A csípős novemberből olyan érzés belépni a Bartók Pagonyba, ahol az izgatottság zsibaja és meleg fogad, mint megérkezni egy fordított világba, rálelni valami összpontosított mélységre és nyugalomra, ami sokszor hiányzik, de nem tudjuk, hol keressük. A helyiség hátsó falán függő illusztrációk mágnesként vonzzák a tekintetet. Mindenki közelebb húzódik, csodálja, szemléli az apró alakokat, az örvénylő vonalakat, ahogy hívogatóan vízzé, fákká, városokká sűrűsödnek, mindenki olvasgatja a szövegrészleteket, tekintetével a döntőbe jutott alkotókat kutatja, és mosolyog.

Miután már mindannyian kezünkben tartjuk a marcipán mosolyú vackorkörtéinket, Csobod Luca ragadja magához a szót, és kezdetét veszi az idei pályázat értékelése, az előkészületek bemutatása. Elmondása szerint már 2023-ban is az Aranyvackor újraélesztésén gondolkodtak, és ahogy azt a 370 beérkezett pályamunka is bizonyítja, a fiatal, még önálló kötettel nem rendelkező szerzők, művészek, grafikusok keresik a pályázathoz hasonló megnyilatkozási, kapcsolatteremtési lehetőségeket. Grancsa Gergely ezen a ponton hangsúlyozza, hogy maga a nevezés is óriási lépés, hiszen az alkotás beküldésével már mindenképpen közelebb kerültek a tervük könyv formájában való viszontlátásához.

A pályamunkák elbírálásában idén Wéber Anikó író, Dániel András író, illusztrátor, Csobod Luca és Grancsa Gergely, a Pagony Kiadó szerkesztői vettek részt. Tiszteletbeli zsűritagként a döntés meghozatalát Paulovkin Boglárka illusztrátor és Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője segítette.

Kovács Eszter saját beszédében elsőként az Aranyvackor küldetését, a pályakezdő alkotók segítését emeli ki, aztán ehhez fűzi hozzá, hogy az útegyengetésnek a kiadói világba, az ott működő dinamikákba való bevezetés is a cél. A kész, azaz kiadható állapotban levő könyv az alkotás végső stádiuma, és zsűriként fontos volt számukra, hogy azokat a pályamunkákat értékeljék, emeljék ki valamilyen formában, amelyekben megvan a befejezett projektté válás potenciálja. A főszerkesztő rámutatott a könyvkiadás olyan apró, de annál lényegibb pontjaira, mint a jól belőtt befogadói korcsoport, a kép-szöveg arány szintén korosztálytól függően változó aránya, a témához való igazodás, és akár a kiadói ars poetica. Az alkotói szabadság megőrzését ő maga is nagyon fontosnak tartja, de úgy gondolja, hogy a sikeres közös munkához mindenkinek alkalmazkodnia kell a kötet kivitelezésében más és más szegmens képviselőihez.

Ezt követően Wéber Anikó lép a mikrofonhoz, hogy értékelje az idei pályázatot, a zsűrizést, és átadja a szöveg kategória Aranyvackor-díját. Beszédében két kérdést igyekszik megválaszolni. Előbb az íróvá válás hogyanjáról fejti ki véleményét, ahol a szerzőséget alakulásában, folyamatként mutatja fel, nem konkrét cselekedetekhez köti, mint a könyvmegjelenés, majd rátér az íróságnál jóval nehezebben megragadható sikeres könyv koncepciójára. Olyan fogalmakat említ, amelyek neki és a zsűri többi tagjának is útmutatóul szolgáltak a pályázat nyerteseinek kiválasztásában: egyedi ötlet, sajátos atmoszféra, hiteles szereplők és dinamikus párbeszédek, téma és szerző közelsége, valamint az ihlet a legbelső való papírra vetése, a hitelesség. Wéber Anikó szerint a legjobb 11 közé került szövegekben a felsoroltakból nagyon sok vonás jelen volt ugyan, de minden alkotással érdemes és termékeny lenne még foglalkozni. Épp ezért döntött úgy a zsűri, hogy nem első, hanem második díjat ítél oda Bertóti Johanna Cipora című szövegének. A díj átadása után belehallgathatunk a gyereknarrátor és Cipora, a kismadár kalandjaiba Huzella Júlia előadásában.

