A Mund Katalin vezette beszélgetésen Teplán Ágnes, Joó Attila, Panka Zsóka, Veress Kata és Rácz Nóra műfordítók vettek részt, akik mindannyian dolgoztak már a Metropolis Mediával. A beszélgetés első mozzanataként mindannyian bemutatkoztak, és ismertették a kiadónál megjelent kötetüket. A sort Teplán Ágnes nyitotta, aki a fordítás mellett irodalomtörténészként svéd irodalommal foglalkozik, illetve oktatja is a svéd nyelvet. A Ronda csajok című svéd ifjúsági irodalmi kötet a szociális média fiatalokra, elsősorban lányokra gyakorolt hatásait boncolgatja. Joó Attila foglalkozását tekintve gimnáziumi tanár, földrajzot és angolt oktat Gödöllőn, emellett már több kötetet és rövidprózát ültetett át román és angol nyelvből magyarra. A Metropolisnál megjelenés előtt álló fordítása egy rocksztár fiatalkorába enged betekintést. Panka Zsóka finn irodalmat fordít és a poznańi egyetemen oktat finn nyelvet. Fordításának címe Matara, és egy 10-16 éves fiúk által létrehozott birodalomba kalauzolja az olvasókat, amely működését és szabályait tekintve nagyon hasonlít a Római Birodalomra. A kötet egyik inspirációs forrása bevallottan A Pál utcai fiúk volt, de talán kicsit idősebbeknek szól, mint Molnár Ferenc könyve, inkább A Legyek Urára hasonlít.

Veress Kata is az északi frontot erősíti, többek közt izlandiból, norvégból, de dánból és németből fordít, emellett az Észak folyóiratot szerkeszti és a Ø Kiadót vezeti. A Metropolisnál a Titkok mélyén című izlandi tini-thrillert fordította, amelyben egy transznemű gimnazista megpróbáltatásairól olvashatunk, amikor egy észak-izlandi kisfaluból Reykjavíkba költözik. A cselekményt semmiképpen sem nevezte mesésnek, hiszen van benne gyilkosság, eltűnt emberek és modernkori rabszolgaság. Rácz Nóra bemutatkozásában elmondta, hogy észt nyelvből fordít ifjúsági és felnőtteknek szóló irodalmi alkotásokat. A Metropolisszal már több könyvön dolgozott együtt, de a beszélgetés kapcsán az Okkultisták klubját emelte ki Kersti Kivirüüttől és a Morten és az eltűnt világok című kötetet Reeli Reinaustól. A kötetekkel kapcsolatban kiemelte, hogy mindkettő Észtország egy kevésbé ismert arcát, a lápos vidéket és az erdők mélyén megbújó ódon kastélyokat mutatja meg.

A bemutatkozó kör végén Mund Katalin rámutatott a kötetek közös vonására, egyben a kiadó uniós pályázatának témájára: nem a töretlenül népszerű fantasy-vonalat erősítik, hanem inkább a fiatalok valós problémáira világítanak rá. De hogyan jutnak el a realitásból és társadalmi problémák tematizálásából táplálkozó kortárs művek a fiatalokhoz? Mund arra is kitért, hogy míg régebb egyértelműen ebbe az irányba mutattak a gyerekirodalmi, ifjúsági könyves trendek, addig - körülbelül a Harry Potter óta – ma már mindent meghódítani látszanak a mágikus fordulatokban bővelkedő történetek, és beszippantják a fiatal olvasókat.

