Áradnak a slágerek, mint Meseautóban, Havi 200 pengő tóban, Stux, Legyen esze, Nyáron a párom, Dzsiloló, Oly jól csúszik ez a banánhéj, hevesen és lelkesen tapsol a közönség, mégis Zerkovitz Szép kis társadalom című slágerének hangulata uralja az előadást: „Mennyi, mennyi világcsaló, mennyi, de mennyi dutyiba való!” A Horthy-kori Magyarországon járunk, a korabeli kuplék soraiban ott lebeg a színpad felett a keresztény-nemzeti gondolkodás, a trianoni revizionizmus és a rasszizmus. Szűcs János bankvezér menekül „eladó az egész világ” életvitele elől. Eldobja a kis női csukáit, autót cserél, egy meseautó lesz a társa. Itt jön képbe Kovács Vera, aki képes ünneppé varázsolni kispolgári napjait is. A boltokat járja, mindent kipróbál, megrészegül a mások gazdagságától, persze, hogy beleül a meseautóba is. 

Nagyot álmodott Michac Gábor, hogy letisztult, de mutatós arany-kék-drapp színű art deco díszletfalakkal mindent a színpadra „hazudjon”, a banktól az autószalonon át a lillafüredi Palotaszállóig úgy, hogy az túráztatható legyen Győrtől Debrecenig. Jelmezei alkotótársi figyelemről tesznek tanúságot, öltöztetik a karaktereket, „rásimulnak” a szereplőkre. 

Böhm György a komikumot erősítve a romantikával szemben nem Hamupipőke történetként, hanem realista sztoriként tálalja a Meseautót.

A hősnő szerelmes lesz a főhősbe, aki arra vágyik, hogy ne a vagyonáért szeressék. Win-win üzlet köttetik, a bankvezér elmenekül unott életéből, a tisztviselőnő nercbundába bújva beszalad a gazdag életbe. Mert Szűcs megveszi Verát, a szép úri Magyarországon Kovácsék „eladják” a lányukat egy gondtalanabb életért.    

Széles Flóra természetesen, bájjal alakítja Verát, nem aranyásó, hanem jó leány, dolgozó nő, akire rámosolyog a szerencse. Nagyravágyó gondolatok cikáznak fejében, de van esze arra, hogy vigyázzon magára. Egyszerű, megkapó színpadi kisugárzását tiszta énekhangja egészíti ki, tökéletes a szerepben. Kékesi Gáborban megvan a férfibájba bújtatott slemilség, ami kedvelhetővé teszi Szűcs karakterét, és hiteles, ahogy megmutatja az utasításokra és nagyúri pazarlásra berendezkedett férfiattitűdöt. A jávorpálos betétszáma azonban sok, a „mi Palink”-ból csak egy volt, akinek a duhajság valóban a sajátja volt.

A vezértitkárnő, Anna kisasszony szerepében Molnár Gyöngyi, és Halmos Aladár, irattárvezető karakterében Harna Péter szerencsésen elkerüli a csapdát, hogy a Gombaszögi-Kabos párosára emlékeztessen. Molnár Gyöngyi Mary Poppins alkatával bír, de van benne gonoszság Szörnyella de Frászból is, míg Harna Péter – telitalálat jelmeze okán: has fölött szíjazott széles szárú szövetnadrágjából kikandikál fehér zoknis bokája – ugyan hasonlít Kabos figurájára, de simulékonyabb, nem habog, együgyűségében bölcs Svejk. Két antiromantikus figura, akik romantikára vágynak, és önmérséklőn belátják, nekik be kell érni a fizetést számolgató, kisszerű hivatalnokszerelemmel, értük nem jön el a meseautó. 

A második szubrett-táncoskomikus párt Vera barátnője, Sári és Stux, a darabbéli gazdag ember strómanja alkotja.

Ha rendező lennék, kapkodnék a Sárit játszó Bajor Lili után: ő a jövő tragikomikája. Remekül énekel, zseniálisan használja testi adottságait figurateremtésre, a belőle áradó energia felszántja a színpadot. A sok fiatal, egyen színésznőtárs között unikum, asszonyi bájakkal, őzike tekintettel, rafinált és okos színpadi játékkal.

A Stuxot alakító Ágoston Péterben szerencsésen megvan a kort szimbolizáló kupléénekesek eleganciája, de a Csókos asszony Ibolya Edéjének léha, szerethető kajlasága is. Ruganyos mozgása, énekesi teljesítménye kiváló; könnyedén, egészen finom stílusjegyekkel hozza táncoskomikus szerepét.

