Könyvében Dombai Dóra tíz kortárs magyar rendezőnő szárnypróbálgató, hangkereső vagy éppen magabiztosan előretörő első próbálkozásait mutatja be. A november 20-án lezajlott beszélgetésen a Prae Kiadó gondozásában megjelent kötet mögöttes tartalmaiba, készülésének folyamatába és megálmodott jövőjébe avatták be a hallgatókat.

A mű első munkacíme Pályaindulások volt. Ez egybecseng a könyv tematikájával, ám túlságosan hivatalos és fantáziátlan hangzása miatt az utolsó pillanatban döntöttek a Veszélyes lehet a mozi - Tíz magyar rendezőnő első filmjei az új évezredben mellett. Az inspiráció közelről jött, hiszen indulásakor a prae.hu portál – ahol Nóra eddig a filmes rovatvezetői pozíciót töltött be –, mottója „A művészet veszélyes!” volt. A borítón életre hívott fekete macska Nóra álmaiban megjelenő kép szülöttje. Az Instagram vicces videóin megjelenő cicák játékossága volt a kiinduló pont, és bár nem szerettek volna senkit sem kiemelni a könyv külső megjelenésén, az ábrázolt macska részben a Cicaverzum filmből inspirálódott.

A könyv a kortárs magyar női rendezők pályaindulásait reflektorfénybe állítva próbálja megragadni a magyar filmipar változásait. Az utóbbi két évtized friss alakulásait így ennek a fiatal rendezőgenerációnak a munkáin, első filmjein keresztül mutatja be. A választott tematika érdekfeszítő, ám feltárása nehéz tud lenni, mivel még a kánonba be nem került alkotások és alkotók történeteiről van szó.

Éppen ezért fontos kiemelni, hogy Dóra ezt a tünékeny filmes terepet külső megfigyelőként tapasztaltan járja be. Tizenöt éve mozog otthonosan a filmkritika világában, így a kötetben ismertetett rendezőnőkkel, mint a saját generációjának tagjaival együtt nőtt fel – karrierjüket már kezdetüktől fogva követi.

A kortárs színtéren ők azok, akik gazdag tematikával és új formakinccsel léptek fel. Izgalmas színre lépésüket egy rendszerezett formában, könyvként szerette volna Dóra megörökíteni.

A kérdés, hogy miért szükséges egy ilyen tanulmánykötet megírása. Persze, tematikailag érdekes, számunkra releváns jelenséget karol fel. Ám mit jelent egy fiatal női rendezőgeneráció történetének papírra vetése művészeti vagy társadalmi szempontból? A kötet hiánypótló darab. Nemzetközi viszonylatban is kevés könyv jelenik meg ehhez hasonló koncepcióval.

Célja, hogy relevánsan álljon a filmes alkotópiachoz, de nem kifejezetten mint feminista mű. Női kéz alatt létrejött alkotásokat helyez nagyító alá, de tematikailag és hangstílusban változatosan megközelítve a filmeket.

Fontos a női alkotókról a diskurzusteremtés, de a női film is a rendező saját hangján szólal meg, nem érdemes bekategorizálni a műveket csupán a szerző neme alapján.

Egyáltalán, mi az a női film? Érthető módon sok rendezőnő elveti ezt a kifejezést. Egyszerű bélyeg, mely rásütésével teszik  elméletben behatárolhatóvá a női vezetéssel készült filmeket. Hamiskásan cseng ez a felcímkézés, ám mégis, Dóra szerint van valami megfoghatatlan és illékony érzés a női alkotók műveiben. Fokozottabban jelenlévő empátia. Biztosan nem megfogalmazható, hogy mi is az a női film, de visszatérő témacsomópontokat és motívumokat fel lehet fedezni ezzel az érzékeny hozzáállással meghintve.

A homogén hangvételű kötet kiemeli ezeket a visszatérő tematikai és formai elemeket, amelyek sok rendezőnő munkájában női szereplőiken keresztül valami esszenciálisat és sajátosat mutatnak be a kortárs létezésről és a kelet-európai életről. Hibrid létállapot, mágikus realizmus és az átmeneti helyekhez, nyilvános terekhez való kortárs módon nagyon ambivalens hozzáállás jellemzi filmnyelvezetüket.

A női emancipáció mértéke szintén kérdőjeles jelenség a filmipar alapvetően férfi dominálta terepén. Dóra és Nóra pozitívabb hangon nyilatkozott a filmes intézmények egyre demokratikusabb rendszereiről, és bár a múltban is csupán néhol bukkant fel kiemelkedő filmes női karakter a hömpölygő férfi sztárkultuszban, mégis, szerintük érezhetően egyre több női alkotó jelenik meg a téren. Mélyreható változások, vagy megalapozott vélemény nem mutatható ki a könyvre támaszkodva, mivel csak egy szűk periódus műveit vizsgálja.

Dóra és Nóra a túl tudományos hangvételtől elrugaszkodva olvasmányos és követhető kötetet terveztek megteremteni. A fejezetekben ismertetett rendezőnők számát tízre kellett redukálniuk, mivel a közönség kezébe egy reálisan olvasható hosszúságot kellett adni. A részeket átívelő, egymásba fonódó témákkal kapcsolták össze, és nem pusztán az egyes alkotókra alapozva osztották fejezetekre a könyvet. Alapvetően a rendezők első filmjével szerettek volna foglalkozni, ám néhol második játékfilmet, televíziós sorozatot vagy korai rövidfilmet is beemeltek, hogy karrierútjuk kezdetét és fejlődését minél jobban megmutassák. Így a nemzetközi trendekben és a magyar hagyományokban elfoglalt helyüket, valamint az elemzett művekben a nőiség megjelenését vizsgálja.

A könyv célja a kritikus közönség megszólítása és elérése. Segít a filmek tudatos nézésében, kritikusan elemző, de könnyed hangvételével akárkinek olvasmányos és érthető lehet.

Ha a borító játékos színeibe beleszeretve ajándéknak szánnád, vagy a feldolgozott releváns téma iránti érdeklődéstől hajtva vennéd meg, mindenképp jó döntés. A kortárs filmről mindig lehet tanulni valami újat.

Fotókredit: Imrik Domonkos