egyformán kedves. Gados Béla szabó-operaénekes-mindenese (Niedzielski) szép alakítás, a jobb napokat látott, de még öniróniával bíró kiábrándult művész. Rybak (Medveczky Balázs) okos, és lázad, elhisszük neki, hogy bár most kegyetlenül kibabrált vele a színészlegenda, egyszer majd még író lesz. 

Borbiczki Ferenc Gubernátora egyik pillanatban vérfagyasztó, a másikban lekezelő elnyomó, van súlya rövid színpadi jelenlétének. Hirtling István Chodźko kritikusa a vele szemben megnyilvánuló túlzó elvárását önmagától is felülmúló, sértett és sunyi ember, ahogy a Gubernátornak fordít lengyelről oroszra. Nem is értem - mondja a Gubernátor miért nem engedélyeztem eddig ezt az előadást, amit „miért nem engedélyezték”-nek ad vissza. Engedélyeztem, javítja ki arrogánsan a Gubernátor, amit engedelmesen utána mond, ahogy végig bólogatja a próbát is. 

A Pesti Színház előadása egy „közönségbarát” megközelítést hoz, a hangsúlyt a színház működésének önreflexív bemutatására helyezve, kiemelve annak kiszolgáltatottsága ellenére is meglévő groteszk szépségét, és nem fókuszál társadalmi, politikai kontextusra. Nem vetem el annak lehetőségét, hogy ez a darab kettős természetével is magyarázható, hisz az egyrészt feltárja a színház önreflexív világát, másrészt tágabb társadalmi összefüggéseket taglal. A Pesti Színház változata a könnyedség felé mozdult el, történelmi és politikai felhangok nélkül, ha csak Boguslawski Uberen való távozását nem tekintjük annak.

Spiró György: Az imposztor

Bogusławski: Kern András
Każinski: Fesztbaum Béla
Rogowski: Seress Zoltán
Kamińska: Szilágyi Csenge
Kamiński: Wunderlich József
Skribińska: Majsai- Nyilas Tünde
Skribiński: Kőszegi Ákos
Hrehorowiczóvna: Igó Éva
Pięknowska: Varga Járó Sára
Rybak: Medveczky Balázs
Niedzielski: Gados Béla
Damse: Brasch Bence
Chodżko: Hirtling István
Gubernátor: Borbiczki Ferenc
Ügyelő    : Bölkény Balázs
Díszletező: Karácsonyi Zoltán
Kellékes: Telekes Péter
Súgónő: Bach Kata
Adjutáns: Kovács Olivér m.v.

Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Dramaturg: Hársing Hilda
Zenei munkatárs: Mester Dávid
Világítástervező: Csontos Balázs
Súgó: Ádám Dorottya
Ügyelő: Báhner Péter
Rendezőasszisztens: Molnár Kata

Rendező: Rudolf Péter

Bemutató: 2024. december 7.
Vígszínház, Pesti Színház 

Fotók: Juhász Éva és Dömölky Dániel