Elsőként Szalay Miklós A művészet eltérítése avagy értekezés designról című könyvének bemutatóján vehettek részt az érdeklődők, a szerzővel Dobovicki T. Attila beszélgetett. A szerző rögtön azzal indított, hogy korábban blogot vezetett, ahol megengedett magának olyan túlkapásokat, amiket egy könyv esetében nem lehet, illetve hogy számára a tanulmányírás mindig összeköthető a régi feljegyzések újrateremtésével. A hét fejezet önállóan, résztanulmányként is olvasható, de a kötetben vannak visszatérő gondolatívek. A moderátor az intertextualitás fogalomkörét hozta be, Szalay pedig egy szemléletes példával felelt: ha valaki csigákkal foglalkozik, egy idő után minden azzá válik számára, ezért ő maga is mindent eltérítésnek tekintett.

Majd elmesélte, hogy inspiráló volt számára a budapesti Bartók Béla úton felfedezhető jelenség: a hirdetőoszlopokon elterülő nagy szponzori plakátokra egyes emberek apró betűvel szövegeket írnak, így új mű keletkezik. Ha pedig hozzávesszük a leragasztáskényszeresek munkálkodását, rétegzett műalkotásokat figyelhetünk meg. Mindeközben ott marad az eredeti cél is, az arra sétálók látják a koncertek hirdetéseit, ugyanúgy eljut hozzájuk a szükséges információ.

A kérdező ezt követően a technológia óriási szerepére hívta fel a figyelmet, illetve arra, hogy a kollázsszerű, olykor tanári beszédbe átcsapó írásban QR-kódok segítenek a kíváncsi olvasóknak még több információhoz jutni egy-egy dolog kapcsán. (Ide kattintva megtekinthető a videóközvetítés.)

Lefelé néző képek

keresztes zoltán underdogimages című fotóalbumának bemutatója következett, a szerzőt Gyenis Tibor kérdezte, előtte azonban Böszörményi István szobrászművész adta át a fotográfus helyszíni kiállítását a résztvevőknek. A beszélgetés Láng Orsolya hangfelvételről szóló felolvasásával indult. keresztesnek egy kiállítását a Fischer Iván Lakásszínházban Láng nyitotta meg, ekkor vált evidensé számára, hogy felkérje a költőt egy vers megírására, ami végül a képgyűjtemény nyitánya lett. A továbbiakban Gyenis kifejezte meglepődését afelett, hogy ez csak az első könyve a szerzőnek, aki válaszában elmagyarázta, az anyag könnyen összeáll, nehézségeket inkább a kiadótalálás okoz. Azt is hozzáfűzte, az ő szemléletében nem ez a legkorszerűbb album, már máshol tart az életművében, de Balogh Endrét, a Prae Kiadó vezetőjét ezek a lefelé néző alkotások fogták meg.

A moderátor arra volt kíváncsi, milyen szerkesztői elv mentén állt össze az anyag, mire keresztes elmondta, az album egy ötéves időszakot ölel fel, a lánya halálos balesete utáni periódusban született képekből válogatott, azonban vannak olyanok is, amelyek később keletkeztek, ha valami miatt felidéződtek benne a múlt tragikus eseményei. A fotográfiák címei a helyszín nevéből és a baleset óta eltelt napok számából állnak össze. keresztes ezután arról beszélt, nemcsak a könyv, a kiállítás is naplónak tekinthető, az elmúlt időszakban a kronológia megkerülhetetlenül fontossá vált számára.

Gyenis Tibor ezután érdekes összefüggést tárt fel, a fotográfus ugyanis a YouTube-on személyiségzavarokra specializálódott pszichiáter szakemberként vált ismertté. Ezekkel a betegségekkel küzdő páciensek látásmódjára a szögletesség és a fekete-fehér színek dominanciája jellemző, éppen úgy, ahogy a gyűjteményben látható fényképekre. keresztes elmondta, hogy az ismeretek, amiket a gyermekgyászról szerzett, nem illettek össze a saját tapasztalataival. A tragikus történések meghatározzák a világlátását, de mindazzal az élményanyaggal, ami a feldolgozás mögött van, gazdagnak érzi magát és nem cserélné el semmire. (Ide kattintva megtekinthető a videóközvetítés.)

