A kiállításon szereplő videók hangnélküliek, így természetes, hogy az installációkhoz lépve nem hallatszódik semmi. A művek helyett Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora szólal meg, aki november 27-én egy kísérleti tárlatvezetésen Bill Viola életműve mellett a videóművészet történetébe avatta be közönségét. Kísérleti, ugyanis a kurátori szempontból prezentált ismeretterjesztő a kiállításnak helyet adó termek helyett egy külön szobában zajlik. Az általános bevezető iskolapadba hívja hallgatóit – kissé oktató, de még szórakoztató mértékben. Rövid történelemóra, kommunikációelmélet és a videóinstallációk mögöttes technikai elemeiről hangzik el magyarázat. Mindenesetre az alapműveltséget biztosítja a tárlat alapos megértéséhez.

Petrányi Zsolt szakterületéhez híven művészettörténeti szempontból beszél a videóművészet technikai fejlődéséről, a mágnesszalagra rögzített információtárolástól kezdve a videó és a televízió képernyőjének forradalmi összekötésén át, a videókamera és a művész egyedien közvetlen kapcsolatáig. A médium azt az újdonságot hozta a művészetbe, hogy állandóságot biztosít olyan eszközökkel, melyek pillanatnyi változások megörökítésére képesek. Ezáltal a kamera művészeti tartalmat rögzít minden apró rezdülésre érzékeny gépi tekintetével. Bill Viola videóinak hangnélkülisége alkotói többletet jelent, és nem művészeti erejüket teszi zavarossá – a kép és hang új dimenziókat teremthetnek meg illékony kapcsolatukkal, szimbiózisuk mozgékony.

Bill Viola éppen erre a kreatív átjárhatóságra épít. Az 1970-es évek videóművészetének kísérleti fázisa óta egészen a 2024. július 12-én bekövetkezett haláláig aktív szereplője volt ennek az eleven világnak. Az élénk képi performanszok helyett mégis a hang és zene művészete ragadta meg alkotói figyelmét. A kortárs művészet egyik legmeghatározóbb alakjaként nem csak technológia szempontjából volt úttörő, hanem munkái tematikus szempontból is egyediséget hordoznak. Műveit a világ sokszínű vallásai; a keresztény misztikum, a zen buddhizmus, az iszlám szúfizmus inspirálták. Munkáiban az ember, a természeti jelenségek, a táj látható és átélhető rétegeitől a párhuzamosan létező, ismeretlen világ titkait választja külön.

A kiállítás három darabjában családi és generációs viszonyokat, illetve az érzelmek összetett világát dolgozza fel. Lassított felvételei az idővel kapcsolatos tradicionális nézeteink feladására invitálnak. Silent Mountain (Néma hegy) című mozgó festménye a gesztusalapú reakciók helyett az érzelmi rezdüléseket emeli ki. A felvételen látható két személyben egy lassan felgyülemlő érzelmi tömeg vonaglik, belsőjüket, mint lelki szörnyeteg marcangolja. A kitörés ijesztő, néma kiáltásba dermed. Kiadott feszültségeik testük körül zabolátlan viharként örvénylenek, végül az elkeseredés és kimerültség megbánásként ül ki az arcukra. A mű tiszta érzelemábrázolása pszichológiai mélységbe szippantja be a nézőt.

A másik két videóinstalláció narratív része szimbolikus. The Encounter (A találkozás) bibliai alapokra épít, Szent Erzsébet és Szűz Mária találkozásából inspirálódott. Az izzó homokú sivatagban lidércként remegő női alakok lassú útjuk során keresztezik egymást. Ekkor az idősebbik egy apró, felismerhetetlen tárgyat nyújt át a fiatalabbnak, amely tudását és tapasztalatait jelképezi. A forróság hullámain szétolvadó ruháiktól keretezve indulnak vissza egymás útjára áttérve. Az Ancestors (Ősök) címet viselő videómű egy anya és fia szellemi tisztulását mutatja be, ahogyan a sivatagban délibábként közeledve homokvihar teszi vakító fehérré a képernyőt, így a két alak lelkét is szimbolikusan megtisztítva. A hangnélküliségről és a világ zajairól, rezgő tónusáról a Louisiana Channel által készített Bill Viola Interview: The Tone of Being videóinterjúban hallhatunk.

Bill Viola nemrégiben bekövetkezett halála után a Csend kiállítás tisztelgés a videóművész munkássága előtt. Művészete a technológia és spiritualitás határán mozog, újraértelmezve az időt, a csendet és az érzelmeket. A kiállítás és az ahhoz kapcsolódó kurátori tárlatvezetés nem csupán a videóművészet történetébe nyújt bepillantást, hanem a lélek és az emberi tapasztalat határvidékeire kalauzol.

A Csend című kiállítás 2024. 11. 22. – 2025. 03. 30-ig látogatható a Millenium Háza, Neo Kortárs Művészeti Térben.
Alkotó: Bill Viola
Kurátor: Petrányi Zsolt
Felhasznált fotók: Fényes A. Liget Budapest, Petrányi Zsolt fénykép – Mohai Balázs Liget Budapest