Akárhogy is viszonyulunk a kultur-kanonizáció folyamataihoz (amely téma egy külön tanulmányt igényelne), erős a konszenzus az erről szóló diskurzusokban, miszerint a nyolcvanas évek magyar undergroundjának egyik nagyon esszenciális zenekara volt a Trabant. 

És ez alatt a név alatt egy olyan alkotóműhelyt is értenünk kell, ami kicsit másképp működött, mint a klasszikus értelemben vett akkori zenekarozás. A Trabant ugyanis egy baráti társaság közös időtöltése volt: összejártak, és szerzeményeikből felvételeket csináltak. Köztudott, hogy koncertjük is csak amiatt lett, mert történetesen Xantus János filmjéhez, az Eszkimó asszony fázik forgatásához – aminek főszereplője az énekesnő Méhes Marietta volt –, meg kellett rendezniük egy pár nyilvános, leforgatható fellépést, és ennek farvizén lett még néhány koncert.

Na de mitől is olyan esszenciális és izgalmas a Trabant? 

Nyilván sok tényező együttállásából – első és legfontosabb persze nem más, mint az az alapvetés, hogy a Trabant-számok, maguk a dalok fantasztikusak. A dalszövegek poétikusak, sok helyen egyenesen transzcendentálisak, de sokszor konkrétak, akár még prózaiak is. Úgy jelenik meg bennük a késő-Kádár kor villódzó, neonfényes, füstösen lepusztult világa, hogy el is emelkedik tőle. Elképesztően erős hangulatot árasztanak, és mint minden jó műalkotás, önmagukon túlmutatóak, messze túllépnek a saját korukra vonatkozó aktualitásukon, miközben azt is nagyon erősen hordozzák. Mindez azért is izgalmas ez esetben, mert a Trabant dalszövegei nem egy szerzőtől származnak, hanem többen írták őket. Hivatalosan a Trabant egy háromtagú zenekar volt, Vető János, Lukin Gábor és Méhes Marietta részvételével, de a gyakorlatban széles körű szellemi műhely alkotása, a résztvevők, sőt a nagyon szoros résztvevők listája is sokkal bővebb: Víg Mihály és Hunyadi Károly a legfontosabb dal- és zeneszerzők között van, a zenei közreműködők névsora pedig még kiterjedtebb: Másik János, Magyar Péter, Menyhárt Jenő, Pajor Tamás, Hajnóczy Árpád, Dénes József Dönci, Farkas Zoltán, Ipacs, Grandpierre Attila, Újvári János, Kecskés Kriszta, Urbán Mariann... (Vető János listája egy interjúból.) 

Zeneileg nyilván Méhes Marietta senkivel össze nem keverhető orgánuma viszi a prímet, de a csodás sufnituning hangzások és hangszerelések mellett talán azért is ennyire egyedi a Trabant, mert sosem volt tényező a közönség viszonyulása és az élő megszólalás lehetőségének keresése – mivel a fő alkotóidőszakban nem voltak koncertek, ezért zeneileg tényleg azt történt, amit összeülve maguknak megálmodtak és a konyhában felvettek, összebuheráltak.

A legenda-képződés fontos tényezője persze az is, hogy a koncertek hiánya mellett sosem volt hivatalos megjelenésük, az egy szál, Xantus által kiharcolt, 1984-ben megjelent, mindössze szűk 12 perc hosszú filmzenés kislemezt kivéve, ami még a Hungaroton-időkben is olyan kis példányszámú volt, hogy az eredeti 7 inches kislemez nem sokaknak volt meg. Ezek közül pár szám, összesen 6 percben amúgy szintén szerepelt a Hungaroton 1. 2. 3... Start (Új Hullám) című válogatásának 2000-ben CD-n újrakiadott verzióján is. A házi stúdiós felvételek jó pár órányi anyaga másolt kazettákon viszont terjedt, a magnó és a szalagok minőségének függvényében változóan élvezhető minőségben volt elérhetők a barátok és a barátok barátai számára. Aztán a Vető által személyesen készített Cdr-ek, amiket ismerősöknek ajándékozott, óhatatlanul szintén terjedni kezdtek, mintegy kalózlemezekként. 

De milyen is a 40 év után végre hivatalosan megjelent 'trabant LP'? (A lemezcímben következetesen kisbetűvel használják a zenekar nevét.)

Először is úgy tűnik, mindenki nagyon-nagyon örül, hogy végre megjelent! Egy régi adósság ez a magyar underground zene történetében. Az ígéret szerint egy három részes sorozat első darabja jött most ki, a híres London-i Abbey Road hangstúdióban felújított, az eredetitől némileg elrugaszkodott, feljavított hangminőségben. Ez azért is központi kérdés, mert az eredeti megszólalás szerves része volt a 80-as évek eleji Kelet-Európában elérhető, maximálisan lo-fi technikából fakadó hangzás, amire a kazettamásolás minden másoló és hallgató számára még extra por- és zajrétegeket pakolt. 