Ezután Dániel András értékeli a képeskönyv kategória pályázóit és osztja meg érzéseit a zsűrizésről, szédületes élménynek nevezve a válogatást és döntéshozást. Egyszerre volt mámorító és félelemkeltő feladat számára zsűrizés, de úgy hiszi, döntésükből is megmutatkozik, hogy az idei Aranyvackoron az illusztrációké a főszerep, hiszen az alkotók két kategóriában is nevezhettek grafikai pályázattal. Az illusztráció és csendeskönyv közt nem húzódik olyan éles határ, és sok munka esetében nem volt egyértelmű, hogy beszorítható-e egyik vagy másik csoport szabályai közé. Ez a meghatározhatatlanság néha az alkotó bizonytalanságaként csapódott le a zsűri számára. Dániel András ezután siet leszögezni, hogy számára az illusztrációt a kép és szöveg szoros, elválaszthatatlan viszonya jelenti, de ettől még a tökéletes illusztráció tulajdonságait nem lehet pontosan meghatározni. Annyi biztos: a grafikai és tipográfiai tudás bátor alkalmazására biztat mindenkit, sok erőt és bátorságot kíván az alkotáshoz. A kollégáival közösen két díjat szeretnének átadni a silent book kategória pályázóinak, az első helyezett díját Khor Fruzsinának A Macskapalota című munkájáért, a második díjat pedig Hajtó Zsuzsi Úton hazafelé című alkotásáért.

Az illusztráció kategória győztesének járó díjat Paulovkin Boglárka adja át, aki rövid beszédében a világérzékelés egyéni és egyedi módjának átadását, alkotásként való felmutatását nevezi meg az Aranyvackor céljaként. Hiszen a gyerekkönyvek mára üzleti ágazattá váltak ugyan, de a hitelesség és őszinteség még mindig kulcsfontosságú szempont a kiadók stratégiájában. Ennek értelmében a legjobb illusztrációs pályázat kiválasztásakor a szakmai felkészültség mellett az egyediséget és a hitelességet is díjazzák, így Fiser Alíz Tamás J. Bertalan Szusszancs és a felhőgyár című szövegéhez készített illusztrációit nevezi meg győztes pályamunkaként.

A fődíjak átadásával még nincs vége a méltatásoknak, még nem teljes a díjazottak névsora: a különdíjak következnek. A FISZ különdíját idén két pályamunka kapja, Rácz Eszter Anna Dodó bácsi kerekei című csendeskönyve és Bank Eszter Katalin A bákász című meséje. A Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzésének különdíját Istvánffy Ilona Iszkiri című szövege nyeri el, az indoklás szerint a munka kiemelkedett az 1-3 éveseknek szánt történetek közül, főként interaktív jellege miatt. A Cerkabella Könyvkiadó képviselői a fricska, csavar, humor hármasát emelik ki mint irányadó vonások, amelyek segítettek megtalálni nekik a legjobb pályamunkát: Győri Alíz Haniktkai álmok című szövegét és a Száler Tímea által a történethez készített illusztrációkat, akikkel a kiadó a jövőben szívesen dolgozna a könyv megvalósításán.

A Csirimojó Kiadó munkatársai olyan munkát díjaznak, amely már majdhogynem kész is, hiszen elsősorban fordításirodalommal foglalkoznak, ezért nem meglepő módon a silent bookok közt találták meg díjazottjuk, Hajtó Zsuzsi Úton hazafelé című nevezését. A Móra Kiadó egy szokványos téma újszerű és humoros feldolgozását értékeli a Héda Veronika által írt és Káposztás Judit által illusztrált Zsiráf az osztályteremben című alkotásban. A Budapest Illusztrációs Fesztivál idén két pályamunkát díjaz, Ocsovai Éva Raoul és Schnell Fruzsina Egy különös álom című alkotásait, akiknek így lehetőségük nyílik arra, hogy a fesztivál 2025-ös kiadásában minden helyszínen és kategóriában bemutathassák munkájukat a közönségnek. A Csimota Kiadó különdíját Győrfi Zsófiának ítélték oda Faragó Gergely Fordított világ című írásához készített illusztrációiért. És végül a Pagony Kiadó is kiosztja a különdíját Korcsog Rékának, aki Bertóti Johanna Cioprájához készített illusztrációkat.

Ahogy az utolsó ajándékcsomagot is átadják, és elhalkul az utolsó dörgő taps is, még egyszer közelebb húzódom a kiállított illusztrációkhoz, alig veszem észre, hogy az alkotók fotózkodnának a nyertes munkáikkal. Felocsúdom egy örvény tanulmányozásából, kiállok a készülő képből, aztán én is fotót készítek, zsebre teszem a kis bákászokat és a felhőkertészt, és a kávéillatot felváltja a dermedt novemberillat, ahogy a Bartókon sétálok hazafele.

Fotók: Antal Dani