A Parasztopera cselekményének különös és tragikus alapját adó történetet Pintér Béla elmondása szerint nagymamája mesélte neki, azzal a megjegyzéssel, hogy „Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen.” Ebből az alapból Pintér nemcsak zseniális karaktereket formált, hanem egy olyan történetet is létrehozott, amelyben sorsok fonódnak össze szenvedéllyel, humorral, boldogtalansággal – és bizony, vérfertőzéssel, gyilkossággal. Ez a rendkívüli, talán sokak számára ismerősnek ható alapanyag, valamint a magyar népdalok, a barokk és a rock sajátos elegye teszi a Parasztoperát igazán különlegessé.

A Csáki Benedek által rendezett előadás vizuális koncepciójának központi eleme a kontraszt volt, amely ironikus távolságot teremtett az elhangzó tragikus események és a látvány között. A színpadkép, a rendezői szándéknak megfelelően, egy egyszerű parasztházra emlékeztetett, amelynek berendezését néhány bútor és a tér közepére belógatott izzó alkotta. Ennek ellenpólusát a szereplők modern, színes, jómódot sugárzó öltözete adta, amely a korábbi feldolgozásokban megszokott koncepciókhoz képest esztétikus és előnyös megjelenést biztosított a színészeknek.

Ez az újítás az eredeti koncepcióhoz képest olyan vizuális kontrasztot teremtett, amely nemcsak esztétikai szempontból bizonyult figyelemre méltónak, hanem dramaturgiai funkcióval is bírt: folyamatosan emlékeztette a nézőt arra, hogy a látszat mögött rejlő valóság gyakran a mélyebb feszültségek és titkok terepe. A látványvilág rámutatott a külsőségek és a belső valóság, valamint a gazdagság és az érzelmi üresség közötti éles ellentétre. Hasonlóan sokrétű elem volt a színpad felett lebegő fénykép, amely már-már egyfajta szakrális szimbólumként hatott, és előrevetítette a darab tragédiáját.

Az előadás nemcsak Csáki Benedek rendezői, hanem a IV. éves zenés színművész osztály vizsgaelőadása is volt. Az osztály képzésében kiemelt figyelmet fordítanak a zeneiségre, ugyanakkor a színpadi tér minimalizmusa megkövetelte, hogy „ez az anyag ne csak elénekléssé váljon, hanem színészileg is legyen tartalma” – mondta Csáki egy interjúban. Ez a törekvés egyértelműen sikerrel járt: a fiatal színészek energiája és elkötelezettsége az előadás egyik legnagyobb erőssége. Ez az elhivatottság nemcsak a karakterek megformálásában, hanem a zenés jelenetek előadásában is tetten érhető. Hangi teljesítményük és színpadi jelenlétük kivételes összhangot teremtett, amely az előadás egészét emelte.

Csáki Benedek ebben a darabjában nem törekedett olyan provokatív megoldásokra, mint korábbi munkáiban, például a 2024 tavaszán bemutatott Chicago-előadásában, amelyben a társadalmi tabuk és sztereotípiák erőteljes szembesítése keltett visszhangot az egyetem konzervatívabb közönségében. A Parasztopera rendezése ezzel szemben az átgondolt dramaturgiai megoldásokra, az érzelmi mélységre és a vizuális kontrasztra helyezte a hangsúlyt. Elmondhatjuk, hogy az SZFE hallgatói által előadott Parasztopera friss, bátor és zeneileg lenyűgöző interpretációt kínált, amely méltó a darab hírnevéhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pintér Béla: Parasztopera

A vőlegény: Bartus Bertalan
Anyja: Bayer Fruzsina / Kertész Nóra
Apja: Tóth Norbert
Mostohatestvére: Nagy Alma Virág / Péntek Fanni
A menyasszony: Árki Lili Katalin / Lipics Franciska
Anyja: Lipics Franciska / Bayer Fruzsina
Apja: Antolovics Péter
Állomásfőnök: Tassonyi Balázs
Az idegen: Vajda Zoltán Richárd

Zenekar: Andrási Gertrúd, Horváth Tünde, Tóth Lázár, Dudás Eszter, Papp Tamás
Jelmez: Gál Réka Ágota
Zenei vezető: Erdős Boglárka
Korrepetitor: Andrási Gertrúd
Zeneszerző: Darvas Benedek
Látvány és koreográfia: Csáki Benedek
Fotó: Dr. Kuttner Ádám

Rendező: Csáki Benedek

Bemutató: 2024. december 7.
Színház- és Filmművészeti Egyetem