Az eredeti felvételek lakásokon, szedett-vedett cuccokkal, de abban az időben azért kifejezetten jónak számító fél inches szalagos magnókkal készültek, amiknek a hangzása alapvetően meghatározta ezeket a zenéket. A mostani polírozás ezért némileg furcsán hathat elsőre azok számára, akik kívülről ismerik az összes felvételt. De saját tapasztalatom szerint ez a furcsa, a tisztább hangzás miatt fellépő averzió a harmadik hallgatásra már el is tűnik, könnyen megszokható. A lehetőségek szerinti feljavítást ugyanis szerencsére nem vitték, technikailag valószínűleg nem is vihették túlzásba, összességében egyáltalán nem idegenít el az ismert hangzástól. Hála a gondos és szakszerű kezek munkájának (a mastering James Torrance munkája), nincs korunk dinamikagyilkos módján “szétmaszterelve”, mint ahogy annyi felvétel járt szerencsétlenül a régi időkből. (Szégyeljétek magatokat, Jimi Hendrixet a 2010-es évek hangzására újrakeverők!) Nyilván kezdeni kellett valamit a hangzással az újrakiadáshoz, ami óriás feladat és tehertétel lehetett – és ezt az akadályt nagyon szépen vették. Természetesen tisztábban szól a lemez, mint bármelyik eddig elérhető másolt CD vagy kazetta, de nem lett “túl” tiszta, ami ez esetben erősen az autentikusság kárára vált volna. 

Közben nagyon nehéz azzal is mit kezdeni, hogyan viszonyuljunk egy olyan zenei anyaghoz, amit ilyen régóta, töviről hegyire ismerünk és amit ilyen óriási várakozás előz meg. Nehéz elvonatkoztatni attól, mennyire régóta várunk erre, pláne, hogy már mennyiszer meg volt lebegtetve a megjelenése. A 90-es években többször is felmerült a hazai kiadás, amivel legmesszebb a Magyar Narancs jutott. Egy karácsonyi különkiadás keretében jelent volna meg az anyagok egy része 1998-ban, de végül különböző okok miatt ebből sem lett semmi. Lukin Gábor, saját szerzeményeik szigorú őreként közben az internet minden szegletéből eltávolíttatta a feltöltéseket, kalózmegjelenéseket. Többször hangúlyozta, Vető Jánossal egyetértésben, egyetlen célja, hogy más ne húzzon hasznot saját és zenekarának szerzeményeiből. Ez persze nem tudta útját állni a felvételek további kézen-közön terjedésének, legfeljebb a szélesebb körű megismerésnek. Hogy ki hogyan viszonyul a saját műveinek kiadásához, az saját joga és szívügye, de az is tény, hogy ezzel az igen hosszúra nyúlt idézőjeles titkolózással plusz elvárás is generálódott az egész anyag irányába. Minderre a célegyenesben rájött az a még plusz fél év várakozási idő, amit maga az LP előjegyzése és jelentős csúszásokkal kitolt postázása között eltelt. Jómagam is valamikor tavasszal rendeltem meg a lemezt, és csak most, november közepén kaptam kézhez... Ezt amúgy egyáltalán nem panaszként mondom, csak ténymegállapításként. Mint kiderült, a megrendelések függvényében kezdték csak el a vinyl gyártását, ami bizony manapság ennyi idő. Szóval sokat vártunk rá, ami óhatatlanul felfokozta az elvárásokat is. 

Milyen lesz? Más vagy jobb lesz, mint amit már ismerünk? És egyáltalán, mi az, amitől az egész újszerű tud lenni, ami miatt egyáltalán érdemes megjelentetni? 

A hosszúra nyúlt történet, a kiadás körüli mizériák feloldásához egy teljesen kívülálló kellett: Samuel Kilcoyne, egy fotóművészettel foglalkozó angol kiadó, az Augenblick Press vezetője, aki a történet szerint budapesti tartózkodása közben, véletlenszerűen akadt az Eszkimó asszony fázik kislemezre, és teljesen beleszeretett. Ő mutatta meg a Trabantot Stanley Schtinternek egy baráti utazás alkalmával, amikor is Fehér György Szürkület című filmjének helyszínei után kutattak autóval Magyarországon. Samuel ehhez az autós triphez készített egy válogatást, amin a Trabant is szerepelt. Elképzelhető, milyen hangulatú utazás lehetett a ködben két külföldinek, a  Szürkület nyomában, valahol Salgótarján irányába, miközben Stanley először hallja a zenekart...  „Előre látva, hogy a ködben való navigálás teljes figyelmemet leköti majd, Sam egy bőséges filmzenét állított össze az utazásunkhoz. Ez a válogatás dalokban vetítette előre a Szürkület borzongató tájait, valamint az utunk további szakaszának nyers színeit, amelyeket a Trabant zenekar zenéje idézett meg” – írja a lemez egyik ajánlószövegében. Őt is rögtön lenyűgözte a zene atmoszférája. Sam ezek után emailben felkereste a Los Angelesben élő Lukint, akivel igen jóban lettek, olyannyira, hogy neki sikerült az, ami eddig senkinek – megállapodtak a kiadásról. Végül Samuel purge.xxx nevű, portugál illetőségű kiadójának gondozásában jelent meg az első hivatalos Trabant LP, ami az első része az ígért három részes sorozatnak. 