Vera szüleit Janik László és Zorgel Enikő alakítja, a kor polgári házassági eszményét megtestesítve. Anyagi érdekük határozza meg Vera lányuk mozgásterét. A délutáni kávét csipketerítős asztalnál és porcelán csészéből isszák, az apa szélsőséges lapból informálódik, az anya belenyugszik férje akaratába, és simán eladják a lányukat. A színfolt Pityu fiúkhoz való viszonyulásuk, ebből látszik, hogy ők egy család. Vincze Márton Pityuként Fürge Szarvas néven, indián fejdíszben száguldozik a lakásban. A színész a kor másik sikerdarabjából, a Janikából ismert tökéletes, rosszcsont kisfiú. 

Fontos mellékszereplő Péterffy Tamás, autószalon-tulajdonos (Krajnik-Balogh Gábor), Mefisztó-szerű figura. Az Andrássy úton több palotája van, övé a Turai kastély, és mer „okosak” lenni. Igaz, vagyona az Stux nevén van. A befektetési portfóliójában akad egy orfeum is, ahol Josephine Baker lépne fel. De az mégis nonszensz, hogy egy „fekete fajú és fekete hajú” sanzonett szórakoztassa a keresztény–nemzeti magyarokat. Banánszoknyájába bújva fehérbőrű öltöztetőnője menti meg az estét, eldalolva helyette – Velma Kelly dacosságával – a Dzsilolót. Fejes Szandra a szerepre termett, abszolútra játssza, hogy „tűz folyik eré”-ben. Ez Bakó Gábor szereplőkre szabott koreográfiájának is köszönhető, mindenki annyit mozog, amennyire képes, és így is összeáll jó pár nagyrevü kép, holott csak öt profi táncos ropja a színpadon a színészek mellett.

És ott a meseautó is, aki beszél, önérzetes, akár Kitt a Knight Rider című sorozatban. Böhm György ezen túl is gazdagon bánt a filmes poénokkal, a Rózsaszín Párductól a Titanicig előbukkannak adekvát betétek. Mindezt a rá jellemző könnyedséggel teszi, semmi sem direkt, aki akarja érti, aki nem, az nézze a zenés léhaságot, hisz sugárzik a színpadról az életöröm.

Erénye a produkciónak, hogy nem kitartott, hamis keep-smiling, nincs benne izzadtságszag. Köszönhető színészvezetésének, hogy mindenkire azt „tesz”, amit színészi eszköztára elbír. Láthatóan vállalja a kockázatát és a felelősségét, hogy vegyes tudású ad hoc társulattal dolgozik, de velük is képes mélységet adni a produkciónak. A Böhm-féle léhaságból van mit hazavinni, akkor is, ha közben önfeledten és ütemesen tapsolunk Márkus vagy Zerkovitz zenéjére. Hiába tartjuk – talán ostoba – mesének a Meseautót, az előadást öröm nézni, a rendező tudta, hol és hogyan húzza meg a határokat a jó ízlés mezsgyéjén, hogy a léha műfajban a kevesebb több, az örömszínjáték felülmúlja a nagyköltségvetést. Az keserédes, hogy a színházból azzal a gondolattal lépünk ki, hogy „szép kis társadalom” a miénk, amelyben „a jólét az nem kényszer”, és mára kétszáz helyett már kétmillióval megy a „könnyen viccel”.

Meseuató
Vadnay László és Vitéz Miklós forgatókönyvét színpadra írta: Böhm György és Nemlaha György 
Dramaturg: Deres Péter 
Zenéjét szerezte: Márkus Alfréd 
Dalszövegírók: Békeffi István, Harmath Imre, Kalmár Tibor, Márai Lajos, Nádasi László, Vadnay László, Vitéz Miklós, Weiner István
Szereplők
Szűcs János, a Központi bank vezérigazgatója: Kékesi Gábor 
Anna kisasszony, a titkárnője: Molnár Gyöngyi  
Halmos Aladár, az irattár vezetője: Harna Péter 
Péterffy Tamás, autószalon-tulajdonos: Krajnik-Balogh Gábor 
Kovács Sándor, budai kis cukorkaüzlet tulajdonosa: Janik László
Etel, a felesége: Zorgel Enikő 
Vera, a lányuk: Széles Flóra 
Pityu, Vera öccse: Vincze Márton
Sári, Vera barátnője: Bajor Lili 
Stux: Ágoston Péter
J. B.: Fejes Szandra
Továbbá Fésűs Ákos, Géczi Olívia, Kalmár Réka, Maros-Szabó Réka, Oláh Béla, Herczeg Dániel
Alkotók
Jelmez- és díszlettervező: Michac Gábor
Zenei vezető: Vecsei László
Koreográfus: Bakó Gábor
Koreográfus-asszisztens: Géczi Olívia
Rendező: Böhm György
Bemutató: 2024. november 8.
Veres1Színház