Rácz Nóra volt magyartanárként azt az álláspontot képviselte, hogy a gyerekek meggyőzhetők a reflexív és aktualitásokra érzékeny könyvek kézbevételéről, de mindenképpen azt olvassák szívesen, ami a paradigmarendszerükön belül született. Azok a történetek szólítják meg őket, amelyekben ráismernek a saját világukra, legyen szó nyelvhasználatról, az ábrázolt korról, esetleg a filmes megoldások, jelenetezés és tempó kötetbe csempészéséről. Teplán Ágnes hozzáfűzte, hogy a fiatalabb korosztály valóságfogalma kiterjed a virtuális térre is, a szociális média számukra olyan, mint az idősebb korosztálynak a tévé médiuma. A fordító szerint ezzel a váltással számolni kell, mivel más nyelvet teremt. A Ronda lányok fordításában izgalmas kihívás volt visszaadni a már ismert, de mindenképpen újszerű nyelvet, amelyben angol kifejezések és új szlengek keverednek a magyarral. Ez a sokszor „rontott nyelvként” érzékelt másság azonban „élő és természetes”, még ha nem is hasonlít A Pál utcai fiúkból ismert nyelvre.

Panka Zsóka a Matara fordításának körülményeire egy érdekes egybeesés felidézésével emlékezett: kisfia a finn kötet magyarra való átültetésekor olvasta A Pál utcai fiúkat kötelező olvasmányként. Mivel számára anyaként frissebb élmény a Molnár Ferenc-klasszikus, hangsúlyozta, hogy bár szépirodalomként kezeljük, a szöveg könnyen olvasható, gördülékeny, kiváló dramaturgiai érzékkel megkomponált jelenetei vannak, ezért befogadható a kisebbek számára. Veress Kata Mund kérdésére reagálva előbb párhuzamba vonta a TikTok-videók sűrített izgalmát és az azzal nehezen versenyre kelő nyomtatott könyvek nem túl kedvező helyzetét, majd egy újabb problémát körvonalazott: vajon van-e olyan interaktív beágyazottságuk a könyveknek, az irodalmi műveknek, hogy lépést tartsanak az egyre gyorsabb multimediális tartalmakkal? Joó Attila ehhez kapcsolódva nevetve fogalmazta meg a gyorsasággal szembeni ellenérzéseit, majd viccelődve azt javasolta, hogy talán a kötelező olvasmányok és a következetes számonkérés szolgálna megoldásként az életközeli témákkal foglalkozó könyvek és a fiatalok összekötésére. Számára öröm volt fordítás során a kötet nyelvi felszabadultságával szembesülni.

Mund Katalin következő kérdésében arra volt kíváncsi, hogy a meghívottak mennyire törekedtek a nyelvben újdonságnak számító fordulatok beépítésére, felhasználására, követtek-e bármilyen szabályt ebben a kérdésben. Ebben a körben elsőként Teplán Ágnes ragadta magához a szót, és elmondta, fordítóként érdekelte a fiatalok véleménye a szövegről. Arról is beszélt, hogy a szlenghasználat a témából adódóan elkerülhetetlen volt számára, hiszen az olyan könyvek, amelyek cselekménye egy-egy korban újdonságnak számító médium vagy tabu köré szerveződik, élnek hasonló fordulatokkal, elég megnézni az Úton vagy a Száll a kakukk fészkére fordításait. Ugyanakkor arra jött rá a Ronda lányok fordításakor, hogy bizonyos szlenges kifejezések talán hosszabb életűek, mint ahogy elsőre gondolta volna, mintegy örökérvényűek, hiszen már az ő korosztálya is használta őket. Veress Kata egyetértett az előtte szólóval, szerinte is kulcsfontosságú megtalálni az aktualitás és örökérvényűség feszültségében létező szókincselemeket. A túlzott aktualitásra való törekvést azonban nem vélte iránymutatónak, mivel a kötet fordítása és megjelenése közt hónapok is eltelhetnek, ami alatt egy tiszavirágéletű trendi kifejezés már jó eséllyel elavulttá válik az internetes kultúrában, azaz mondjuk már cringe lesz használni a „cringe” szót. Teplán Ágnes saját fordításáról még elárulta: a svéd szövegekben gyakran találni angol fordulatokat, ezeket ő sem fordította le, tartotta magát ehhez a kétnyelvűséghez.