Fél hétkor Weber Kristóf Palojtay-improvizációk című zenedarabjának bemutatója következett a szerző előadásában. (Legalábbis annak egy részletét hallottuk.) Az előadás kezdetére újabb nézőhullám érkezett, a közönség egyre jobban felbátorodott a pultnál. Weber játéka után P. Horváth Tamás szakácstudományát megvillantva vacsorával vendégelte meg a közönséget, én a Prae Kiadó stábjával – és egyben útitársaimmal –, Péczely Dórával, Balogh Endrével, L. Varga Péterrel és Butcovan Figeralddal kerültem egy asztalhoz. (Ide kattintva megtekinthető a videóközvetítés.)

Nem rosszabb Pompeinél

Az esti programot Csordás Kata, Méhes Károly és P. Horváth Tamás beszélgetése szolgáltatta, a két költőt és az írót Péczely Dóra szerkesztő moderálta. Péczely elsőként arra volt kíváncsi, hozzátesz-e valamit beszélgetőpartnerei szépírói munkásságához az, hogy hol élnek. A válaszadást P. Horváth kezdte, elmondta, hogy az eddigi összes műve és előadása a Zsolnay-gyárhoz kötődik, azonban elárult azt is, a következő valami teljesen másról fog majd szólni. Csordás szövegeiben nem jelenik meg konkrétan, de nagyban inspirálja a város. Hozzáfűzte, két év kivételével mindig is itt élt, és amíg külföldön lakott, folyton honvágya volt. Méhesnek is szülővárosa, aki érettségi után Győri kötődéseket alakított ki, de úgy érezte, vissza kell térnie a gyökereihez, és ma is van lakása Pécsett.

Péczely ezután a Jelenkorhoz kapcsolódó viszonyukról kérdezte a szerzőket, hiszen kézzelfogható irodalmi bázisról van szó a folyóirat esetében. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy egy ilyen közegben hogyan kezd el tudatosulni az emberben, hogy szövegekkel szeretne dolgozni. Méhes elmondta, gimnáziumi magyartanára segítette az indulásban, aki az akkori fiatal szerzők, Tolnai Ottó, Szőcs Géza, Zalán Tibor köteteit ajánlotta neki, és elolvasta első verseit is. Csordás arról beszélt, hogy bár vannak családi kötődései az irodalomhoz, mégis úgy érzi, távolról érkezett az irodalmi közegbe, hiszen Skóciában kezdett el komolyan foglalkozni a szövegeivel. Úgy érzi, mivel most sem irodalmi területen dolgozik, ráadásul vidéken él, még mindig nincs benne a sűrűjében. P. Horváth egy gyerekkori anekdotát elevenített fel, amikor is egy képzőművészeti projekt keretében sírleletet készítettek róla, napokig tartó munkával, és amint meglátta saját gipszszobrát, azonnal felötlött benne a gondolat, hogy író szeretne lenni, mivel az írónak nem kell annyit melózni. Vett egy írógépet, azt azonban nem gondolta, hogy ehhez írni is kell, csak amikor nem volt állása, cége, akkor ötlött fel benne, hogy most jött el az ideje a szerzőként való tevékenykedésnek. Első könyvét négy kiadónak küldte el, de végül pillanatokon belül kiderült, hogy a Prae-nél van a helye.

A szó ezután Csordás megjelenés előtt álló verseskötetére terelődött, a mi A tékozlás öröme címet fogja viselni. A kérdező arra volt kíváncsi, hogy jött ennek az alapgondolata, mire Csordás elmondta, a megjelenést lassította, hogy már készen voltak a versek, de nem volt semmi ötlete a címhez, így a borítótervező sem tudott dolgozni. Sokat vacillált, mert bár nem ezt érezte a legjellegzetesebbnek, az egész kéziratból azonban egyértelműen ez tűnt a legmegkapóbb címnek. (Ide kattintva megtekinthető a videóközvetítés.)

Végezetül a szerzők felolvastak, majd Celaena minimal/deep dubstep stílusú DJ-setje következett. Lehetőség nyílt dedikáltatni és kérdéseket feltenni a beszélgetések résztvevőinek, az est kötetlen hangulatban folyt tovább.

Fotó: Horváth Florencia