Mindez nagyon érdekes kontextusba rakja az anyagot. A megjelenés kulcsembere, Kilcoyne ugyanis egyáltalán nem foglalkozott eddig zenekiadással, a purge.xxx kiadó pedig egy nagyon sokszínű és izgalmas katalógust gondoz, amiben a Trabant lemez már a 36. sorszámú kiadványuk. A médiaművész Schtintert, a label alapítóját a The Wire magazin úgy jellemezte egy interjúban, mint olyan embert és kiadóvezetőt, aki „fittyet hány a zeneiparra, az önreklámra és az uralkodó kulturális normákra.” A purge.xxx csupa extra, kis példányszámú, fizikai hordozókon, elsősorban kazettán és vinylen megjelenő felvételeket jelentet meg igen nagy kiterjedésű nemzetközi alkotóbrigádtól. Javarészt a széleskörűen használható „experimental” kategóriával címkézett zenék ezek - különböző videómunkák, színházi előadások, installációk és művészeti projektek hangzóanyagai, sok filmzene (nyilván független és kísérleti filmek, köztük Schtinter saját filmjeinek zenéi), non-music hanganyagok, interjúrészletek, spoken word, csupa kísérletező, „out of the box” matéria. De nem kell feltétlenül elvadult nyekergetésekre és féktelen zajolásokra gondolni (persze ilyen is akad), kifejezetten dal-központú, és hagyományos értelemben vett zeneiségű darabok is vannak több féle műfajból. Plusz kortárs zenék, elektronika, miegyéb... Ezek javarészt nem hagyományos zenei albumok tehát, hanem különböző koncepciók szerint összeállított anyagok, jellemzően alkalmazott zenékből készült kiadványok. A purge.xxx rejtőzködő, cseppet sem marketingelt profilja is illik a Trabanthoz – Bandcampen és a kiadó honlapján is csak rövid részleteket, sample-ket lehet hallgatni, a minimális példányszámú kiadványok mind igazi házi készítésű, egyedi darabok, közvetlenül a kiadótól megrendelhetők. Természetesen emellett minden digitálisan formában is megvásárolható. Úgy tűnik a Trabant 300-as példányszámú vinyl-je kiugró mennyiség a kiadó életében.

Érdekes kérdés az is, hogy ebben a közegben vajon a külföldi, szűz fülek számára mit jelenthet a Trabant zenéje mint új lemez? Pláne, hogy a kiadásért felelősek is csak később ismerték csak meg az eleve nagyon szövegcentrikus dalok fordításait (a lemezvásárlók már kapnak angol fordítást). 

Az LP megjelenése nagyon karakteres, igen jó ízléssel megalkotott kiadói arculatba van illesztve. A borító Vető János fotóinak felhasználásával egyszerre nagyon „trabantos”, de a kiadó purge.xxx saját esztétikájába is szépen illő. Vetőék amúgy minden vizuális kérdést a kiadóra bíztak (nyilván, látván az eddigi kiadványaikat), és az elkészült Trabantot kézbe véve bizalmuk maximálisan megalapozottnak bizonyulhatott. A lemezhez járó kis füzetkében az eredeti dalszövegek és kitűnő angol fordításaik (az író, műfordító George Szirtes érdeme), két lemezajánló (Schtinter rövidebb és Jacob Mikanowski író-történész hosszabb írása) mellett Vető János további fotói és persze a számokhoz tartozó részletes kreditek találhatók. 

A számok kiválogatása meglehetősen önkényesen született (ez is a kiadóra volt bízva), ezen az első részen a Víg Mihály szerzemények vannak túlsúlyban, bár ő maga csak a lemezzáró Kész az egész-t énekli itt. Az első rész 36 perce alapján úgy tűnik, nem valószínű, hogy egy teljességre törekedő Trabant-antológiát fogunk kapni a folytatásokkal, hanem egy külső, friss fül által válogatott összeállítást egy kultikus zenekar három szűk év alatt alkotott életművének gyöngyszemeiből. 

Összességében nagyon szép a kiadvány, nagyon jó kézbe venni, és persze végre lemezről is meghallgatni ezeket a számokat. Nagyon kíváncsian várjuk a folytatást! 

A lemez természetesen digitálisan is hozzáférhető, egyrészt megvásárolható a kiadó Bandcampjén, illetve már október eleje óta streamelhető az ismert szolgáltatóknál.

https://purgexxx.bandcamp.com/album/trabant