Panka Zsóka arról számolt be, hogy számára a Matara kapcsán nem volt kérdés, hogy fordításkor szépirodalmi szövegekben bejáratott nyelvhez nyúl, mivel maga az eredeti is ebben a regiszterben íródott. Viszont azt még megemlítette a finn eredetivel kapcsolatban, hogy a fiatal szerző, Matias Riikonen A Pál utcai fiúkat a régi finn fordítás elavulttá válása miatt szükségessé vált újrafordítással ismerte meg, s ez az élmény végül a saját regényének megírására ösztönözte. Rácz Nóra abbéli meggyőződését fogalmazta meg a kérdés kapcsán, hogy az elsődleges elvárás egy fordítás során az azonos nyelvi regiszterben történő újraalkotás. Fontos azonban felismernie egy fordítónak, hogy más művészeti ágakhoz hasonlóan a túl trendi, extrém megoldások kevésbé bizonyulnak időtállónak. Joó Attila mindenekelőtt az eredeti szöveghez való ragaszkodást hangsúlyozta, és annak a személyes nézetének is hangot adott, hogy nem nézi jó szemmel az anglicizmusok szaporodását a magyar nyelvben, ezért a fordításaiban amikor csak lehet, igyekszik megtalálni a szó magyar megfelelőjét.

Mund Katalin ezután rátért az ifjúsági irodalom pozicionálásának kérdéskörére, és a saját álláspontjukról kérdezte a meghívottakat annak kapcsán, hogy a szépirodalom és az ifjúsági/gyerekirodalom két külön kategóriának számít, ahol az első magasabb rangot is jelöl, vagy az ifjúsági irodalom jelölhet szépirodalomba tartozó, de fiatalabb korosztálynak szóló művet is? Rácz Nóra leszögezte, hogy az ő megítélésében minden szépen megírt ifjúsági kötet egyben szépirodalom is, illetve arról is beszélt, hogy szerinte a szépirodalmi jelleg és a szórakoztató funkció nem egymást kizáró jellemvonások. Ha meg tudja szólítani a közönséget, mindkét elvárást teljesíti, hiszen a szórakoztató irodalom elsősorban a fiatalok, gyerekek könyvhöz való viszonyát hivatott kialakítani azáltal, hogy megadja a „jó olvasni”-élményt számukra.

Teplán Ágnes hasonlóképpen vélekedett, ő maga nem is kérte számon az általa fordított könyvön az eminens szöveg-jelleget, úgy gondolja, hogy a problémafelvetés és kedvcsinálás az elsődleges feladata egy hasonló alkotásnak. A Ronda lányok amúgy is a könnyített olvasmány kategóriába esik nyelvezetét tekintve, ám témája egészen komoly, a kiközösítésről, az online zaklatás egyénre gyakorolt hatásáról szól. És talán A Legyek Ura meg tudja adni a szépirodalmi kidolgozottsággal való találkozás örömét az olvasónak, nem beszél olyan aktuális kérdésekről, mint a mindenhová beszivárgó online zaklatás és a testképzavar következményei. Ebben a tekintetben a könyv feminista, érzékenyen viszonyul a lányok hatványozott kiszolgáltatottságához. A Panka Zsóka által fordított kötet épp az online jelenlét-problematikát ellensúlyozza, az ő hősei nem a virtuális térben, hanem a valóság egy elzárt szeletében alakítanak ki egy másik világot, ahonnan teljességgel hiányzik az internet, minden a jelenben zajlik. Bár ezek a feltételek otthonosabbak az idősebb generáció számára, jó megmutatni a gyerekeknek, kamaszoknak, hogy így is telhet a nyári vakáció – mivel egy másik korosztály ismerős élményanyagára alapoz, a kötetet fordítóként nem sorolta volna az ifjúsági irodalom kategóriába, talán csak amiatt, hogy főhősei is gyerekek. A kötet finn viszonylatban azt is példázza, hogy hogyan próbálják megszólítani a lányoknál kevesebbet olvasó fiúkat a könyvek segítségével: a kötet szereplői egytől-egyig fiúk.

Mund Katalin is kiemelte a Matarát, amelyet a kiadó 5 brandje közül a Szépirodalmi Kiadó jelentetett meg, mivel a kötet szerinte is túlmutatott az ifjúsági irodalomként kategorizált szövegeken. Veress Kata ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a jó irodalom matricáktól mentes, azokon felül álló minőséget jelent, olyan szöveget, amely korosztálytól függetlenül izgalmas és újszerű. Ezt a megközelítést erősítette Joó Attila hozzászólása is, aki a saját kötete viszonylatában az értelmezési lehetőségek sokrétűségét nevezte meg erényként. Számára is egyértelmű volt az ifjúsági irodalom szépirodalomként való értelmezhetősége. Rácz Nóra az előbbi megszólásához kapcsolódóan még mesélt az általa fordított szövegekről, mivel mindkettő fiatalokat érintő és foglalkoztató kérdéseket feszeget, jó írói érzékkel és kivételes nyelven: az Okkultisták klubja a tanárok és diákok közti jó és közvetlen viszony lehetőségét mutatja fel, míg a Morten és az eltűnt világok főként az erős lélektani szál miatt válik értékes szöveggé.

Mund szerint a marketing szempontjából is izgalmas az ifjúsági kötetek helyzete, ugyanis hiába a fiatal célcsoport, a vásárló felnőtt, aki esetleg kiválaszthatja a komolyabb témájú könyvet a gyereknek. Ilyen szempontból felmerül az a kérdés is, hogy elegendő-e a kötet elolvasása a gyerek számára, vagy az élményhez az is hozzátenne, ha megbeszélhetné valakivel az olvasottakat?

A fordítók szerint minden esetben az első lépés, azaz a könyv elolvasása a legfontosabb, hiszen ezáltal már megtörténik a probléma, a szorongás felismerése, megfogalmazódik valamiféle válasz a fiatalban, valamint az is tudatosul benne, hogy nincs egyedül. Teplán Ágnes szerint a zaklatás miatti önbizalomhiány, testképzavar nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket is érint, és a megoldásokra, kiútra hangsúlyt fektető szövegekkel való találkozás megerősítheti a szabadságvágyat az egyénben, ösztönözheti őt a szorongásai megfogalmazására, a segítségkérésre. Veress Kata azt gondolta, hogy abban az esetben is segítséget nyújthat egy irodalmi alkotás, ha nincs olyan felnőtt bizalmas, akivel az identitásválságról beszélhetne egy fiatal. Kortársak közti közösségkovácsoló ereje lehet a másság alulreprezentáltsága közepette egy coming outról, önmagunk felvállalásáról szóló könyvnek. A történetről, és közvetve önmagáról kezdeményezett beszélgetést nem külső kényszer, hanem belső, a gyerek részéről érkező igény kell előidézze. Joó Attila tanárként arra jutott, hogy talán reklámoznia kellene a rocksztárról szóló kötetet, különösen ajánlania egy osztályába járó zenész fiatalnak. Rácz Nóra amellett érvelt, hogy a megosztás, kibeszélés mozzanata legalább olyan fontos, mint a könyv elolvasása, és hogy a szöveg segíthet a fiatalnak beszélgetést kezdeményezni egy őt érintő problémával kapcsolatban.

A kiadóvezető zárókérdése arra irányult, hogy a meghívottak által fordított szövegekben megjelenik-e valamiféleképpen a forráskultúra, vannak-e nyomai a szövegek származási közegeinek, vagy épp ellenkezőleg: teljesen univerzálisnak tekinthetők. A kérdésre adott válaszokból kitűnt, hogy a kötetekben ugyan kisebb-nagyobb mértékben jelen vannak partikularitások, mint az észt önállóságot centralizáló nevelési eszmény, amely magyar szemmel extrémnek tűnhet és akár értetlenséget is kiválthat olvasói részről, de ezek a különbözőségek a narráció szerkesztésében vagy a cselekmény egyes elemeiben még mindig kisebbségben vannak a feldolgozott témák aktualitásához, frissességéhez és a lényeglátó prózapoétikai eljárások jelenlétéhez képest.

Fotó: Mariia Kashtanova